Gondolkodtál már azon, miért lehet az, hogy van valami, amire nagyon vágysz, azonban hiába éred el, valahogy mégsem hozza el a vágyott boldogságot hosszabb távon? Hogy amiről azt hitted, megváltoztatja az életed, és ha megvalósítod, akkor majd úgy igazán boldog leszel, valahogy mégsem teljesítette be ezt az elvárást? Mitől függ a boldogságszintünk és tudjuk-e egyáltalán „tartósítani” a boldogság állapotát? Cikkünkben ennek járunk utána.
Egyszer egy filozófus, aki a boldogságot kutatta, azt fogalmazta meg, hogy a boldogságot tulajdonképpen mindig csak a szemünk sarkából vagyunk képesek megpillantani, és nagyon nehéz farkasszemet nézni vele. Talán abban egyetérthetünk vele, hogy mint minden érzelem, a boldogság is dinamikusan változik bennünk, és van, amikor erőteljesebben érezzük, van olyan, amikor pedig hiába van az életünkben számos boldogságra okot adó tényező, mégsem tudjuk igazán megélni ezt az érzést.
Boldogságunk összetevői
A boldogság megélését gyakran akadályozhatják előzetes elvárásaink, és a mindezekkel összefonódó, mindennapi nyelvezetünkben is fel-felbukkanó boldogságmítoszaink. Biztosan veled is előfordult már, hogy tárgyakhoz vagy elérendő célokhoz kötötted jövőbeli boldogságérzeted: például, „majd ha ezt a házat meg tudom venni, boldog leszek”, vagy „ha megszerzem ezt a pozíciót, semmi sem veheti el a kedvem”.
Sajnos, de talán nem meglepő módon, ez nem ilyen egyszerű. Sonja Lyubomirsky, a boldogságkutatás egyik úttörője szerint a boldogságérzetünket három összetevő határozza meg: az öröklött genetikánk (50%), a tudatos cselekedeteink (40%) és a körülményeink (10%). Azt gondolom, mind a három adat figyelemreméltó. Talán elkeserítő lehet az 50% öröklött boldogságszint, de a pszichológia tudománya szerint már csecsemőknél is megfigyelhető, hogy egy poharat félig telinek vagy félig üresnek látnak. Vannak szerencsésebb és kevésbé szerencsés egyének tehát, ez talán ahhoz hasonlítható, mint hogy például mennyire vagyunk hajlamosak a hízásra. A jó hír, hogy a mindennapos szokásainkon, azaz a tudatos cselekedeteinken is igen sok múlik (40%), ezért aztán mindenképpen érdemes foglalkozni a mentális jóllétünk fejlesztésével, ápolásával. Gondolkodásunkat képesek vagyunk pozitívra hangolni, így bármilyen alappal is indulunk, sok múlik azon, mit hozunk ki belőle. Igazán meglepő lehet talán, hogy a körülményeink – azaz például az, hogy mennyit keresünk vagy milyen külső jegyeket birtoklunk -, hatnak a legkisebb mértékben a boldogságérzetünkre.
Utóbbit lottónyerteseknél, illetve valamilyen tragikus balesetet elszenvedőknél vizsgálták. Ezek olyan (meghatározóan pozitív vagy negatív) körülmények, melyektől azt várjuk, hogy alapvetően megváltoztatják a boldogságszintjét az embernek. Ez így is volt, azonban mindkét esetben csak rövid ideig, ugyanis egy idő után minden érintett személy boldogságszintje visszaállt arra az átlagos szubjektív értékre, melyet a rendkívüli életesemény előtt is megéltek. Azaz a boldogságérzetüket hosszabb távon alapvetően nem az határozta meg, hogy milyen körülmények között éltek. Mindannyiunknak van egy alap boldogságszintje, melyre a nagyobb kilengések után visszatérünk, s melyet egy-egy kiemelkedő esemény önmagában nem fog tartósan megemelni (de a jó hír, hogy csökkenteni sem lehet olyan könnyen).
Hamar hozzászokunk a jóhoz
Érdekes dolog a vágyódás valami iránt, hiszen a legtöbbször számos alkalommal elképzeljük, milyen is lesz majd, ha elérjük célunkat, s valamiért mindig erősebb és hosszabban tartó érzést vízionálunk, mint ami aztán bekövetkezik. Számos kutatás foglalkozott azzal, hogy a hosszabb távú célok elérésében a legboldogabb szakasz a leggyakrabban nem az a pont, amikor elérjük az adott mérföldkövet, hanem amikor már érezzük, hogy hamarosan a miénk lesz, de még a megvalósítás folyamatában vagyunk. Aztán pedig valahogy elmarad az életünket megváltoztató hatás – legalábbis hosszabb távon. Ennek a hátterében az úgynevezett hedonikus adaptáció nevű jelenség áll, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy miután elérünk valamit, a célvonal is hátrébb kerül, azaz ingerküszöbünk megemelkedik és elkezdünk vágyni egy következő dologra, ami ismét az örökké tartó boldogsággal és elégedettségérzettel kecsegtet minket.
Ez az agyunk egyik trükkje, mellyel képes minket motiválni, célokat elérni és olykor kilendíteni a komfortzónánkból is, azonban a másik oldalon azt is érezhetjük, hogy tulajdonképpen már semmi sem elég jó ahhoz, hogy tartósan elégedettek legyünk. Hozzászokunk ahhoz, hogy elértünk egy célt, hogy birtokoljuk az új, vágyott házat vagy elutaztunk egy gyermekkorunk óta bakancslistás helyszínre, és valahogy mindig tud feljebb kerülni az a léc… Nem is beszélve a vállalati ranglétra csábító pozícióiról, melyek elérése a hedonikus adaptáció nélkül talán nem is valósulhatna meg.
A tartós boldogságérzet nyomában
Az, hogy általánosságban mennyire érezzük magunkat boldognak, a dán Boldogságkutató Intézet kutatásai és felmérései alapján három tényezőből tevődik össze: egy általános elégedettségérzetből, azaz, ha megkérdeznénk, mennyire érezzük magunkat általánosságban boldognak jelenleg; a mindennapok során megélt érzésekből; és abból, hogy mennyire érezzük a saját életünket értelemmel telinek.
Ha az életünket szeretnénk több pozitív érzelemmel és boldogsággal megtölteni, akkor kevésbé érdemes egy-egy cél teljesítésétől függővé tenni ezeket az érzéseket, hanem sokkal inkább ajánlott a mindennapokba, szokások szintjén beiktatni olyan tevékenységeket, melyek pozitív érzésekkel töltenek el minket. Mindemellett az már tudományos tény, hogy a tárgyak nem boldogítanak minket hosszabb távon, mivel rendkívül gyorsan hozzájuk szokunk. Ehelyett sokkal inkább érdemes élményekre költenünk, hiszen ezek formálják személyiségünket és hatásuk hosszabb távon velünk marad. Egy-egy mérföldkő eléréséből származó pozitív érzelmeinket pedig a pillanatok megörökítésével, többszöri visszaidézésével, leírásával, elmesélésével tehetjük tartósabbá.
Felhasznált irodalom:
Sonja Lyubomirsky – Hogyan legyünk boldogok (2008)
Happiness Research Institute: The Happy Course