Terápiás munkát kezdeni nem könnyű, és pláne nem egyszerű benne maradni a folyamatban, amikor olyan részeinkkel vagy emlékeinkkel szembesülünk, amiről legszívesebben tudomást sem vennénk. Valahol mégis elengedhetetlen és csodálatos is, ha elindulunk önmagunk felé, és akár sok generáció szenvedéssel telített mintái után kezdünk tisztább lapokkal.
A depresszió, szorongás, magány eddig sem voltak ismeretlenek kultúránkban, Magyarország élen jár számos pszichopatológia gyakoriságában. A közelmúlt történései, a pandémia mint kollektív trauma, és a vele járó bezártság, bizonytalanság, aggodalom saját és szeretteink egészsége tovább rontott ezen, szinte tömegjelenséggé vált a dolgozók között a krónikus stressz következményeként megjelenő kiégés. A kérdés tehát nem az, hogy gond van-e, mert a probléma az hatalmas. Hanem, hogy merünk-e lépni, és végre ahelyett, hogy azzal dobálóznánk, hogy „pszichológushoz járni nem ciki”, ismerjük fel, nemhogy nem szégyellnivaló, hanem a legbátrabb és legfelelőségteljesebb dolog, amit a társadalomért, önmagunkért, és (leendő) szeretteinkért tehetünk.
Amikor eljönnek hozzám egyéni konzultációkra, általában elhangzik a mondat, hogy „olyan régóta ott motoszkált már bennem, hogy fel kellene keresni egy szakembert”, majd egy kis idővel később az is, hogy „bárcsak hamarabb jöttem volna, és nem töltöttem volna el annyi évet abban a rossz kapcsolatban/munkahelyen/úgy, hogy azok az emlékek és minták nyomasztanak.” Mindezek ellenére azzal is tisztában vagyok, hogy mennyire nehéz megtenni az első lépést, és elkötelezni magunkat egy ilyen folyamat mellett. Ehhez hoztam most néhány kapaszkodót, azon kérdések alapján, amiket tőlem leggyakrabban kérdeznek az ezen gondolkodók.
Honnét tudom, hogy megfelelő szakembert választottam?
1, A megfelelő pszichológus nem ítélkezik/minősít
Természetesen kell több vagy kevesebb idő (saját sérüléseidtől függően) a megfelelő bizalom kialakulásához, azonban ha jó helyen vagy, akkor úgy érzed, bármiről beszélhetsz, nincsenek tabuk, és amit megosztasz az értő fülekre talál. Hatalmas intő jel lehet, ha ehelyett a szakember minősít téged vagy a cselekedeteidet, ha ítélkezik feletted. Éppen ez a terápiás tér egyik legnagyobb ereje is: itt mindent megoszthatok kockázat nélkül, anélkül, hogy azon kellene hogy aggódjak, hogy milyen színben fogok feltűnni vagy az hogy befolyásolja az adott emberrel való kapcsolódásom.
Ha a számomra megfelelő szakemberrel vagyok, akkor úgy érzem, hogy elismeri érzelmeimet, kíváncsi rájuk, és képes a legszörnyűbbnek tűnő érzelmi állapotaimmal is csak lenni, nem próbál meg menekülni, kitérni azok elől. Ez a fajta megtartottság élmény egy olyan korrektív tapasztalás, ami eredetileg a szüleink funkciója lenne, de rengeteg családban nem volt meg maradéktalanul. Nem beszélgethettünk arról, ami fáj, nem sírhattunk, el kellett fojtani, aminek a másik szerint nem volt helye, vagy úgy összességében nem tudta a szülőnk ezt tükrözni, és egy kicsit „megrágva”, számunkra kibírható és befogadható formában visszaadni.
2, A megfelelő pszichológus nem mondja meg, hogy mit csinálj
A szakember dolga nem az, hogy tanácsot adjon, vagy megmondja, hogyan csináld életed különböző területeit, és legfőképp pedig, nem fog dönteni helyetted. Amikor szükséged van vezetésre vezet, de mindig csak éppen annyit, hogy te tudd saját erőforrásaid, tapasztalataid és élményeid segítségével megtalálni a számodra megfelelő utat. Ha úgy érzed, hogy elvárja, hogy bizonyos úton haladj, vagy indulatos, türelmetlen lesz amiért nem döntöttél másképp, akkor az szintén jel lehet arra, hogy érdemes először beszélned vele ezekről az érzéseidről, ha pedig tartósan ez a benyomásod, akkor váltani.
Rengetegszer az elménk racionális része pontosan tudja, hogy mit kell tennünk, azonban a legtöbb ember érzelmi része még nem tart ott, hogy valóban így is cselekedjen. A segítő szerepe ilyenkor az, hogy veled legyen ebben a kettősségben, akármeddig is tart ez számodra. Átdolgozva minden nehézséget, ami feljön, és közösen elgörgetve azokat az akadályokat, ami a „tudom, hogy az lenne a jó, ha” és a „mégsem tudom megtenni” között állnak, hiszen a fejlődés nem lineáris, és teljesen mindegy, hogy hány mélypontod van, a legnagyobb biztonság tudni, hogy akárhányszor vagy is rosszul, mindig elbírnak, mindig lesz máshogy.
3, A megfelelő szakember abban segít, hogy saját életed mesterévé válj, nem magához akar kötni
Sokan mondják nekem az első ülésen, hogy „tudom, hogy ez nem rövid folyamat lesz.” Én ilyenkor mindig azt válaszolom, hogy szerintem inkább ne hipnotizáljuk magunk semmire, előfordulhat, de az is lehet, hogy meglepően gyors lesz. Hiszen nem tudhatjuk, a traumákat és lelki fejlődést nem lehet objektív egységekben mérni. A cél egy segítőnél mindig az, hogy neked adjon egyre több eszközt saját magad és életed menedzseléséhez, hogy rávilágítson a meglévő erőforrásokra és továbbiakat fejlesszetek. Persze a legnagyobb ilyen erő sokszor a terapeuta idővel belsővé váló megtartó és biztonságot adó jelenléte, egy idő után már mintha tudnánk, mit mondana arra, ami zavar minket, ez segít abban, hogy függetlenedjünk tőle. A terapeuta célja soha nem az, hogy függővé válj tőle, hogy ő ott majd megmondja neked a tutit vagy csinál rajtad valami csodamódszert, amitől megoldódik az életed. A változás minden esetben belőled jön, a másik csak facilitátor, csatorna ebben.
3+1, A pénz ne legyen akadály! – Néhány ingyenes & kedvező árú lehetőség
Tudom, hogy a visszatartó erő sokszor a pénz, és bár romantikus (de igaz) gondolat azt ismételgetni, hogy a legjobban megtérülő döntés magunkba fektetni, vannak olyan esetek, amikor azt a havi 20-30 ezret sem lehetséges megspórolnunk rá. Ha kedvező árú és minőségi ellátásra várunk, akkor lehet például keresni a VIKOTE rendelését, ahol 7 ezer Forint/ülés áron részesülhetünk kezelésben. Ha pedig az előbb említett helyzetben vagyunk, akkor itt van néhány intézmény, amelyet TB-alapú ellátásért lehet keresni: Péterfy Sándor Kórház, Tündérhegy, Semmelweis Egyetem, Szent Rókus Kórház, Thalassa Ház, Ébredések Alapítvány, Főnix-Ház, Nyírő Gyula Kórház. Vidéken szintén kereshetjük a pszichiátriai gondozókat. Együtt könnyebb, és bármilyen nehéznek és kilátástalannak is tűnik most, mindenből van kiút!