Azok, akik érzelmileg elérhetetlen szülőkkel nőnek fel, számos kihívással küzdhetnek a másokhoz való kapcsolódásban és mind a saját, mind mások érzelmeire való ráhangolódásban. Cikkünkben arról írunk, hogyan lehet dolgozni a saját kapcsolódási mintáinkon, hogy ne vigyük tovább az érzelmi elhanyagolást szeretteink felé.
Érzelmileg elérhetetlen környezetben nevelkedni azt jelenti, hogy szüleink nincsenek ráhangolódva igényeinkre, nem ismerik fel szükségleteinket és/vagy nem tudnak rájuk jól reagálni. Éppen ezért gyermekként azt élhetjük meg, hogy egyedül maradunk az érzéseinkkel, és egy idő után ennek következményeképpen el is fojthatjuk őket. Felnőttként újra megjelenik bennünk az igény, hogy egy szerető párra találjunk, aki képes figyelembe venni az igényeinket és validálni (érvényesíteni) az érzéseinket – azonban ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, magunkon is dolgozni kell.
Ismerd meg saját érzelmi világod!
Az első és legfontosabb, hogy képes legyél felismerni és megnevezni saját érzelmi állapotaid. Mivel korábban nem volt, aki mindezt megtette volna és validálta volna az érzéseid, előfordulhat, hogy kevésbé van még meg a szókincsed a saját érzelmeid kifejezésére. Keress egy érzéslistát (online is elérhető számos formája) és állj meg naponta néhányszor, hogy végiggondold, mit érzel és ez az érzés milyen testi jelekben mutatkozik meg, milyen gondolatok társulnak hozzá. Vezess érzésnaplót, hogy megfigyeld a leggyakoribb mintázatokat, visszatérő gondolatokat. Sőt, izgalmas kutatást is végezhetsz saját magadon azzal kapcsolatban, hogy mely érzés kivel, mikor jelenik meg és mik a leggyakoribb érzelmeid (ezek többsége pozitív vagy negatív?).
Helyezd saját igényeidet előtérbe!
Az előző ponthoz kapcsolódva: az érzelmileg elhanyagoló környezet nem reagált megfelelően az igényeidre, épp ezért meg kell tanulnod megfogalmazni és tenni a saját vágyaidért. Tedd fel magadnak gyakran a kérdést, hogy mire lenne szükséged most? Írd le magadnak, hogy ezzel is tudatosítsd és erősítsd szükségleteidet, majd válaszolj arra is, mire van szükséged ahhoz, hogy kielégítsd őket. Például, észreveszem magamon, hogy ki vagyok merülve, ezért megfogalmazom, hogy több pihenésre van szükségem. Ezután végiggondolom, ’akciótervet’ készítek arra vonatkozóan, hogyan fog ez megvalósulni a gyakorlatban. Például előbb megyek aludni vagy beiktatok egy óra olvasást, sétát, jógát, digitális detoxot stb. Ha nehezen fogalmazod meg a saját igényeidet, akkor indulj ki abból, mi az, ami jól esik, amiből szeretnél többet az életedben. Ha pedig gyakrabban fordítasz figyelmet saját érzéseid megfigyelésére, az igényeid megfogalmazása is egyre könnyebbé válik majd.
Tanulj meg ráhangolódni a másik szükségleteire!
Mondhatnánk, hogy ez egy alapfeltétel egy jól működő kapcsolatban, azonban egy érzelmileg elhanyagoló családban felnövő egyénnek meg kell tanulnia észrevenni a másik jelzéseit és reagálni rá. A legnehezebb sokszor az, hogy nem látunk minderre mintákat, ilyenkor pedig érdemes szerepmodelleket keresni az életünkből (akár filmekből, könyvekből stb.), akik úgy képesek reflektálni a másikra, ami számunkra is vonzó. Mindemellett pedig sok-sok beszélgetéssel, kérdéssel érhetjük el a leghatékonyabban, hogy szeretteinkre tudjunk hangolódni, ezek ugyanis támpontot adhatnak, ha bizonytalanok vagyunk.
Tanuld meg kimutatni érzéseidet!
Mivel gyermekként nem kaptál mintát arra vonatkozóan, hogyan érdemes kifejezni a saját érzéseid, megnehezítheti a kapcsolódást, ha a hozzád közel állók felé sem mutatod ki érzéseid. Amennyiben ez jellemző rád, jó tudatában lenned, hogy így az igényeid is nehezebben válnak nyilvánvalóvá a másik számára.
Védd meg a saját határaidat!
Az érzelmi elhanyagolás alacsonyabb önbizalommal is együtt járhat. Fontos, hogy meg tudd fogalmazni, hol húzódnak az énhatáraid és hogy ne hagyd, hogy mások átlépjék azokat. Ehhez fontos, hogy megismerd magad és a saját komfortzónád. A saját határaid védelme egyfajta tisztelet is önmagad felé.