Miért vagyunk állandóan fáradtak? – A mentális túlterheltség rejtett okai

Van, hogy reggel úgy ébredünk, mintha máris egy hosszú nap lenne mögöttünk. Aludtunk ugyan eleget, mégis nehéz felkelni, nincs energiánk, és már a reggeli órákban azt érezzük, hogy túl sok minden vár ránk. Napközben egyik feladatról ugrunk a másikra, este pedig hiába lenne végre lehetőségünk pihenni, az agyunk továbbra sem kapcsol ki. A nap végén fáradtak vagyunk, mégsem érezzük azt, hogy valóban megérkeztünk volna a pihenés állapotába.

- Advertisement -

A fáradtságot hajlamosak vagyunk egyszerűen az alváshiánnyal azonosítani. Pedig a kimerültségnek lehet egy másik, kevésbé látványos formája is: a mentális túlterheltség. A mai kor emberének nemcsak sok feladatot kell elvégeznie, hanem folyamatosan figyelnie, reagálnia, döntéseket hoznia és alkalmazkodnia is kell. Üzenetek, e-mailek, hírek, közösségi média, munkahelyi elvárások, családi feladatok és különböző szerepek követik egymást.

Sokszor nem is egyetlen nagy probléma merít ki bennünket, hanem a sok apró inger összeadódása. Egy újabb üzenet, egy gyorsan elintézendő feladat, egy telefonhívás, egy határidő, majd este még a család és a háztartás. Közben folyamatosan váltogatjuk a figyelmünket. Dolgozunk, miközben fejben már a bevásárlást tervezzük, majd vacsora közben eszünkbe jut egy munkahelyi feladat. Fizikailag egyik helyen vagyunk, gondolatban azonban gyakran egészen máshol járunk. Különösen fárasztó lehet az állandó készenléti állapot. Ha azt érezzük, hogy bármikor érkezhet egy üzenet, egy telefonhívás vagy egy újabb feladat, akkor még szabadidőnkben sem vagyunk teljesen jelen a pihenésben. A testünk talán a kanapén ül, de az idegrendszerünk továbbra is „dolgozik”. Ezért fordulhat elő, hogy egy egész estés tévézés vagy telefonozás után (amit pihenésnek aposztrofálunk) sem érezzük magunkat igazán kipihentnek.

A tartós stressznek testi jelei is lehetnek. Megfeszülhet a vállunk, fájhat a fejünk, nyugtalanabbá válhat az alvásunk, ingerlékenyebbek lehetünk, vagy éppen azt érezhetjük, hogy semmihez nincs kedvünk. A test és a lélek ugyanis folyamatos kölcsönhatásban van egymással. A lelki megterhelés testi feszültséget hozhat létre, a tartós testi kimerültség pedig a hangulatunkra és a gondolkodásunkra is hatással lehet. Ezért a feltöltődéshez nem mindig elegendő azt mondani magunknak: „Többet kellene aludnom.” Érdemes egy kicsit távolabbról ránézni az életünkre. Mennyit mozgunk? Van-e lehetőségünk természetben lenni? Milyen a kapcsolatunk a munkával? Tudunk-e segítséget kérni? Vannak-e olyan kapcsolataink, amelyekben nem kell teljesítenünk? És mennyi olyan dolgot vállalunk, amelyre valójában már nincs kapacitásunk?

A valódi pihenéshez sokszor nemcsak időre, hanem határokra is szükségünk van. Ha minden szabad percünkben mások rendelkezésére állunk, nehéz lesz regenerálódni. Néha éppen egy jól időzített „nem”, egy tudatosan lezárt munkanap adhatja meg azt a teret, amelyre az idegrendszerünknek szüksége van. Segíthet, ha néhány napon keresztül egyszerű „energia-naplót” vezetünk. Írjuk fel, mi töltött fel bennünket, és mi szívta el az energiánkat. Ne csak a nagy eseményekre figyeljünk. Lehet, hogy egy rövid séta többet adott, mint gondoltuk, miközben egy bizonyos beszélgetés vagy folyamatos értesítések meglepően sok energiát vettek el.

Fontos azonban, hogy a tartós vagy jelentős fáradtságot ne tulajdonítsuk automatikusan pszichés okoknak. Ha a kimerültség hosszabb ideje fennáll, érdemes orvossal is egyeztetni, hiszen testi okok is állhatnak a háttérben.

A fáradtság néha nem azt üzeni, hogy még többet kell bírnunk. Lehet, hogy éppen azt jelzi: ideje megállnunk, és megvizsgálnunk, mire van valóban szükségünk. Talán nem mindig több energiára van szükségünk. Néha inkább arra, hogy kevesebb energiát adjunk annak, ami folyamatosan kimerít.

 

Önreflexiós kérdések

  1. Mi az, ami a mindennapjaimban a legtöbb energiát veszi el tőlem?
  2. Mikor érzem azt, hogy valóban feltöltődöm, nem csak elterelem a figyelmemet?
  3. Milyen elvárásoknak próbálok megfelelni akkor is, amikor már kimerült vagyok?
  4. Hol lenne szükségem több határra vagy segítségre az életemben?
  5. Ha a fáradtságom egy üzenet lenne, vajon mit próbálna elmondani nekem?

Van, hogy reggel úgy ébredünk, mintha máris egy hosszú nap lenne mögöttünk. Aludtunk ugyan eleget, mégis nehéz felkelni, nincs energiánk, és már a reggeli órákban azt érezzük, hogy túl sok minden vár ránk. Napközben egyik feladatról ugrunk a másikra, este pedig hiába lenne végre lehetőségünk pihenni, az agyunk továbbra sem kapcsol ki. A nap végén fáradtak vagyunk, mégsem érezzük azt, hogy valóban megérkeztünk volna a pihenés állapotába.

- Advertisement -

A fáradtságot hajlamosak vagyunk egyszerűen az alváshiánnyal azonosítani. Pedig a kimerültségnek lehet egy másik, kevésbé látványos formája is: a mentális túlterheltség. A mai kor emberének nemcsak sok feladatot kell elvégeznie, hanem folyamatosan figyelnie, reagálnia, döntéseket hoznia és alkalmazkodnia is kell. Üzenetek, e-mailek, hírek, közösségi média, munkahelyi elvárások, családi feladatok és különböző szerepek követik egymást.

- Advertisement -

Sokszor nem is egyetlen nagy probléma merít ki bennünket, hanem a sok apró inger összeadódása. Egy újabb üzenet, egy gyorsan elintézendő feladat, egy telefonhívás, egy határidő, majd este még a család és a háztartás. Közben folyamatosan váltogatjuk a figyelmünket. Dolgozunk, miközben fejben már a bevásárlást tervezzük, majd vacsora közben eszünkbe jut egy munkahelyi feladat. Fizikailag egyik helyen vagyunk, gondolatban azonban gyakran egészen máshol járunk. Különösen fárasztó lehet az állandó készenléti állapot. Ha azt érezzük, hogy bármikor érkezhet egy üzenet, egy telefonhívás vagy egy újabb feladat, akkor még szabadidőnkben sem vagyunk teljesen jelen a pihenésben. A testünk talán a kanapén ül, de az idegrendszerünk továbbra is „dolgozik”. Ezért fordulhat elő, hogy egy egész estés tévézés vagy telefonozás után (amit pihenésnek aposztrofálunk) sem érezzük magunkat igazán kipihentnek.

A tartós stressznek testi jelei is lehetnek. Megfeszülhet a vállunk, fájhat a fejünk, nyugtalanabbá válhat az alvásunk, ingerlékenyebbek lehetünk, vagy éppen azt érezhetjük, hogy semmihez nincs kedvünk. A test és a lélek ugyanis folyamatos kölcsönhatásban van egymással. A lelki megterhelés testi feszültséget hozhat létre, a tartós testi kimerültség pedig a hangulatunkra és a gondolkodásunkra is hatással lehet. Ezért a feltöltődéshez nem mindig elegendő azt mondani magunknak: „Többet kellene aludnom.” Érdemes egy kicsit távolabbról ránézni az életünkre. Mennyit mozgunk? Van-e lehetőségünk természetben lenni? Milyen a kapcsolatunk a munkával? Tudunk-e segítséget kérni? Vannak-e olyan kapcsolataink, amelyekben nem kell teljesítenünk? És mennyi olyan dolgot vállalunk, amelyre valójában már nincs kapacitásunk?

A valódi pihenéshez sokszor nemcsak időre, hanem határokra is szükségünk van. Ha minden szabad percünkben mások rendelkezésére állunk, nehéz lesz regenerálódni. Néha éppen egy jól időzített „nem”, egy tudatosan lezárt munkanap adhatja meg azt a teret, amelyre az idegrendszerünknek szüksége van. Segíthet, ha néhány napon keresztül egyszerű „energia-naplót” vezetünk. Írjuk fel, mi töltött fel bennünket, és mi szívta el az energiánkat. Ne csak a nagy eseményekre figyeljünk. Lehet, hogy egy rövid séta többet adott, mint gondoltuk, miközben egy bizonyos beszélgetés vagy folyamatos értesítések meglepően sok energiát vettek el.

Fontos azonban, hogy a tartós vagy jelentős fáradtságot ne tulajdonítsuk automatikusan pszichés okoknak. Ha a kimerültség hosszabb ideje fennáll, érdemes orvossal is egyeztetni, hiszen testi okok is állhatnak a háttérben.

A fáradtság néha nem azt üzeni, hogy még többet kell bírnunk. Lehet, hogy éppen azt jelzi: ideje megállnunk, és megvizsgálnunk, mire van valóban szükségünk. Talán nem mindig több energiára van szükségünk. Néha inkább arra, hogy kevesebb energiát adjunk annak, ami folyamatosan kimerít.

 

Önreflexiós kérdések

  1. Mi az, ami a mindennapjaimban a legtöbb energiát veszi el tőlem?
  2. Mikor érzem azt, hogy valóban feltöltődöm, nem csak elterelem a figyelmemet?
  3. Milyen elvárásoknak próbálok megfelelni akkor is, amikor már kimerült vagyok?
  4. Hol lenne szükségem több határra vagy segítségre az életemben?
  5. Ha a fáradtságom egy üzenet lenne, vajon mit próbálna elmondani nekem?
Dr. Truzsi Alexandra
Dr. Truzsi Alexandra
Pszichológusként és Mindfulness Coachként fontos számomra, hogy biztonságos, elfogadó és ítélkezésmentes légkört teremtsek, ahol valódi figyelem és kapcsolódás mentén nyílik lehetőség az elakadások mélyebb megértésére. Munkám során támogatást nyújtok abban, hogy ráláthass belső folyamataidra, jobban megértsd érzéseidet és működésmódodat, valamint mozgósítani tudd a változáshoz szükséges belső erőforrásaidat. Szemléletem holisztikus és integratív: hangsúlyos szerepet kap a tudatos jelenlét (mindfulness), az érzelemszabályozás fejlesztése és az önismereti munka.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

A nárcisztikus szülő gyermeke örökké a „nem elég jóság” árnyékában élhet – 5 jel, hogy felismerd

„Ha egy mondatban kellene jellemeznem, milyen érzés egy ilyen örömgyilkos édesanyával élni egy életet, akkor annyit mondanék, hogy olyan, mintha rátett volna a hátadra...

Gázlángozás – A manipulációs stratégia, mely eléri, hogy őrültnek gondold magad

„Oh, ugyan már! Soha nem mondtam ilyet! Csak túlságosan érzékeny vagy. Nem tudom, hogy miért csinálsz akkora ügyet ebből…” – ha ismerősek ezek a...