A gyermek tervezése, a várakozás és a születése az egész család dinamikáját átalakítja. Mi az oka annak, hogy az apák a körforgásból valahol kiesnek a folyamatban? Miért érzi sok édesapa, hogy nem ugyanolyan része a gyermek életének, mint az édesanya?
Lássuk, mi történik közvetlenül egy gyermek születése után egy hagyományos felállású családban, ahová elsőként érkezik kisbaba!
Amikor a gyermek megfogan, az édesanya fizikai, hormonális változások mellett érzelmileg, pszichésen hamarabb kezd el felkészülni az anyaságra, szülőségre, mint az édesapa. Ez egy természetes folyamat, hiszen az első pillanattól kezdve ő érzi a gyermek mozgását méhen belül, ő viseli a nehezét a várandósságnak és ő tudja meg leghamarabb, mikor mozog, mikor fordul, stb. Az édesapák dolga ilyenkor nagyon nehéz, mert úgy várják el tőlük, hogy érzelmileg bevonódjanak már a terhességbe is, hogy ők alapvetően kevéssé kommunikálnak érzelmekről, kevéssé fejezik ki az érzelmeiket.
Az igazi nehézség azonban ott kezdődik, amikor megszületik a gyermek. Ekkortól az édesapát is szükséges bevonni a gyermek életébe, azonban sok család szembesül ennek a nehézségével. Alapesetben az édesanya szoptatja a gyermeket, így az étkezés szigorúan rá korlátozódik. A tápszeres babáknál is gyakran előfordul azonban, hogy az édesanya sajátjaként tekint erre a tevékenységre, ragaszkodik a gyermek kizárólagos etetéséhez. A születés után kb. 3 hónapig lényegében folytatódik az a nagyon szoros szimbiózis, ami a várandósság alatt állt fenn a gyermek és az anya között. Ők egyek, ők alkotnak egy egységet. Mivel az édesapa dolgozik, eltartja a családot, ő ebből a kapocsból gyakran kiesik, hiszen fizikailag sincsen otthon, nem tudja a gyermek körüli teendőket úgy elvégezni, ahogyan az édesanya.
Nyilvánvaló, hogy az édesanya a maga hormonális és érzelmi változásai miatt nagyon szorosan kötődik a gyermekhez, a gyermek pedig elsődlegesen ösztönös módon az édesanyához kötődik.
Miért marad ki az apa ebből a szimbiózisból akkor is, ha nem akar kimaradni? Egyáltalán mi zajlik az édesapában?
Az édesapa főleg a terhesség vége felé kezdi el érezni az apaság közeledtét, azt, hogy hamarosan megváltozik minden. Amikor már láthatóak a mozgások, mikor már a szülésre készülve a bőröndök a sarokban állnak, akkor tudatosul, hogy valóság mindez, a gyermek hamarosan érkezik!
Ha apás szülés van, akkor részt vehet az apa a szülésélményben, és láthatja, amint a gyermeket világra segítik az orvosok, megtapasztalja a sürgést-forgást, az esetleges hosszú vajúdás folyamatában is próbálja enyhíteni az anya fájdalmait. A születés pillanatáról gyakran úgy számolnak be az apukák, hogy bár életük legmeghatározóbb élménye, mégis abban az első bizonyos pillanatban inkább aggódtak az édesanyáért, hiszen őket ismerik, szeretik, a gyermek még „új”. Amikor az apa már otthon van, de a gyermek az anyával még a kórházban, van pár napja arra, hogy lélekben készüljön, hogy rendezgesse a lakást, beszerezze az utolsó utáni pillanatban észlelt hiányosságokat.
Amikor a gyermek hazakerül, az apa azt látja, hogy az anya először nagyon gyenge, sok segítséget igényel. Ilyenkor még nagyon fontosnak érzi magát, azonban akkor, amikor ő visszamegy dolgozni, az anya meg megerősödik, észlelhet olyanokat, hogy rá „nincsen szükség”. Látja, hogy az anya el tudja látni egyedül a gyermeket, hiszen ő dolgozott, amíg ők ketten itthon voltak. Tudja, hogy az anya mindent jól csinál, mert a gyermek kiegyensúlyozott. Észleli, hogy az anya milyen boldog, és ő csak hallásból értesül az első mozgásokról, első mosolyról, első fordulásról. Amikor sok ilyen gyűlik össze, az apában kialakul az érzés: ő felesleges, esetleg féltékeny is lehet a csecsemőre, mert ő kap meg minden figyelmet, amin eddig nem kellett osztozni.
Az apákban ezért kialakulhat egy olyan hiányérzet, amit pótolni kell. Az, hogy ők feleslegesek, olyan cselekvéseket idézhetnek elő, ahol fontosnak érzik magukat. Így történhet meg, hogy egy addig mindig hazajáró, a munkát időben befejező apának hirtelen megnyúlik a munkaideje, túlórákat halmoz fel. Megeshet, hogy hirtelen a barátok válnak elsődleges kapcsolatukká, hiszen ők elérhetőek a számára. Szélsőséges esetben alkoholizmus vagy akár agresszív magatartás is felléphet a felgyülemlő feszültség miatt.
Mi történik a szülők közötti kapcsolatban?
Az anya és az apa elkezdhetnek elhidegülni egymástól, hiszen az anya magányos, mert mindent egyedül csinál (akár ő akarta így, akár a kényszer szülte), az apa pedig azért magányos, mert azt érzi, hogy nem képes kivenni a részét a gyermek körüli teendőkben. Ekkor nagy a veszélye a veszekedéseknek, a konfliktusoknak, holott mindkettő szülő ugyanazt szeretné: egységet.
Hogyan legyen háromtagú szimbiózis?
Vannak olyan lehetőségek, amelyekkel élve nagyobb az esélye annak, hogy a család ne a szimbiózisból és apából álljon, hanem valós kapcsolat legyen a gyermek és az apa között is.
A szülők maradjanak meg egységnek. Minden körülmények között törekedniük kell, hogy egységet alkossanak; a későbbi nevelésben ugyanazokat az elveket kell követniük, a nagyszülők, családtagok, barátok előtt ugyanazokat kell képviselniük a fő irányokat tekintve. Ki kell állniuk a saját, immáron új család alkotta szabályok, elvek mellett, akár egyezik ez máséval, akár nem. Ez nagyon sokat fog jelenteni a gyermekben kialakuló bizalomban. Csak úgy tud őszintén, hiánytalanul bízni mindkét szülőben, ha látja, érzi, hogy az ő egységüket nem sérti semmi.- Törekedni kell arra, hogy mindketten töltsenek külön időt a gyermekkel.
- A baba dolgainak beszerzése közös feladat. Gyakran az édesanyák foglalkoznak azzal, hogy mikre lesz szüksége a gyereknek, ők választják ki, milyen színű legyen a kiságy, a babakocsi, a cumisüvegek, stb. Ezek azonban olyan feladatok, amiket nagyszerűen közös programként is be lehet építeni. Az apa is segítsen kiválasztani az összes szükséges bútort, játékot, étkezési eszközt. Ezzel nemcsak a részét veszi ki az apa, de ő is részletesebben fogja látni, hogy mennyi minden történik egy gyerek körül.
- Apás szülés. Természetesen el kell fogadni azt is, ha az apa valami miatt nem tud részt venni vagy nem tudja rávenni magát, hogy részt vegyen a szülésen (pl. valamilyen fóbia miatt). Azonban az valószínű, hogy ha a szülésnél ott van az apa, akkor sokkal intenzívebb lesz az apává válás élménye.
- Feladatok az újszülött körül. Az apának igenis van lehetősége egy anyatejes babánál is arra, hogy kivegye a részét a csecsemő körüli teendőkből. Pelenkázás, fürdetés, éjszakai megnyugtatás, ölben ringatás, stb.
A szülők maradjanak meg egységnek. Minden körülmények között törekedniük kell, hogy egységet alkossanak; a későbbi nevelésben ugyanazokat az elveket kell követniük, a nagyszülők, családtagok, barátok előtt ugyanazokat kell képviselniük a fő irányokat tekintve. Ki kell állniuk a saját, immáron új család alkotta szabályok, elvek mellett, akár egyezik ez máséval, akár nem. Ez nagyon sokat fog jelenteni a gyermekben kialakuló bizalomban. Csak úgy tud őszintén, hiánytalanul bízni mindkét szülőben, ha látja, érzi, hogy az ő egységüket nem sérti semmi.
Mindenképpen meg kell említeni, hogy vannak olyan időszakok, amikor a gyermek inkább anyás (pl. szeparációs szorongás időszaka), ez magától értetődő, természetes folyamat. Amennyiben erre az időszakra felborul ez a „trió-szimbiózis”, teljesen normális.
Sok esetben előfordulhat, hogy az édesanya amellett igényli az állandó apai jelenlétet, hogy igazából nem tűri el, hogy érdemben a gyermekkel foglalkozzon, hiszen törekszik a tökéletes ellátásra, azonnali reakcióra, és ha az apa kicsit másképpen lenne a gyerekkel, az anya hirtelen ideges lehet. Az anyák fontos feladata ilyenkor szép lassan, a gyermek korához igazodva megengedőnek lenni, elfogadni, hogy többféle ellátás is teljes ellátás a gyermek számára. Nem szabad semmit siettetni, de fel kell ismerni, ha a gyermeknek másra is igénye van mellette.
Ne feledjük: attól, hogy az apa kimarad, nem biztos, hogy nem vágyik a szoros kapcsolatra!