A meditáció nem egy XXI. századi őrület, hiszen rengeteg ma alkalmazott módszer egyenesen magától Buddhától származik. Tulajdonképpen az elme edzése, melynek jótékony hatásait a legfrissebb kutatások is igazolják. Előnyei közé tartoznak az elmélyült koncentráció és gondolkodás, az érzelmek feletti reguláció javulása, és az immunrendszer erősödése. Más készségekhez hasonlóan ez is fejleszthető, így ne ijedjünk meg, ha eleinte sokszor elkalandozik a figyelmünk, vagy nem érezzük hatásosnak. Kitartással tanultunk meg például biciklizni vagy vezetni is, ahogy arra is energiát kell szánnunk, ha lelkünk mesterévé szeretnénk válni.
- A légzésszámlálás
A légzés számolását a figyelem lehorgonyzásához, stresszcsökkentéshez, a tudatosság fejlesztéséhez használhatjuk. Helyezkedjünk el kényelmesen, majd lélegezzünk be, és amint teljesen beszívtuk a levegőt, mondjuk ki, vagy valamilyen módon rögzítsük magunkban: „egy”. Majd ahogy kifújtuk a levegőt, rögzítsük: „kettő.” Nem kell irányítanunk a légzésünket, és ha bármikor elfelejtenénk, hol is jártunk, kezdjük egytől újra a számolást. Minden egyes gyakorlatra igaz, hogy bárhogy is sikerüljön, az úgy a tökéletes most. Csak legyünk jelen a folyamatban, ítélkezés és minősítés nélkül.
- Gondolataink mint felhők
A szorongáscsökkentés és hangulatunk harmonikusabbá tételének egyik kulcspontja az, hogy gondolatainkat és érzéseinket ne kezeljük másként, mint gondolatként és érzésként. Amik jönnek és mennek, mint látogatók egy vendégházban, vagy éppen felhők az égen. Helyezkedjünk el kényelmesen, egyenes háttal. Kezdjük el a légzésünket figyelni, koncentráljunk arra, ahogy ki- és beáramlik. Figyeljük meg, hol érzékeljük legintenzívebben a lélegzetünket. Majd fordítsuk figyelmünket a gondolataink felé. Vegyük észre, hogy azok természetük szerint felbukkannak, majd idővel tovatűnnek, és jönnek helyettük újabbak. Csak szemléljük, ahogy haladnak el, és vizualizálhatjuk is azokat, mint felhők az égen, különböző formákkal, ahogy haladnak tova.
- A sétáló meditáció
Elsőre válasszunk ki egy rövidebb, körülbelül 10 méteres szakaszt, ahol könnyedén sétálhatunk, és ahol lehetőségünk van csak az élményre figyelni. Kezdjük 10 perccel, majd fokozhatjuk az időtartamot, ahogy jólesik.
Először álljunk csípőszéles terpeszbe, karunk a testünk mellett. Tudatosítsuk a lábunk és föld közötti kapcsolódást, és hagyjuk ellazulni a testünket. Álljunk egyenes gerinccel, pillantásunk testünktől kb. 1,5 méternyi távolságban nyugodjon a földön. Mielőtt első lépésünket megtesszük, rögzítsük tudatunkban az erre való szándékot. Majd lassan emeljük meg a sarkunkat, figyelve, hogyan nehezedik most súly a lábfejünk elülső részére, miközben súlypontunk előbbre kerül. Emeljük feljebb a lábfejünket, majd lépjünk egyet, tudatosítva annak a nyomásnak az érzését, amit a talpunkon érzünk. Megfigyelhetjük azt is, hogy a hátul lévő lábfejünk csak akkor kezd el megemelkedni, ha az első már stabilan áll a földön. Majd folytassuk a lépdelést, és igyekezzünk minél több érzékletet tudatosítani, például a megfordulás élményét.
Felhasznált irodalom:
Secrets of Meditation (2017). Kim Davies, Ivy Press, London.
A képek forrása:
Pexels