„Ha manapság van okostelefonod, akkor a zsebedben egy éjjel-nappal nyitva tartó szinglibárt hordasz.” mondja Aziz Ansari, színész, a Modern Romance szerzője. Ma már mindennapos, hogy az ismerkedések, a kapcsolatteremtés és a románcok online kezdődnek, különböző társkereső applikációkon vagy weboldalakon, chatszobákban, online közösségekben, multiplayer játékok közben és más online helyszíneken. A randizást nagyon sokan azonban stresszként élik meg. A technológia gyors fejlődése miatt azt mondhatjuk, hogy sokkal inkább kinyílt a világ a társkereső emberek számára, sokan online „találkoznak”, akár egyszerre több emberrel is randiznak, és a közösségi médiát használják arra, hogy nyomon kövessék egymást. Ebből kifolyólag pedig a modern világban a randizás is egy teljesen másfajta udvarlási stílust képvisel. Az alábbi cikkben a társkeresés és randizás egyik gyakori jelenségéről, a lebegtetésről szeretnék néhány nézőpontot megosztani az olvasókkal, illetve hogy milyen jelei vannak, és hogyan lehet a legkevesebb érzelmi sérüléssel kezelni.
Az érzelmek manipulálására tett kísérletek, mint például a lebegtetés vagy más néven a „push-pull módszer”, egyik fél számára sem vezetnek hosszú távú elégedettséghez vagy kiteljesedéshez. A lebegtetést gyakran használják a randizási és csábítási technikákkal összefüggésben. De milyenek is ezek a helyzetek? Például ilyen, amikor az egyik fél bedob egy ötletet, amiről tudja, hogy a másiknak nagyon tetszik. De aztán nem válik valóra, vagyis lebegteti, hogy mit tenne, milyen programot képzelne el a másikkal, de végül nem történik semmi. Minden megmarad a szavak szintjén, nem követik a tettek. Alapvetően nem tartja be a szavát a másik vagy – még ha néha van is tett – az csak hosszú-hosszú idő után valósul meg, miközben a másik türelmetlenül várja, hogy a lebegő dolog a földre érjen és megtörténjen.
Fontos megjegyezni, hogy a lebegtetésről nagyon ellentmondásos megközelítések vannak a társkeresők világában. Míg egyesek a vonzalom megteremtésének játékos és hatékony módjaként tekinthetnek rá, mások manipulatívnak és őszintétlennek tartják, ezért felmerülhet a kérdés, hogy miért csinálják ezt az emberek? Miért van erre szükségük? Mi van ennek a hátterében? Ahogyan fentebb is olvasható, ez lehet egy olyan stratégia az ismerkedés során, amelyet egyes személyek azért alkalmaznak, hogy vonzalmat és érdeklődést keltsenek egy potenciális romantikus partnerben, miközben elbizonytalanítják a másik embert, azzal kapcsolatban, hogy mi is a valós szándékuk vagy érzésük. A célszemélyt felváltva „eltaszítják”, majd „visszahúzzák”, és ezzel egy olyan dinamikát hoznak létre, amely érdekes és izgató lehet a másik számára (jobb esetben egy adott pontig).
Azonban, ha ennek a mélyére nézünk, akkor a lebegtetés hátterében állhat például az intimitástól való félelem, vagyis félelem a sebezhetőségtől, az elutasítástól vagy az elhagyatottságtól, ami arra sarkallja az adott személyt, hogy ingadozzon a közelség keresése és a visszahúzódás között, hogy megvédje magát a lehetséges érzelmi fájdalomtól. Továbbá az alacsony önbecsülés vagy a „nem vagyok elég jó” érzése szintén hozzájárulhat ahhoz a félelemhez, hogy méltatlannak tartja valaki magát a szeretetre vagy az elfogadásra, így ez a bizonytalanság arra késztetheti az egyént, hogy önvédelemből vagy a partner elkötelezettségének tesztelése céljából ellökje magától a partnerét.
A harmadik ilyen tényező lehet az ismerkedéssel vagy a partnerrel kapcsolatos ellentmondásos vágyak vagy érzések ambivalenciája, ami miatt az egyén ingadozhat a közelség vágya és a távolság iránti igénye között. Ide tartozik még a kapcsolaton belüli irányítás vagy hatalom gyakorlása, amikor a „nyomulós viselkedéssel” a partnert közelebb húzza, majd ezután távolabb tolja, amellyel a dominancia vagy a felsőbbrendűség érzését próbálja fenntartani. A gyenge kommunikációs készségek vagy a szükségletek és érzelmek hatékony kifejezésére való képtelenség szintén hozzájárulhat a félreértésekhez és konfliktusokhoz a kapcsolatokban. A nyomulós viselkedés a frusztráció eredményeként is kialakulhat, amikor az egyénnek nehézséget okoz az érzelmek kifejezése. Továbbá a múltban átélt traumák, elhanyagolás maradandó érzelmi sebeket hagyhatnak, és befolyásolhatják a biztonságos kötődés kialakításának képességét, ami két kötődési stílusban is megnyilvánul a téma kapcsán. Az egyik a szorongó-ambivalens kötődés, amikor az adott személy állandó megnyugtatást és közelséget keres a partnerétől (húzás), majd ezután szorongóvá vagy bizonytalanná válhat (félelem az elutasítástól vagy az elhagyástól), ami arra készteti, hogy ellökje magától a partnerét (eltolás). A másik kötődési stílus pedig a félelemteli-elkerülő kötődés, amikor az egyén vágyik az intimitásra, de eközben fél a függőségtől vagy a sebezhetőségtől, ami ahhoz vezet, hogy ingadozik a közelség keresése és a visszahúzódás között, ami arról szól, hogy megvédje magát.
Mit tehetünk magunkért? A randizás világában konstruktívabb, ha önazonosak vagyunk, tiszteljük és tekintettel vagyunk a másik érzéseire és határaira, ezáltal lehetőséget adva az egészséges kapcsolódásra, ami a kölcsönös bizalomra és megértésre épül. Egy társkeresés során sokkal fontosabb az őszinte és együttérző beszélgetések kezdeményezése, az érzések, aggodalmak és vágyak kifejezése egymás iránt. A világos határok kijelölése szintén elősegíti egy ismerkedési folyamatban a tisztelet, a bizalom és az érzelmi biztonság kialakulását. Természetesen a fentebb leírt háttér okok kapcsán nem szeretnék senkit sem felmenteni, sokkal inkább fontosabbnak tartom azt, hogy ha egy ismerkedés során azt tapasztaljuk, hogy a randipartnerünk hol tolakodó viselkedést tanúsít, hol pedig távolságot tart, akkor próbáljuk megérteni a háttérben meghúzódó okokat.
Ez abban nyújthat számunkra segítséget, hogy ne kezdjük el egyből magunkat okolni vagy hibáztatni, ha egy ismerkedés megreked vagy nem úgy alakul, ahogyan szerettük volna, mert ez ebben az esetben nem rólunk szól, hanem a másik emberről. Végezetül az egészséges és valódi kapcsolatok kiépítése a nyílt kommunikáción, a tiszteleten és a kölcsönösségen alapulnak, nem pedig a manipulációs technikáktól vagy a különböző párkapcsolati játszmáktól függnek.