Bár sokunk számára a konfliktusok negatív asszociációkkal kapcsolódnak össze, valójában a nézeteltérések elengedhetetlen részei egy kapcsolatnak. Ráadásul, ha megfelelően kezeljük a konfliktusainkat, akkor sokkal magasabb szintre emelhetjük kapcsolatainkat, hiszen így nő a másik iránti bizalmunk és mélyebben megismerhetjük egymást. A következőkben Esther Perel világhírű párterapeuta meglátásai következnek arról, hogyan tudunk javítani konfliktusaink minőségén és mit tudunk tenni azért, hogy az nézeteltéréseink ne távolabb toljanak minket egymástól, hanem megadják a lehetőséget a közeledésre.
- A konfliktusok egy adott mintázatot követnek.
Míg az, ami kiváltja a konfliktust, változhat, a konfliktus “koreográfiája” újra és újra ismétlődik, mint egyfajta mintázat. Ha azonban egyszer ez felismerhetővé és tudatosíthatóvá válik, akkor le tudjuk bontani kisebb egységekre ezt a működésmódot és tudunk rajta változtatni.
Például, ha tudjuk azt, hogy mikor szokott eljönni az a pont, amikor elveszítjük a türelmünket egy konfliktushelyzetben és azt követően olyan dolgokat teszünk vagy mondunk, amit aztán megbánunk, akkor kitalálhatunk egy stratégiát, hogy legközelebb ne érjük el ezt a pontot.
- Amikor konfliktusban vagyunk a párunkkal, előítéleteken keresztül észlelhetjük a viselkedését.
Amikor vitatkozunk valamiről, a legtöbbünk az úgynevezett alapvető attribúciós hiba csapdájába esik. Ez a pszichológiai jelenség arra mutat rá, hogy hajlamosak vagyunk a saját hibáinkat a körülményeknek tulajdonítani (pl. Azért késtem, mert nagy volt a forgalom…), míg mások nemkívánatos viselkedését a karakterjegyeiknek (Azért késtél, mert nem vagyok fontos neked…). Ezzel főként az lehet a gond, hogy idővel erősebben elköteleződhetünk a fejünkben kialakuló feltételezéseink iránt, mint a partnerünk iránt. Érdemes tehát tudatosítani azt, hogy hajlamosak lehetünk torz szűrőn keresztül megítélni egy helyzetet, és ha ezzel tisztában vagyunk, akkor viszont tudatosabbá válhatunk és mélyebben átgondolhatjuk az okokat egy konfliktus kialakulásának hátterében.
- A konfliktusaink többről szólnak, mint amit a felszínen érzékelünk.
Mindig van egy rejtett dimenzió a konfliktusaink mögött. Azaz a konfliktusaink többről szólnak, mint hogy milyen gyakran szexelünk vagy ki nem mosogatott el már megint. A konfliktus témái mögött rejtőző érzelmi szükséglet tudatosítása kulcsfontosságú a konfliktusok konstruktív megoldásához.
Például, ha úgy érzed a kapcsolatban, hogy mindig rád marad a házimunka, akkor például az fájhat, hogy úgy érzed, egyedül vagy hagyva ezekkel a teendőkkel és esetleg nincs meg az egyensúly a kapcsolatban.
- Már gyermekkorunkban megtanultuk, hogyan vitatkozzunk.
Gyermekkorunk során mintákat alakítottunk ki arról, hogyan működnek a kapcsolatok és arról is, hogyan zajlanak a konfliktusok, mi a szerepük ezeknek. Nem mindegy természetesen, hogy azt láttuk, szüleink olykor konfliktusba keverednek, de képesek azt megoldani, vagy épp a feszültségeknek nem volt valós feloldása, hanem azok a szőnyeg alá lettek söpörve. Ha meg szeretnénk érteni, hogy annak, ahogyan jelenleg viselkedünk egy konfliktusban, hol vannak a gyökerei, akkor érdemes a gyermekkorunkig visszanyúlni és megnézni, általában hogyan zajlottak körülöttünk a konfliktusok, és egyáltalán, szabad volt-e felvállalni a konfliktusokat.
- A változást az hozza, ha önmagadért vállalsz felelősséget.
Felelősséget vállalni egy konfliktusban a saját részünkért és dolgozni a saját reakciónk megváltoztatásán kulcsfontosságú, amennyiben javítani szeretnénk kapcsolataink minőségén. A másik fél reakciójára nincs közvetlen ráhatásunk, viszont a saját viselkedésünkre igen. Ha pedig a saját reakciónk megváltozik, az visszahat a másokkal való konfliktusaink dinamikájára is.
Felhasznált forrás: