Emberek vagyunk, így hibázhatunk, és hibázni is fogunk

 Napjainkban a keserűség és az elégedetlenség oly mélyen rágta be magát hétköznapjainkba, hogy képesek voltunk hozzászokni ahhoz a furcsa szájízhez, amit az emberek egymás közötti viselkedése okoz bennünk. Már nem is csodálkozunk azon, hogy fellöknek a villamoson, hogy indokolatlanul dudálnak és kiabálnak ránk a másik autóból, hogy az a lopott kis öröm, amit a finom tejeskávénk elfogyasztása okozott hétfő reggel maradéktalanul elillan, amikor a tömött metrókocsiban akaratlanul nézzük az unottan bámuló arcokat. Hozzászoktunk, és mivel legtöbbször könnyebb: beálltunk a sorba. Hiszen kinek hiányzik egy epés megjegyzés, amikor épp boldog mosollyal arcodon közlekedsz az utcán a hétvégi közös programon mélázva. Nem szeretjük, ha kitűnünk a tömegből, nem szeretjük felhívni magunkra a figyelmet, úgy érezzük nincs jogunk máshogy érezni magunkat, hiszen hétfő van, mindenki ismeri az ehhez a naphoz tartozó gúnyos kliséket.

Senkit nem szeretnék meggyőzni arról, hogy tegye másképp. Nem kell mosolyogni, ha nincs kedvünk. Nem kell biztatni magunkat, hogy a délután gyorsan eljön. Fogadjuk el, hogy ez mindig az a nap lesz, az a reggel lesz, amikor azon agyalunk, hogy mégis mással kellene foglalkoznunk. Engedjük meg magunknak, hogy rossz kedvünk legyen, engedjük meg magunknak, hogy ne szeressük a világot egy fél óra-óráig, amíg végül sikerül felvenni a ritmust és belevetjük magunkat a feladatokba. A legtöbben valószínűleg nem értenek egyet az elvvel, hiszen a társadalmunk véleménye, hogy mindig a legjobban kell teljesíteni, mindig a maximumot kell kihozni magunkból, mindig meg kell magunkat erőltetni, hogy a külvilág azt lássa: erősek és sebezhetetlenek vagyunk. Hát pedig nem vagyunk. Emberek vagyunk, nem gépek, így hibázhatunk, és hibázni is fogunk. Fogadjuk el, hogy szabad hibáznunk. Ha ezt megtesszük, legördül az a mázsás súly a mellkasunkról, és nem lesz görcsben a gyomrunk sem.

 

Magyar Nikoletta
Magyar Nikoletta
Amikor a tervezett utunkon haladunk és jól vesszük az elénk kerülő akadályokat, akkor kiegyensúlyozottak vagyunk, belső harmóniánkat meg tudjuk teremteni, tudunk ebből erőt meríteni az út további részén minket érő kihívásokhoz. Előfordul azonban olykor, hogy a túl nagy akadályok lemerítik készleteinket, esetleg elgondolkodtatnak minket arról, hogy a helyes úton járunk-e. Amikor megtorpanunk, jól jöhet egy szakértő útitárs, akit szívesen bevonnánk lelkünk mélyében kavargó gondolatokba, érzésekbe, aki előtt könnyedén, az ítélkezéstől nem tartva beszélünk aggodalmainkról, félelmeinkről, akit beavatunk a vágyainkba, álmainkba. A segítő beszélgetések során igyekszek adni egy olyan mankót, amire támaszkodva az önálló belső munka során megélheti a kliens, hogy a megoldás és az erő ott van belül. Hiszen minden nap van lehetőségünk megváltani a világunkat, és ha nagyot merünk álmodni, csak nyerhetünk.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

A nárcisztikus szülő gyermeke örökké a „nem elég jóság” árnyékában élhet – 5 jel, hogy felismerd

„Ha egy mondatban kellene jellemeznem, milyen érzés egy ilyen örömgyilkos édesanyával élni egy életet, akkor annyit mondanék, hogy olyan, mintha rátett volna a hátadra...

Ő nem bánt, csak „nem bírod a kritikát” – Egy nárcisztikus kapcsolatról röviden

Könnyű minden szörnyű párkapcsolatért a másik felet valamilyen elmebetegséggel megbélyegezni. Szeretjük azt gondolni, hogy a rossz dolgok nem a mi hibánkból történnek. Ismerőseim például...