Időnként teljesen természetes, amikor egy kapcsolatban a másik szükségletei kerülnek előtérbe és szüksége van a támogatásunkra. A kérdés azonban az, hogy hol húzzuk meg az önfeláldozás határait? Cikkünkben mutatunk hét kérdést, melynek megválaszolásával közelebb kerülhetünk a válaszhoz.
Egy hosszú távú kapcsolatban természetes módon jönnek olyan helyzetek, amikor a mérleg nyelve a másik irányába hajlik: nehéz időszak a munkában, amikor nagyobb szeletet kell vállalnunk a házimunkából és a gyermeknevelésből, vagy például egy betegség is átrendezheti a szokásos feladatmegosztást. Egy friss, 2020-as kutatásban Francesca Righetti és munkatársai azt találták, hogy a másikért vállalt áldozat erősíti a felek közötti bizalmat és együttműködést. Érdekesség, hogy ez a hatás akkor is megjelent, amikor végül nem volt szükség áldozatvállalásra, csak annak a tudata volt meg, hogy a másik plusz erőfeszítést tenne.
A kölcsönösség a kulcsszó?
Amikor egy kapcsolatban önfeladásra, áldozatvállalásra kerül sor, jó, ha feltesszük magunknak a kérdést: vajon a másik is megtenné ezt értünk fordított esetben? A kölcsönösség hiánya nélkül felerősödhet bennünk az érzés, hogy mellékszereplők vagyunk a kapcsolatban, és mindig nekünk kell a másik igényeihez alkalmazkodni. Ez hosszú távon nem csak a saját jóllétünket, de a kapcsolati elégedettséget is negatív irányba befolyásolja.
Hogyan dönthetjük el, hogy jó döntést hozunk-e azzal, ha áldozatot vállalunk? Amie M. Gordon pszichológus egy hét kérdésből álló lista megválaszolását javasolja ennek végiggondolásához.
Tegyük fel, hogy visszatérő kérdés a párunkkal, hogy hol képzeljük el az életünket: egyikőnk mindenképpen vidéken szeretne élni, a másik viszont gyermekkora óta a fővárosban képzeli el a jövőjét. A párunk kap egy jó vonzó álláslehetőséget a fővárosban, így itt az idő dönteni: megyünk vagy maradunk?
- Fordított esetben a másik megtenné értem? Ahogy már említettük, a kölcsönösség az egyik legfontosabb összetevő abban, hogy végül hogyan döntünk. Ha úgy érezzük, a másik is hozott már értünk korábban áldozatot, nagyobb eséllyel adjuk be a derekunkat. Gondoljunk bele: párunk lemondana erről a lehetőségről azért, hogy én megtarthassam a jelenlegi munkámat vidéken?
- Mennyire vagyunk elkötelezettek? Azaz: mennyire tervezünk a másikkal hosszútávon és mennyire fontos a kapcsolatunk? Megéri-e az áldozat azért, hogy megőrizzük a kapcsolatot?
- Ki akarja jobban? A döntéshez elengedhetetlen az is, hogy tisztán lássuk a jelenlegi lépések hosszútávú célokhoz való illeszkedését és a prioritásokat.
- A másik tudja, hogy számodra az adott döntés áldozattal jár? Bár banálisnak tűnhet, olykor egyértelműnek vesszük a másik reakcióit. Vonzó, jól fizető állás a fővárosban, erre nem lehet nemet mondani, igaz?
- Nincs más megoldás? Sokszor, amikor feszült, stresszes helyzetben vagyunk, beszűkülhet a gondolkodásunk, és nem gondolkodunk el azon, hogy az egyértelműnek tűnő A és B opción kívül létezhet-e egy kompromisszumos C megoldás?
- Keressük a kompromisszumos megoldást! Az előző ponthoz kapcsolódva, keressük meg azt a megoldást, ami annak is a lehető legkevesebb áldozattal jár, akinek azt végül meg kell hoznia. Például, költözhetünk a külvárosba, ha nem szeretjük a nyüzsgő belvárost és a pörgést, vagy hazalátogathatunk gyakrabban vidékre.
- Mi a valódi motivációnk? Miért hozzuk meg valójában az áldozatot? A kapcsolatért? Önmagunkért? Esetleg azért, hogy elkerüljük a veszekedést? Érdemes végiggondolnunk és magunkban megválaszolnunk.
Fontos, hogy az önfeladást igénylő témákat és döntéseket őszintén meg tudjuk egymással vitatni. Természetes, hogy megjelenik a harag, a feszültség, hiszen a lemondás áldozatokkal (effektíve gyásszal) jár. Legyünk ilyenkor megértők önmagunkkal és a másikkal is, hallgassuk meg egymás igényeit, mert így fogjuk tudni megtalálni a lehető legjobb megoldást a nehéz helyzetekre.
Forrás:
Herendi Kata, Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz a kapcsolatokról (2022), Libri Kiadó.