Ahhoz, hogy elismerést kapjak, valami kiemelkedőt kell letennem az asztalra. Nincs olyan, hogy tökéletes eredmény, mindig lehet még valamit csiszolni. Szuper, hogy az előző feladat jól sikerült, de már a következőre kell koncentrálnom, nincs idő különösebben foglalkozni a sikerrel. Ismerősek ezek a gondolatok? Ha igen, nagy eséllyel működik benned is a könyörtelen mércék sémája. Na de hogyan alakul ez ki és mit tehetünk, hogy átformáljuk kritikus gondolkodásunkat? Cikkünkben ezekre a kérdésekre adunk választ.
A sémák tudattalanul irányítják gondolkodásunkat, észlelésünket, kialakulásuk a gyermekkorunkban megtapasztalt élményeinkhez kapcsolódik. Azok az emberek, akik magukénak tudhatják a könyörtelen mércék vagy más néven hiperkritikusság sémát, rendkívül maximalisták, folyamatosan a teljesítményen és a feladatokon jár az eszük, kritikusak saját magukkal kapcsolatban és nem igazán tudják megélni a sikert, mivel fókuszuk már a következő teljesítendő feladaton van. Általában nem érzik, hogy túlteljesítenének és túl nagy elvárásokat fogalmaznának meg magukkal kapcsolatban, hanem főként környezetük jelzi számukra vissza, hogy ez a működés nem átlagos és gyakran hallhatják másoktól, hogy olyan, mintha számukra nem is 24 órából állna egy nap.
Örökös hajsza az elérhetetlen nyugvópontig
Rövid távon a könyörtelen mércék sémájával rendelkezők azt élhetik meg, hogy hatékonyak, ambíciózusak, sikeresek és ígéretes karrierút áll előttük. Hosszabb távon azonban mókuskeréknek érezhetik az életüket, ahol a feladatlisták sosem érnek véget, ahol nem jön el a fellélegzés, a megnyugvás pillanata. Szinte kizárólag csak a megoldandó feladatok töltik ki gondolataikat, ami ráadásul nem csak a munkára lehet igaz, hanem magánéletükben is hasonlóképp feladatlistákat alkotnak és teljesítenek (kezdve a házimunkától, a gyerekek menedzselésén át a nyaralások megtervezéséig). De mi a gond azzal, aki végülis folyamatosan hatékony, ráadásul magas minőségben is végzi el a feladatokat?
A könyörtelen mércék séma könnyen életcsapdává válhat, azaz a gyermekkorban kialakult sémák (amik akkor megküzdésként szolgáltak), a felnőttkori életünkre, kapcsolatainkra káros hatással bírhatnak. A túlzott teljesítmény-orientáció, a kritikusság és a könyörtelenség hosszabb távon betegségekhez, a kapcsolatok romlásához és örömtelenséghez vezethet. A könyörtelen mércék sémával bíró egyének nehezen engedik meg maguknak a pihenést, a feltöltődést, illetve saját identitásukat is nagyon erősen a teljesítéshez kötik („Akkor vagyok szerethető, ha sikeres vagyok/ha jól végzem a dolgom.”). Nehéz számukra meghatározni, hogy kik is ők az eredményeiken túl. Mindemellett, ha a sémát túlkompenzálják, kritikus szemléletmódjuk, perfekcionizmusuk a környezetükre is kivetülhet, másokkal kapcsolatban is megjelenhet a kontrollálásra való igény és az elégedetlenség.
Játék és önfeledtség helyett szigorú elvárások
A könyörtelen mércék kialakulásában nagy szerepet játszik, ha gyermekkorunkban azt éltük meg, hogy feltételhez van kötve a szerethetőségünk vagy az, hogy elfogadjanak minket. Ennek megnyilvánulási formája lehet például a másokhoz való hasonlítgatás, annak az éreztetése, hogy valamiben le vagyunk maradva és jobbnak kellene lennünk. A szülők gyakran szintén túlzottan kritikusak és nagyon nagy figyelmet szentelnek a hibáknak, míg a jó teljesítmény természetes. Az elismerés csak az erőn felüli, igazán nagy teljesítményekért jár, csak azzal lehet elérni az ’ingerküszöbét’ a szülőknek és kivívni elismerésüket, dicséretüket (amire természetesen minden gyermek vágyik).
A könyörtelen mércék séma kialakulása az óvodáskor környékére tehető, amikor a gyermek számára elkezd kinyílni a világ és megjelenik a játék, a spontaneitás, az önfeledtség megélése. Már persze, ha hagyják és nem korlátozzák a szabad játékot és a kreativitást. A séma kialakulását segíti ilyenkor a túl sok szabály és az ezekhez való merev alkalmazkodás, a túlzásba vitt délutáni vagy hétvégi kötelező foglalkozások és a gyermek spontán megnyilvánulásait kísérő kritikus szemlélet vagy büntetés. Alapvetően ebben az időszakban alakul ki a spontaneitásra, a játékra, a kreativitásra való nyitottság, és fontos lenne, hogy szülőként ezeket bátorítsuk, megmutassuk gyermekünknek, ne pedig tiltsuk és korlátozzuk. Ha ugyanis ezt tesszük, akkor a későbbiekben is bűntudat fogja kísérni a pihenést, a semmittevést, a feltöltődést, a spontán tevékenységeket, vagy épp teljesen le is tiltja a felnőtt énünk mindezeket.
Ki lehet-e gyógyulni a tökéletesség hajszolásából?
Bizonyára felmerül benned a kérdés, hogy mi mindent lehet kezdeni azzal, ha magadra ismertél a fenti sorokban. Először is, ha már megvan a felismerésed erről a működésről, akkor könnyebben tudod észrevenni, amikor a könyörtelen mércéid kezdenek el irányítani. Érdemes végig gondolnod, hogy valóban boldoggá tesznek-e a feladatok, amiket folyamatosan kitűzöl magad elé? A könyörtelen mércékkel bíróknak gyakorolnia kell a pihenést és a semmittevést (aminek hallatára valószínűleg elsőre rosszul lesznek), és erősíteni azt a gondolatot, hogy nem a teljesítmény teszi őket elfogadhatóvá és szerethetővé. Próbálj meg időről-időre elgondolkodni azon, hogy ki vagy a teljesítésen túl? Akár másoktól is kérhetsz visszajelzéseket arra vonatkozóan, hogy mi minden miatt vagy szerethető, hogy ezeket tudatosítani tudd magadban.
A sémáink nem egyik pillanatról a másikra alakulnak ki, így átdolgozásukhoz is időre és türelemre van szükség. Azonban a jó hír az, hogy ezeken lehet dolgozni és változtatni, hogy kiegyensúlyozottabb életet élhessünk, és a hatékonyság érdekében érdemes szakember segítségét is igénybe venni.pla
Felhasznált forrás:
Vágyi Petra: Sémáink fogságában (Kulcslyuk Kiadó Kft.)