Miért van szükségünk határokra és hogyan vehetjük észre, ha nem megfelelően húztuk meg azokat? Cikkünkben egy négy lépéses gyakorlaton keresztül mutatunk példát arra, hogyan gondoskodhatunk az egészséges határaink kialakításáról.
Kezdjük is egy kis önismereti gyakorlattal! A következőkben arra kérlek, gondold végig, mennyire igazak rád az alábbi állítások:
- Rendszeresen érzem azt, hogy a baráti találkozóimon az idő legnagyobb részében a másikról van szó.
- Nehézségem van azzal kapcsolatban, hogy nemet mondjak.
- Úgy érzem, sokan fordulnak hozzám a problémáikkal, miközben kevés tér marad arra, hogy én is meg tudjam osztani a saját élethelyzetemet érintő kérdéseket, gondolatokat.
- Bűntudatot érzek, ha magammal foglalkozom.
Ha a fentiek közül legalább eggyel azonosulni tudtál, akkor dolgod lehet az egészséges határok felállításával. De miért is fontos ez? Határokra azért van szükségünk, hogy jól működő kapcsolatokat tudjunk kialakítani másokkal (és saját magunkkal is!), és hogy el tudjuk dönteni, mikor mekkora felelősséget kell a vállunkra vennünk egy-egy helyzetben. Jó érzés olyasvalakinek lenni, akihez mások bármikor fordulhatnak, ám valóban nekünk kell cipelni az ő csomagjaikat is? Hol van a határ a jóleső támogatás és a teljes odaadás között?
Az elmosódó határok következtében gyakran érezhetjük magunkat túlhajszoltnak, fáradtnak. Nem is csoda, hiszen ilyenkor mások érzelmi nehézségeit is cipeljük vagy épp mások helyett is mi cselekszünk. Ilyen állapotban a saját igényeinkre nem fordítunk figyelmet, ami könnyen kiégéshez, elveszettség-érzéshez vezethet. A másik oldalról pedig gondoljunk bele, vajon igazából használunk vagy ártunk azzal, ha a másik problémáit is mi próbáljuk megoldani? Azzal, hogy elvesszük tőle a saját megoldását, elvesszük tőle a tanulás, a tanulság levonásának lehetőségét is. Mindannyiunk életének természetes részei a kihívások és nehézségek, melyeknél nagyon sokat jelent a társas támogatás, ám ezeknek a helyzeteknek a során lelki ellenállóképességünket, a problémamegoldó képességünket is fejlesztjük, ráadásul a tanulság levonása könnyebbé teszi annak a kezelését is, ha újra hasonló helyzetbe kerülünk.
Határkijelölés négy lépésben
Természetesen megfogalmazódik benned a kérdés, hogy hogyan is óvhatod a saját határaidat. Ehhez azt javaslom, haladj végig a következő lépéseken:
- Vedd észre, hol van szükséged változásra!
Határok kijelöléséről beszélhetünk több színtéren is, például párkapcsolatban, a családunkban, a munkahelyünkön, a barátainkkal stb. Ahhoz, hogy tudd, pontosan hol és milyen jellegű változásra van szükséged, gondold végig a következőket: Hol, mikor, milyen helyzetekben, kivel kapcsolatban tapasztalsz olykor neheztelést, kellemetlen érzéseket? Milyen helyzetekben érzed azt, hogy túl sokat vállalsz a saját igényeid kárára? Van-e valaki, akivel kapcsolatban azt érzed, hogy átlépi a határaidat?
- Jelölj ki egy célt!
Ha átgondoltad, mely területen lehet szükséged változásra, akkor törekedj arra, hogy megfogalmazz egy konkrét, jól körülhatárolt célt! Például: „Ezentúl maximum fél órával fogok többet dolgozni a munkaidőmnél.”
- Készülj fel arra, hogyan fogsz védekezni!
Ha eddig minden nap több órát túlóráztál, akkor sajnos nem valószínű, hogy a feladatok száma egyik napról a másikra a saját magadnak megfogalmazott célnak megfelelően fog csökkenni. A határaink meghúzásában az egyik legnehezebb rész az, amikor el kell kezdened az árral szemben haladni. Míg addig mindenki megszokta tőled, hogy te azokat a feladatokat elvégzed, akkor is, ha azt este 8-kor tudod megtenni, ezután másoknak is alkalmazkodnia kell az általad meghozott döntéshez. Az erre való felkészülésedet segítheti, ha megfogalmazod, mit fogsz nekik mondani, ha ez a lépés sorra kerül.
- Mondd el az érintetteknek, mit szeretnél!
A döntésed nyomatékosításában is segíthet, ha az érintetteknek is megfogalmazod, mit szeretnél. Mondd el nekik asszertíven, hogy miben fogsz változtatni a jövőben: „Ezentúl nem tudok egy fél óránál tovább bent maradni munkaidő után.” Mondd el, miért fontos ez számodra: „Azért fontos ez nekem, mert úgy érzem, nem tudok feltöltődni a túlórázás miatt.” Ahhoz, hogy az üzeneted kellően határozott legyen, tégy le arról, hogy túlmagyarázd azt. Fogalmazz meg 2-3 velős mondatot, de ne kezdj el mentegetőzni (pl. „Azért néha, ha úgy adódik, bent tudok maradni…”).
Plusz egy lépésként pedig gondold végig azt is, mi lesz más, ha megtörténik a változás? Mit fogsz tenni a felszabaduló idődben? Hogyan fogsz jelen lenni a kapcsolataidban, hogyan változik a szereped?
Ne felejtsd el, hogy a saját lelki egészségedért hozod meg ezeket a döntéseket, és bár a változtatás nem könnyű, adj időt magadnak (és másoknak is), és ha kell, haladj kis lépésekben!
Forrás:
Herendi Kata, Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz