3 ok, amiért érdemes kerülni a túlzott pozitivitást

„Úgyis minden jobbra fordul!” „Nézd a jó oldalát!” „Lehetne rosszabb is…” Találkoztál már ezekkel (vagy hasonló) kijelentésekkel? Vagy akár használtad már őket te magad is, amikor nem tudtad, egy negatívabb helyzetben hogyan reagálj? Mi a gond ezekkel és miért érdemes kerülni a toxikus pozitivitást? Három indokkal elmagyarázzuk!

Mit is jelent a toxikus pozitivitás? Amikor arra törekszünk, hogy a negatív érzéseket elnyomjuk és ezek helyett a pozitív érzéseket tartsuk fenn, akkor is, amikor belül valami teljesen mást élünk meg. Ez több szempontból is káros: annak, aki ellentétes érzéseket él meg, azért, mert nem lehet önmaga, nem tud önazonos lenni. Azt érezheti, hogy érvénytelenítik az érzéseit. Ezenkívül attól, akitől a fentihez hasonló kijelentések jönnek, fájó is lehet, mivel az empátia hiányáról árulkodik. Mindemellett azonban fontos megemlíteni, hogy szinte mindannyian reagáltunk már így különböző helyzetekben, s ennek a leggyakoribb oka az, hogy azt hisszük, ezekkel a kijelentésekkel kissé pozitívabbá tudjuk tenni a helyzetet (azaz jó szándék vezérel minket) vagy valamiképp csökkenthetők ezek a rossz érzések. Az is közrejátszhat, hogy mi magunk is megijedünk egy hasonló, negatívabb helyzettől, hogy nem tudjuk azt megfelelően kezelni, ha a másik elkezd panaszkodni és esetleg tanácsot, javaslatot vár tőlünk.

Ha végiglapozzuk a közösségi médiát vagy megnézzük a különböző hirdetéseket, mindenhonnan az az üzenet érkezik, hogy keressük a dolgok jó oldalát és ne pazaroljuk az időnket a szomorkodásra, a negatív érzések és pillanatok megélésére. Bár az optimizmus valóban egy fontos erőforrás, mégis, ha túlzásba visszük, mérgezővé válhat. A következőkben nézzük meg, miért érdemes kerülni a toxikus pozitivitást, azaz a negatív érzéseink elnyomását:

  1. Megakadályozzuk, hogy megértsük valós érzéseinket és ezáltal önmagunkat

A negatív érzelmek (csalódottság, harag, düh, szomorúság, félelem) ugyanúgy életünk részét kell, hogy képezzék. Általuk fontos lelki történéseket élünk meg, s sok erőforrásunk is fakadhat a negatív érzések kezelésének képességéből, a mélypontokból való felállásból. Ha valós érzéseinket elnyomjuk, elrejtjük önmagunk elől, akkor valós énünktől is egyre távolabb kerülünk. Ha negatív érzéseinket nem integráljuk az életünkbe, akkor fontos életesemények értelmezésében is akadályokba ütközhetünk, amely szintén önismereti elakadásokhoz vezethet.

  1. Minél inkább próbáljuk elnyomni az érzéseinket, annál erőteljesebben próbálnak majd a felszínre törni 

Ha nem hagyjuk önmagunk számára, hogy megéljük a negatív érzéseinket, akkor azok akár szorongás, depresszió formájában is megjelenhetnek, illetve gyakran szomatikus tünetekben (fejfájás, hasfájás stb.) öltenek testet.

  1. Gátat szabunk a másokhoz való kapcsolódásnak.

Egy beszélgetés során megfigyelhető, hogy általában mindkét fél arra törekszik, hogy ugyanannyit adjon és kapjon (normális esetben). Azt is megfigyelhetjük, hogy ha elkezdünk a másik számára megnyílni, azzal mélyül a beszélgetés és sebezhetőségünk felvállalásával a köztünk lévő bizalom is erősödik. Amennyiben valaki nem vállalja fel nehézségeit, félelmeit, negatívabb élményeit, és folyamatosan csak a pozitívumokat és a sikereket hangsúlyozza, megnehezíti a kapcsolódást. Hiszen, ha valakivel mély kapcsolatot szeretnénk ápolni, akkor a pozitív és a negatív történések mentén is jó, ha tudunk kapcsolódni. Olyan pedig nincs, hogy valakinek mindig csak sikerei és örömteli pillanatai vannak…

Érdemes tehát a negatív tapasztalatainkat is tisztelni és közel engedni magunkhoz. Fontos, hogy be tudjuk azonosítani, mit érzünk, hogy nevet tudjunk adni érzéseinknek. Igyekezzük olyan emberekkel körülvenni magunkat, akik előtt fel merjük vállalni önmagunkat a nehéz és a könnyebb pillanatokban is. Ezenkívül pedig törekedjünk arra, hogy mások érzéseit se bagatellizáljuk el, kölcsönösen adjunk teret a negatív érzések megélésének.

Csak úgy juthatunk el a valódi önelfogadás és önszeretet állapotáig, ha minden érzésünket megéljük – végül így válhatunk olyan emberekké, akik mindig is lenni szerettünk volna. – Jamison Monroe

Novák Dóra
Novák Dóra
A nevem Novák Dóra, munka-és szervezetpszichológia szakirányon végeztem. Jelenleg az újságírás mellett junior tanácsadóként és trénerként dolgozom, és főként vezetőfejlesztési programok és mentális jóllét programok kidolgozásában és megvalósításában veszek részt nagyvállalatok számára. Szenvedélyem az emberekkel való foglalkozás, mások erősségeinek felszínre hozása és az általam megszerzett pszichológiai tudás átadása, hogy ezáltal kiegyensúlyozottabb életvitelt és minőségibb kapcsolatokat tudjunk létrehozni és fenntartani.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Ő nem bánt, csak “nem bírod a kritikát” – Egy nárcisztikus kapcsolatról röviden

Könnyű minden szörnyű párkapcsolatért a másik felet valamilyen elmebetegséggel megbélyegezni. Szeretjük azt gondolni, hogy a rossz dolgok nem a mi hibánkból történnek. Ismerőseim például...

Lelkünk sorozatgyilkosai, a hűtlenek

Küldött egy e-mailt a főszerkesztőm, hogy szeretné, ha írnék egy cikket a hűtlenségről.” Menne, van valami véleményed a témáról?”  Viccelsz ??!!!! - kérdeztem -...