„Hogyan válik valaki gyilkossá?” „Mi vesz rá valakit arra, hogy szánt szándékkal kioltsa egy másik ember életét?” Egyre többünket foglalkoztatnak ezen kérések és gondolatok. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy aki ilyen tettekre képes, az nemes egyszerűséggel egy szörnyeteg, aki már ilyennek is született. Feltételezzük, hogy egy ilyen ember elzárkózik a világtól, magányos, s nem is kezdeményez különösebben szociális interakciót másokkal. Ez a leírás azonban sok esetben téves és megtévesztő.
Senkit sem szeretnék azzal a gondolattal áltatni, hogy a „Hogyan válik valaki gyilkossá?” kérdésre van egyértelmű válasz, hiszen ebben alapjában véve rengeteg tényező közre játszhat. Annyi elmondható, hogy minél több bűncselekményre hajlamosító rizikótényező jelen van az egyén életében, annál inkább valószínűsíthető, hogy a későbbiekben gyilkossá/sorozatgyilkossá válik. Na de mik ezek a kriminalizáló tényezők?
Mivel mindenki életében meghatározók a gyermekkori élmények a későbbi viselkedésminták, a személyiség alakulását tekintve, megállapítható, hogy gyakran a hátrányos körülmények között felnövő, elhanyagolt vagy bántalmazott fiatalok válnak bűnelkövetőkké, gyilkosokká. Az ismert esetek többségében megfigyelhető kapcsolat a fiatalkori bántalmazás és a későbbi deviáns viselkedés között. A fiatalon átélt súlyos traumák mind rizikótényezőkként vannak jelen az egyén életében. A zaklatott családi hátterű, rendszeres testi fenyítésnek, és/vagy szexuális bántalmazásnak kitett gyermek, aki mindennek és mindenkinek alá volt rendelve, s önbecsülését is erős ütések érték, úgy érezheti, gyilkosság elkövetésével átélhet egyfajta hatalomérzetet áldozatai felett – alapvetően jelentéktelennek érzi magát, amin csak úgy változtathat, ha élet és halál urává válik. Valamint az indulatok kontrollálására való képtelenség is kialakulhat rendszeres szexuális bántalmazást átélt gyerekek esetében.
Erre igen szélsőséges példaként említhetjük Mary Bellt, akit már 5 éves korában rendszeres szexuális és fizikai bántalmazás ért, mivel prostituáltként dolgozó édesanyja lányát is bevonta az üzletbe. Mary Bell mindössze 11 évesen két szörnyű gyilkosságot követett el – két óvodás fiút halálra fojtott. Edmund Kemper, akivel 5 éves korától, szülei válásától kezdve anyja nagyon rosszul bánt – testalkata miatt megszégyenítette és kigúnyolta, rendszeresen bezárta a pincébe – mivel nem alakíthatott ki vele egészséges érzelmi köteléket, a későbbiekben mélyen gyökerező kötődési és bizalmi problémákból adódóan nők sorozatgyilkosává vált, ezzel enyhítve saját feldolgozatlan fájdalmát. Gyermekként fantáziái agresszív hajlamokról árulkodtak – kedvenc játékai a „villamosszék” és a „gázkamra”, valamint lánytestvére babáinak megcsonkítása voltak, s kicsivel később elkezdett állatokat kínozni és ölni. Felnőttként „a diáklányok hóhérává” válva fiatal nőket ölt meg – lefejezte, megcsonkította és megbecstelenítette őket, majd hazavitte a testeket.
John Wayne Gacy (művésznevén: Pogo, a bohóc) apja alkoholista volt, aki rendszeresen bántalmazta családját – veréssel és becsmérlő szavakkal egyaránt. Gacyvel folyamatosan érzékeltette, hogy puhánynak tartja, mivel a fiú sokat betegeskedett. Egy alkalommal büntetésből még fia kutyáját is megölte. Ezen esetben a szülői oldalról az alkoholizmus, a testi és verbális bántalmazás, agresszív nevelői reakciók, valamint a negatív példamutatás is megjelenik. Gacy gyermekként felgyülemlő indulatait kisállatokon vezette le – benzinnel töltött lufikat dobott a pulykákra, felgyújtotta őket. Felnőve pedig tizenéves fiúk gyilkosságáért volt felelős – 30 áldozat megölését ismerte be. Jeffrey Dahmer egy nagyon ritkán jelen lévő apa és egy gyenge idegzetű anya mellett nőtt fel, utóbbi Jeffrey gyermekkora alatt öngyilkosságot is megkísérelt. Így nem is csoda, hogy a fiú intenzíven élte meg az elhagyatottság érzését. Bár szülei nem voltak erőszakosak vele, mindemellett nem is teremtettek ideális körülményeket, megfelelő bizalmi légkört a fiú számára. Jeffrey már egészen fiatalon betegesen vonzódott az állatokhoz. Bár nem ölte meg őket, viszont gyűjtötte a döglött állatokat, s élvezettel boncolta fel őket, mely tevékenységre apja bátorítóan reagált. Amikor serdülő korában rájött szexuális identitására, nem fordult ezzel szüleihez. Később szélsőséges, domináns szexuális fantáziák jelentek meg nála, melyek öszeolvadtak az állatok boncolása iránt érzett vonzalmával. A végeredmény Dahmer esetében 17 férfi, illetve fiú meggyilkolása volt, akiknek megcsonkított testének látványára végzett önkielégítést, bizonyos testrészeiket elfogyasztotta, fejüket pedig a hűtőjében tárolta. Jeffrey számára elmondása szerint nagyon fontos volt a hatalom érzése, ugyanis nem tudta elfogadni, hogy elhagyják őt, valamint így csak saját élvezetére figyelt a férfiakhoz való kapcsolódása során.
És vajon milyen intő jelek lehetnek arra nézve, hogy a gyermek hajlamosabb gyilkosságot elkövetni felnőttként? Ismert az úgynevezett McDonald hármas, ami olyan mutatókat foglal magában, melyek jelenléte gyermekkorban jelezhet bűnözésre való hajlamot. Ide tartozik a gyújtogatás, az állatkínzás és az ágybavizelés. A gyújtogatás, illetve az állatkínzás esetében a gyermek motivációja lehet a dolgok elpusztítása felett érzett öröm, a hatalomvágy, vagy épp a másiknak való ártalom/fájdalom okozás élvezete. Az ágybavizelés akkor tekinthető jelzésértékűnek, amikor az a normál fejlődéstől eltérő, későbbi időpontban jelenik meg, mikor azt a gyermeknek már ki kellett volna nőnie, s a kontrollra való képtelenséggel kapcsolható össze. Továbbá a kriminológusok szerint nemi erőszak, illetve sorozatgyilkosság elkövetését általában intenzív fantáziálás előzi meg, melynek központi szereplője szintén a hatalomhoz jutás. Így, ha a fiatal rendszeresen felbukkanó, szokatlan, szexuálisan túlfűtött fantáziákról tesz említést, vagy esetleg jelenít meg rajzon, szintén lehet intő jel a felnőttek számára.
Fontos kiemelni: a tanulság természetesen nem az, hogy ha valaki szörnyű gyerekkori traumákon esik át, az következetesen és biztosan gyilkossá válik! Minden ember másképpen küzd meg az őt ért sérelmekkel – ami valakit tönkre tesz, abból a másik akár épülni is képes.
