Úgy “szeretlek”, majd megöllek?!

Adott két sorozat, ami úgy vonz magával, hogy közben taszít is. Legalábbis én így éreztem. Borzongás, némi undor, felháborodás, és a rész végén a „nyomd be máris a következőt”-érzés. Szeretem az ilyen sorozatokat, amik igazán magukkal ragadnak, és valóban elgondolkodtatnak, van mondanivalójuk. Ebben a cikkben most kettőt ajánlok nektek. Az egyik, ami közös bennük a Münchausen by proxy, vagyis kivetített Münchausen-szindróma. Ennek a lényege, hogy az ápoló, gondozó személy, aki jellemzően az anya, megbetegíti saját gyermekét annak érdekében, hogy folyamatosan egyfajta megmentőként léphessen fel az ő és a teljes család, sőt még a tágabb környezet (rokonság, szomszédok, akár egészségügyi személyzet) szemében is. Ezek az anyák legtöbbször valamilyen súlyos mentális zavarral küzdenek. Fontos tudni, hogy ez a törvényi szabályozás értelmében kimeríti a gyermekbántalmazás fogalmát, így nem árt, ha tudunk róla. Ebben pedig segíthetnek ezek a sorozatok, amelyek részben, de nem kizárólag ezt a témát is érintik. További hívószavak a sorozatokhoz: anya-lánya kapcsolatok, gyilkosság, nyomozás, mentális betegségek.

A tett

Igaz történet, megtörtént események. Ha ezt látom egy sorozat elején, mindig különös várakozással tekintek elébe. Nos, ez itt minden elvárásomat felülmúlta. Bár szinte minden rész után azt éreztem, hogy nem nézem tovább, valahogy mégis inkább a következő rész lejátszására nyomtam. Egyelőre csak egy évad van, 8 epizóddal. Miután az első részben felvillantanak egy gyilkosságról szóló képkockát, nem történik más, mint, hogy a cérnavékony, kisgyerek-hangú Gypsy Rose és az ijesztő-szemű DeeDee Blanchard, anya és lánya életét, mindennapjait nézzük. Ők ketten egy kertvárosi övezetben élnek, boldognak tűnnek, sokat nevetgélnek, Disney-hercegnős csodavilágot teremtenek maguknak. Megtudjuk, hogy szegény Gypsy Rose milyen sokféle betegséggel küzd.

Leukémia, izomsorvadás,  utóbbi miatt kerekesszékbe is kényszerült. Gyomorszondával él, cukor-allergiája van, a látása is nagyon leromlott az évek alatt, a haját is rövidre kell nyírni. De édesanyja egész életét neki áldozza, orvosi vizsgálatokra hordja, mindent megtesz érte. Nem csoda, hogy egy kedves, gondoskodó, csodás asszonynak tartják, adományokkal segítik, mindenki támogatja. Egy nap azonban Gypsy Rose gyanakodni kezd, vajon tényleg annyira beteg-e, amennyire édesanyja állítja? Alapjaiban bizonytalanodik el saját magával, még az életkora is kérdésessé válik. Saját maga tesztelésébe kezd: amikor anyja a minden este bevett altatótól álomba szenderül, ő akkor kezdi élni a saját életét. Lábra áll, és nem esik el. Cukrot és csokoládét eszik, és nem tapasztal allergiás tüneteket. Mindez pedig felbátorítja, de persze, csak titokban. Elkezd titokban pénzt gyűjtögetni az adományokból, hogy vegyen egy telefont és egy számítógépet, ez pedig kitágítja szűkös, sötét otthona falait és megnyitja előtte az egész világot. Az akkor már serdülőkorban lévő lány ismerkedni kezd a neten, és talál is valakit, akivel komolyabbra fűzheti a kapcsolatát. Mivel nem szeretném lelőni a csattanót, a továbbiakkal kapcsolatban csak annyit ígérhetek, hogy csavarokkal és izgalmakkal teli események történnek. Ha még inkább belemerülnétek Gypsy Rose történetébe, ajánlom a sorozat mellé a dokumentumfilmet is.

 

Éles tárgyak

A nyolcrészes minisorozat középpontjában egy anya és két lánya áll. Az anya egy látszólag kifinomult, nagyvilági nő, aki mindig rendezett megjelenésű, visszafogott, élete minden szempontból tökéletes, ám valahogy mégis az első pillanattól van egy bizarr kisugárzása. Nagyobbik lánya már felnőtt, problémás alkoholfogyasztásban erősen érintett, ám dolgozó, feladatait ellátni képes nő, aki számtalan démonnal küzd egyszerre: korábbi traumái erősen nyomot hagytak rajta, vagdossa magát, miközben élénk emlékbetörései vannak a múltjával kapcsolatban. A kisebbik lány épp a serdülőkor elején jár, és igen kettős életet él: anyja szemében egy ártatlan kislány, anyja ízlésének megfelelő ruhákban, de otthonától eltávolodva vagány, belevaló, és kissé antiszociális serdülő. A nagyobbik lány épp abban a kisvárosban kezd újságíróként nyomozni egy tinilány meggyilkolása után, ahol korábban ő maga is élt, és ahol családja a mai napig lakik. Ennek mentén bontakoznak ki a jelen eseményei, keveredve a múltból visszatérő emlékekkel. Aki pörgős sorozatot keres, ne ezt válassza, ez ugyanis mással idézi elő a hatást: a teljes kiszámíthatatlansággal, a folyamatosan csavarokkal és azzal, hogy több szálon futtatva a történetet egyszerre egy bűnügyi krimi és egy családi dráma is. Ahogy bontakozik ki a gyilkossági nyomozás, úgy kezd egyre inkább összefonódni a két szál, majd derül ki az anya Münchausen-szindrómája. A tőle való megmeneküléssel azt hisszük, már mindent láttunk és mindent értünk, itt a „happy end”-ideje, egy újabb csavarral zárják a sorozatot. A nézőnek pedig nem kevés gondolkodnivalója marad életről, halálról, gyászról, traumákról, szerepekről, mentális egészségről és betegségekről…

 

 

Tamás-Zaka Dóra
Tamás-Zaka Dóra
Tamás-Zaka Dóra vagyok, tanácsadó szakpszichológus, képzésben lévő pár-és családterapeuta. Munkámat részben egy Pedagógiai Szakszolgálatnál, részben a kolléganőmmel megálmodott Relation-Ship pár-és családterápiás szolgáltatás keretein belül végzem. Szakmai szemléletmódom alapvetően a rendszerszemléletre épül: arra, hogy mindannyian hatással vagyunk a környezetünkben élőkre. Fontosnak tartom továbbá a pszichoedukációt, és szeretném, ha idővel a pszichológushoz járás nem járna stigmatizáltsággal, hanem a tudatos és önreflektív élet egyik mutatója lehetne.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Ő nem bánt, csak “nem bírod a kritikát” – Egy nárcisztikus kapcsolatról röviden

Könnyű minden szörnyű párkapcsolatért a másik felet valamilyen elmebetegséggel megbélyegezni. Szeretjük azt gondolni, hogy a rossz dolgok nem a mi hibánkból történnek. Ismerőseim például...

Lelkünk sorozatgyilkosai, a hűtlenek

Küldött egy e-mailt a főszerkesztőm, hogy szeretné, ha írnék egy cikket a hűtlenségről.” Menne, van valami véleményed a témáról?”  Viccelsz ??!!!! - kérdeztem -...