Bizonyára emlékszel a klasszikus népmesékre, ahol a főhősnek számos megpróbáltatást, akadályt kellett leküzdenie, amíg elnyerte jutalmát. Mindeközben pedig erősebbé, szívósabbá vált. Ez a való életben is hasonlóképp működik: a nehézségek megéléséből növekedhetünk is, a krízishelyzetek vagy traumák reziliensebbé, lelkileg ellenállóbbá és erősebbé tehetnek minket. Egy korábbi cikkünkben már írtunk arról, mi minden kell ahhoz, hogy egy nehéz élethelyzetből növekedhessünk, most pedig nézzük meg, milyen konkrét pozitív hozadékai lehetnek a traumáknak.
Traumának azokat az életeseményeket nevezzük, amelyek megkérdőjelezik az addigi elképzeléseinket önmagunkról és a világról; amelyek meghaladják megküzdési kapacitásunkat és amelyből nem tudunk kilépni abban a pillanatban, amikor megtörténik, tehát kiszolgáltatottá válunk. Amellett, hogy ezek az események alapvetően negatív érzelmi töltettel bírnak, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szenvedés pozitív változásokat is elindíthat abban, aki átéli azt. Ezt nevezzük poszttraumás növekedésnek.
Mit jelent az, ha valaki fejlődik, növekedik egy traumatikus életeseményből? Milyen megnyilvánulásai lehetnek ennek?
Fokozott hála és megbecsülés érzés: Azok az emberek, akik elveszítették egy szerettüket vagy egy súlyos betegségből gyógyultak meg, esetleg háborút éltek túl, a traumatikus eseményeket követően sokkal mélyebb hálát és megbecsülést érezhetnek az élet apró dolgai iránt is, legyen az a napsütés, egy mosoly vagy épp egy ízletes étel. A veszteséggel vagy a halállal való szembenézés után jóval nagyobb fókusz helyeződik azokra a dolgokra, amiket addig magától értetődőnek vettünk. Gyakran, amikor valaminek megtapasztaljuk a hiányát, akkor érezzük igazán, mit is jelent az nekünk, milyen fontos az életünkben és mennyire értékes igazán.
Nagyobb fókusz az emberi kapcsolatokon: Szintén a veszteségeket átélőknél lehet megfigyelni, hogy mélyebb, minőségibb emberi kapcsolatok kialakítására törekednek, és a trauma átélését követően sokkal több időt és energiát fordítanak a kapcsolataikra.
Erősebb énbe vetett hit: A traumákat átélők gyakran eljutnak addig a felismerésig, hogy ha az adott nehéz életeseményt túlélték, akkor bármire képesek lehetnek. Erősebb lesz a problémamegoldási képességükbe és a saját énerejükbe vetett hit.
Letisztuló életpálya: A személyiségfejlődés részeként az egyén elkezdheti tisztábban látni, hogy mi a hivatása, mi az a karrierút, ami mellett el tud köteleződni. A traumákat átélők gyakran maguk is segítő szakemberekké válnak a felépülést követően és tapasztalataikkal segítik mások gyógyulását, aminek során ők maguk is tovább növekednek.
Átalakuló hitrendszer: Azok, akik valamilyen traumatikus élményt élnek át, felépülésük során gyakran kapaszkodnak hitükbe vagy épp alakítanak ki valamilyen felsőbbrendű lényben való hitet, ami korábban nem volt rájuk jellemző. A spirituális fejlődés gyakran együtt jár a traumákból való építkezéssel.
Magasabb szintű öngondoskodás: A betegségekkel való szembenézés, de a szeretteink elveszítése, megbetegedése is felnyithatja a szemünket, hogy jobban oda kell figyelnünk saját magunkra. Így a traumákból való növekedés gyakori eleme az egészségtudatosabb életmód, a magasabb szintű, rendszeresebben gyakorolt öngondoskodás. Az egyén felismeri, milyen kockázatai vannak az egészségkárosító szokásoknak vagy épp az egészség általános elhanyagolásának és elkezd többet tenni saját magáért.
Ahogy láthatjuk, a trauma átélésében nem csak szenvedés, de lehetőség is van. A pozitív hatások érvényesüléséhez természetesen idő, önreflexió és tudatosság is szükséges. Amennyiben úgy érzed, elakadtál egy traumatikus esemény feldolgozásában, bátran keress fel szakembert.
Felhasznált forrás:
Tanyi Zsuzsanna: A trauma pozitív hozadéka: a poszttraumás növekedés