- Az izgalmat hajlamosak vagyunk összekeverni a vonzalommal
Ha egy veszélyes, vagy egyéb olyan szituációban találkozunk, ahol magasabb a fiziológiai arousal szintünk (például testmozgás közben), akkor hajlamosak vagyunk a másikat vonzóbbnak találni, mint egy semleges helyzetben. Például könnyebben megtetszik valaki raftingolás közben, mint az irodában.
Az ezt alátámasztó egyik klasszikus pszichológiai kísérletben a férfiak egy csoportja egy alacsony, stabil hídon haladt át, a másik csoport pedig egy magas, ingatagon, mielőtt egy nővel találkoztak volna. A nő szerepe az volt, hogy egy sor kétértelmű kép alapján megkérje a férfiakat, hogy meséljenek el egy történetet, majd a telefonszámát is megadta, „kapcsolattartás céljából, ha kérdés felmerülne.”
Azok a férfiak, akik az ingatag, élénkebb élménnyel járó hídon haladtak át hajlamosak voltak történetükbe szexuális tartalmakat fűzni, és nagyobb gyakorisággal keresték fel a hölgyet, mint a kevesebb kalanddal átkelő másik csoport. Mindezt a kutatók a keletkezett izgalmi állapot téves attribúciójához kapcsolják: azokban a helyzetekben, amelyekben többek között a szívritmusunk, légzésünk felgyorsul könnyedén feledkezünk meg annak valódi okáról, és tudatalatt azt a másik iránti vonzalom jeleként értelmezzük.
Ez a randik szervezésében is segíthet: ha szeretnénk mély benyomást tenni, akkor ezen tanulságok mentén egy szimpla vacsora helyett jobban működhet egy horrorfilm, vagy egy kalandos túra.
- Jobban szeretünk idővel megnyerni embereket, mint azt, ha azonnal kedvelnek
Sokszor beszélünk az első látásra kialakuló szimpátiáról és szerelemről. Egy pszichológiai kutatás mégis azt mutatja, hogy nem ez a legjutalmazóbb élmény számunkra.
Egyetemistákat kértek meg arra, hogy vegyenek részt több meetingen. Idővel minden résztvevő „véletlenül” meghallotta, ahogy egy másik kísérleti személy véleményt mond róla: mindvégig pozitív, mindvégig negatív, vagy először negatív majd pozitív; illetve először pozitív majd negatív módon.
Ahogy arra számítanánk, bár a mindvégig pozitív véleményalkotás során a résztvevők megkedvelték azt, aki ilyen fényben tüntette fel őket, azonban meglepő, hogy még inkább kedvelték azokat, akik először negatívan beszéltek róluk, majd idővel átalakult ez a kép.
Ez egy furcsa jutalmazó értékkel bír az agyunk számára, és azt is segíthet megmagyarázni, hogy ahelyett, hogy arra figyelnénk, aki egyértelműen nyit felénk, miért töltünk annyi időt az „elérhetetlenek”, vagy különösebb érdeklődést nem mutatók kergetésével.
- Akit vonzónak találunk, azt jobbnak gondoljuk minden másban is
A holdudvar hatás lényege, hogy valakinek vagy valaminek egyetlen tulajdonsága alapján következtetünk az adott személy vagy dolog többi tulajdonságára. Tehát ha például valaki szép, akkor inkább gondoljuk intelligensnek, kedvesnek, ha pedig csúnyának látjuk, akkor hajlamosak vagyunk más negatív tulajdonságokat társítani hozzá.
A résztvevőknek a kutatásban képeket mutattak különböző nőkről és férfiakról, és megkérték őket, hogy értékeljék vonzóságuk, és egyéb tulajdonságaik mentén, mit gondoltak, mennyire jellemzik őket ezek. Csupán a képek alapján kedvesebbnek, nyitottabbnak, szerényebbnek és érdekesebbnek találták az attraktívabbnak ítélt személyeket, ráadásul azt mondták, hogy ezeknek az embereknek jobb munkájuk, párkapcsolatuk, életük van.
Ez a kutatás megerősíti a szépséghez kapcsolódó sztereotípiáink erejét, és rávilágíthat a kizárólag képek köré szerveződő közösségi média torzító hatására. Pedig valójában attól, hogy valaki vonzó még nem „nyert az életben”, és könnyedén lehet, hogy az általunk idealizált személyek mégsem olyan tökéletesek, mint amilyennek gondolnánk.
Hivatkozások
Aronson, E., & Linder, D. (1965). Gain and loss of esteem as determinants of interpersonal attractiveness. Journal of Experimental Social Psychology, 1(2), 156-171. doi:10.1016/0022-1031(65)90043-0
Dion, K., Berscheid, E., & Walster, E. (1972). What is beautiful is good. Journal of Personality and Social Psychology, 24(3), 285-290. doi:10.1037/h0033731
Dutton, D. G., & Aron, A. P. (1974). Some evidence for heightened sexual attraction under conditions of high anxiety. Journal of Personality and Social Psychology, 30(4), 510-517. doi:10.1