A reziliencia, azaz a lelki ellenállóképesség manapság az egyik legfontosabb képességünk. Ha még nem ismerős a fogalom, akkor leginkább úgy tudnám leírni, mint egy rugalmas spirált, amely bármennyire megfeszül, utána hamar vissza tudja nyerni eredeti állapotát, alakját. A mindennapokban valahogy mindannyiunknak hasonlóan kell alkalmazkodni a változásokhoz: bár természetes módon ezek a váratlan történések kibillentenek minket egyensúlyunkból, utána vissza kell tudnunk nyerni azt az állapotunkat, melyben képesek vagyunk aktívan cselekedni, megoldásfókuszban gondolkodni. Ha magas a rezilienciánk, akkor képesek vagyunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez és nem ragadunk benne tartósan egy-egy negatív történésbe. Nézzük, hogyan tudjuk ezt a fogalmat lehozni gyakorlatok szintjére, hogy el tudjunk kezdeni dolgozni a fejlesztésén!
A következőkben a reziliencia egyes alkotóelemeit fogjuk sorra venni, s mindegyikhez egy-egy rövid gyakorlatot is társítunk, melyek kipróbálásával, rendszeres alkalmazásával fejleszthető lelki ellenállóképességünk. Azt fontos kiemelnünk, hogy valóban folyamatos gyakorlással érhető el változás, hiszen a reziliencia is egy olyan képességünk, melynek alapjait már gyermekkorban leraktuk az általunk látott minták mentén.
Pozitívan énkép, önbizalom: a lelki ellenállóképességünk egyik összetevője, hogy pozitívan látjuk önmagunkat. Az önbizalmunkat leginkább úgy fejleszthetjük, ha megismerjük saját erősségeinket, erőforrásainkat és ezeket tudatosítjuk, észre is vesszük a mindennapokban. Kérjünk másoktól is visszajelzéseket arra vonatkozóan, hogyan látnak minket, milyen erősségeket fedeznek fel bennünk, mi az, amit kedvelnek bennünk.
Reális optimizmus: ez azt jelenti, hogy a szélsőséges gondolkodás helyett igyekszünk figyelembe venni egy helyzet pozitív és negatív aspektusait egyaránt. Pszichológiailag alátámasztott tény, hogy egy esemény negatív hatásait sokkal rosszabbul becsüljük meg. Ennek a kiegyensúlyozásában segíthet a valóságkontroll feladat, amikor tudatosan összegyűjtük azokat az érveket, melyek a negatív forgatókönyv mellett szólnak, és azokat, melyek a pozitív mellett. Ha jól végeztük a munkánkat, nagyjából kiegyenlített lesz az érvek száma, és azok erőssége alapján reálisabban láthatjuk a helyzetet.
Hála: a hála gyakorlása növeli a rezilienciát, ráadásul a hálanapló gyakorlat nem vesz igénybe többet, mint 5-10 percet naponta. Elkezdhetjük egy füzetbe, vagy akár a telefonunk jegyzetébe is, írhatjuk reggel vagy este. A lényeg, hogy minden napban keressünk legalább három dolgot, amiért aznap hálásak voltunk, és írjuk fel. Egy idő után agyunk elkezd tudatosabban odafigyelni a pozitív történésekre, ráadásul ezeknek az élményeknek, pillanatoknak a felidézése mélyíti az emlékeket és további boldogsághormonokat is termel.
A kontroll tudatosítása: a rezilienciánk fejlesztésének egyik bevett módja, hogy tudatosítjuk, hol van a kontrollunk az egyes események kapcsán. Például, azt nem kontrollálhatom, milyen az időjárás, de azt igen, hogyha tudom, hogy esni fog, akkor viszek magammal esernyőt. Ha megvan a saját befolyásolási körünk, ahol valós lehetőségünk van a kontroll megragadására, akkor gondolkodhatunk azon, mi lenne a legcélravezetőbb cselekvés.
Nézőpontváltás: Tal Ben Shahar izraeli író egyik idézete úgy szól, hogy „Nem mindig a legjobb dolgok történnek, de van, akik képesek kihozni belőlük a legjobbat”. Ezzel jól megragadta a reziliencia azon részét, hogy minden eseményt több perspektívából szemlélhetünk, és érdemes arra törekedni, hogy megtaláljuk azt a részt, ahol mi magunk ki tudjuk hozni a legjobbat az adott történésből. Például, rosszul érinthet, hogy a hosszú ideje tervezett kirándulás napját elmossa az eső, de ha kellően rugalmasak vagyunk, akkor szervezhetünk egy másik programot, például filmnézést bekuckózással vagy főzést, társasozást a barátokkal. Ha azt vesszük észre, hogy elkezdünk túlságosan benne ragadni egy eseményben és a negatív gondolataink dominálnak, érdemes az alábbi mondatkezdést folytatni: „… de milyen jó, hogy…”.
Érzelmi kontroll: végül, de nem utolsósorban, ahhoz, hogy érzelmeink felett kontrollt tudjunk szerezni, kövessük az alábbi lépéseket:
- Határozzuk meg, pontosan mit érzünk!
- Keressük meg, hol érezzük a testünkben az adott érzést!
- Fogalmazzuk meg, vajon miért jelent meg bennünk az érzés, mi célt szolgál?
Érzelmeink jelzőrendszerek, melyeket azonban nem érdemes kész tényként kezelni, sokkal inkább érdemes megfigyelnünk őket és ráhangolódni, megérteni, hogy mit is akarnak jelezni számunkra. Ha ez megvan, akkor tudjuk őket megfelelően kezelni is.
Te melyik gyakorlatot fogod először kipróbálni?