Bár a magány és az egyedüllét fogalmát néha felváltva használjuk, érdemes tudni, hogy nem ugyanaz a kettő. A magány a nemkívánatosság és az üresség érzésével jár együtt. Magányosnak érezzük magunkat, mert nem kapcsolódunk más emberekkel akár fizikailag, akár lelkileg, vagy akár mi érezzük úgy, hogy mások nem kívánatosak a számunkra. A magány ugyanolyan nehéz, mint amilyen üres; nyomasztja az elménket és a testünket. Egy kapcsolat hiánya okozta szociális fájdalom egyfajta önkéntelen típusát foglalja magában, sokszor függetlenül a többi ember fizikai közelségétől. Más szóval, a magány az elszigeteltség érzése, amely akkor is fennáll, ha más emberek jelen vannak a mindennapjainkban (társas magány).
Ezzel szemben az egyedüllét egy választás, ami leginkább arról szól, hogy ezt az időt a saját társaságunkban töltjük, jelen vagyunk önmagunkkal, nem pedig az ürességből vagy a kapcsolatok hiányából ered. Azzal, hogy az egyedüllétet választjuk, elengedjük az ítélkezést és a kontrollt, megnyitjuk magunkat a képzeletünknek, és megengedjük kreativitásunknak, hogy átvegye az irányítást. Ezáltal nyitottabbá válunk új lehetőségekre, erősebb problémamegoldó képességet fejleszthetünk ki, és mélyebben megismerhetjük önmagunkat és a körülöttünk lévő világot. Az egyedüllét és a társasági élet között mi dönthetjük el, hogy éppen melyik esik jól a lelkünknek. Mindig ott van a lehetőség, hogy visszakapcsolódjunk más emberekhez. A magányt ezzel szemben nem lehet „ki- és bekapcsolni”.
Önszeretet, amikor egyedül is jól vagyok
Ha szeretsz saját magaddal időt tölteni, és ez számodra nem frusztráló, akkor időt és szabadságot kaphatsz arra, hogy valóban felfedezd a saját szenvedélyeidet. Ez egy módja lehet új dolgok felfedezésének, és akár lehetőség az önkifejezés új formáinak gyakorlására is. Ha időt szánsz magadra, akkor mások nyomásától és ítélkezésétől mentesen fedezheted fel ezeket az életedben. Az önmagadra szánt idő létfontosságú a növekedésed és a személyes fejlődésed szempontjából. Ahelyett, hogy mások elvárásai és véleménye miatt aggódnál, az egyedül töltött idő lehetővé teszi, hogy megtapasztald a csendet, és a csendben önmagadat.
Az egyedüllét elősegíti a kreatív munkát
A konstruktív belső reflexió (önvizsgálat), vagy a mély belső összpontosítás egyedüllétet igényel. Sok kreatív ember a belső reflexiót használja a legkreatívabb munkája kiindulópontjaként. Ez a reflexió segít összekötni a pontokat a nemrég megszerzett információk és az összetettebb ötletek között. Az egyik módja annak, hogy egyedül maradjunk a gondolatainkkal, az álmodozás. Bár az álmodozást az iskolában a fiatalok számára problémásnak tartják, azonban az álmodozással kapcsolatos legújabb kutatások kimutatták, hogy ez egy kiváló módja annak, hogy megnyissuk az utat a kreativitásunknak. Ha gyakoroljuk a strukturáltabb álmodozást, azzal segíthetjük gondolataink összpontosítását és kreatív megoldások kidolgozását az életünkben felmerülő kihívásokra vagy problémákra. Az álmodozás kulcsa: az egyedüllét.
Az egyedüllét elősegíti a jó kapcsolatokat
Az egyedüllét inkább az élet misztériumaihoz való kapcsolódás és a velük való találkozás eszköze lehet, nem a világgal, önmagunkkal vagy más emberekkel való kapcsolat elől történő menekülésé.
A magány és az egyedüllét tehát nem egyenlő. A magányosság a hiányérzethez kapcsolódik, ahhoz az érzéshez, hogy valami vagy valaki hiányzik az életünkből. A magány pedig nem csak a hangulatunkra lehet hatással, hanem hosszútávon negatív hatással lehet a fizikai és mentális egészségünkre is.
Az egyedüllét ezzel szemben lehetővé teszi, hogy ránézzünk gondolatainkra és érzéseinkre, miközben nem feltétlenül azonosulunk velük, felfedezzük ötleteinket, és több empátiát mutassunk önmagunk felé. Az egyedüllét lehetőséget teremt számunkra, hogy önazonosak legyünk, megszeressük önmagunkat, és meglássuk a szépséget és az ajándékot saját maguk társaságában. Ez segíthet abban is, hogy mélyebb és szeretetteljesebb kapcsolatokat alakítsunk ki másokkal.