A rituálék végigkísérik az évünket, és az egész életünket is, mégsem vagyunk egyformák abban a tekintetben, hogy kinek mennyire fontosak ezek. Vannak, akik számára a napi rituálék alapvető fontosságúak, például a reggel, megfelelő körülmények között elfogyasztott kávé, ami nagyban befolyásolhatja azt, hogy az adott napon mennyire fogják magukat komfortosan érezni. Ha sikerül nyugodtan, az elvárások szerint elfogyasztani, az már megadja a lendületet és energiát ahhoz, hogy jól sikerülhessen a nap. És vannak olyanok is, akik úgy érzik, ezek apróságok, és nem bírnak különösebb jelentőséggel számukra. A rítusok tehát sokféleképpen lehetnek jelen, ráadásul az év végéhez közeledve egyre többen éljük át ezeknek a hangulatát. De nézzük, mi is a funkciójuk?
A hétköznapi rítusok a szokásainkhoz csatolva jelennek meg, és attól várnak rítussá, hogy felruházzuk őket valamilyen további jelentéssel. A reggeli kávé először csak egy funkcionális, koffeinbevitelt szolgáló viselkedés volt, egészen addig, míg el nem kezdtük magunkban összekapcsolni a napra való ráhangolódás, én-idő fogalmaival. Sokszor ezek a rituálék az öngondoskodás részét képezik, és nagyon gyakran jelennek meg a párkapcsolatokban is. A közös rituálék egyébként is nagy jelentőséggel bírnak, akár napi szintű biztonságos keretet is nyújthatnak a reggeli elköszönő puszitól az együtt, egymásra figyelve eltöltött vacsoráig. A rituáléinkhoz általában ragaszkodunk, és előfordul, hogy rugalmatlanul állunk hozzá, ha nem tudjuk őket elvégezni. Ha ezt tapasztaljuk magunkon, emlékeztessük magunkat: jó és fontos, hogy vannak, de a velünk történő eseményekhez való alkalmazkodás is hasonló jelentőségű! Egy-egy kimaradt alkalom még nem fogja semlegesíteni a számunkra különlegessé vált szokást.
Az ünnepekhez kapcsolódó rítusok segítik azt, hogy az ünnep különlegessé váljon, hogy szemmel láthatóan meg lehessen azt különböztetni a hétköznapok egyformaságától. A rituálék időszaka mindig valami izgalmat tartogat, még akkor is, ha szeretjük évről évre ugyanazokat a forgatókönyveket elővenni. Az adventi készülődés a ráhangolódás ideje, és ennek nemcsak bennünk zajló folyamatai vannak, hanem jól láthatóak is. A karácsonyi vásár tömegei, az ottani hangok (karácsonyi zenék, csilingelés zaja), az illatok (a forralt boré, a kürtőskalácsé, az narancsos-fahéjas illóolajoké) és a szebbnél-szebb fények mind-mind ahhoz tesznek hozzá, hogy ünnepi hangulatba hozzuk magunkat.
A felkészülés időszaka akár hetekig is eltarthat, így történik ez az adventnél is. Szerepük van abban is, hogy idői keretet adnak a mindennapjainknak: az advent időszakában tudjuk azt, hogy vasárnap meggyújthatjuk a következő gyertyát. Van mit várni, és ez a várakozás egy olyan izgalommal teli állapot lehet, ami átsegíthet a hétköznapok nehézségein is. Fontos szerepük van a közösségformálásban is: segítik, hogy megéljük annak az egységét, hogy a mi kultúránkban most sokan foglalkoznak ezzel rajtunk kívül. Ez valami olyan, ami közös bennünk.
A rituáléknak nemcsak kulturális szinten van jelentősége. Egyes családokban lehetnek (és vannak is) olyan érzelemmel telített szokások, amelyek mások számára ismeretlenek, vagy nem alkalmazzák őket. Ez családi szinten válhat egy összekovácsoló erővé. Ráadásul rítussá tehetünk bármit, amit csak szeretnénk. Vannak olyan családok, ahol a felmenőktől nem hoztak magukkal ilyet, ekkor fontos, hogy teremtsenek maguknak.
A rítustalanság hosszú távon nehézségeket okozhat, hiszen, ha minden nap egyforma, nincs semmi olyan, ami izgatott várakozást okoz, az hamar fásultsághoz vezethet. A mentális egészségünk szempontjából tehát fontos, hogy meg tudjuk élni ezeket a különleges pillanatokat. Ha tehát nem hoztunk magunkkal a családunkból rítusokat, teremtsünk magunknak! Próbáljuk ki, mi az, ami illik hozzánk és az életvitelünkhöz, és ragaszkodjunk hozzá. Nem kell semmi nagyszabásúra gondolni, lehet ez a vasárnapi családi ebéd vagy az is, hogy minden szombat reggel egyforma bögréből isszuk a kávét és közben beszélgetünk. Bármiből csinálhatunk magunknak egy önmagán túlmutató, jelképes jelentéssel bíró szokást, amiből csak szeretnénk. A rítusoknak nemcsak akkor van szerepe, amikor a hétköznapjainkból szeretnénk kitörni, hanem akkor is, amikor valamilyen nehézséggel nézünk szembe. Gondoljunk csak a gyászban a temetési ceremóniára, amelynek egyszerre fontos funkciója a búcsúzás és az emlékezés lehetőségének megteremtése.
A rítusok tehát életünk minden pontján velünk lehetnek. Bár ebben az időszakban a karácsonyt emeljük ki, természetesen, nem csak az tartozik ide. Rituálé az esküvő, a húsvéti locsolkodás vagy akár a tejfakasztó buli is. Mint mindenben, ebben is fontos az egyensúlyra törekvés: nem kifizetődő, ha egyáltalán nincs rítus az életünkben, ahogy az sem, ha kizárólag ezek mentén élünk. A karácsony időszakában azonban, amikor a világ körülöttünk ünnepibe fordul, engedjük meg magunknak mi is, hogy átvegyünk ennek a pezsgését. Ha megéljük az ünnepet, a hétköznapokba való visszatérés is könnyebb lehet.