Mindannyian jobban akarunk lenni, de nem mindannyian szeretnénk vállalni azt a kemény és hullámvölgyekkel teli folyamatot, ami idáig vezet. Nem várnánk kockás hasat az edzőteremben való izzadás, elfáradás és utólagos izomlázak nélkül, hasonlóan a terápia folyamatán sem úgy csusszanunk át, mint kés a vajon, ahol az egyetlen dolgunk, hogy letegyünk egy kis pénzt az asztalra az ülések végén a boldogságért.
Ráadásul, szemben az előbbi példával, a lelki munka eredményei gyakran sokkal kevéssé szembetűnők. A fejlődés nem lineáris, nem leszünk minden ülés után jobban, sőt, gyakran történik meg az is, hogy jóval rosszabbul leszünk, mielőtt stabilizálódnánk, és rengeteg egyéni eltérés is lehet abban, ki hogy éli meg ezt az időszakot. Hogyan tájékozódhatunk akkor ebben, mire számítsunk (és ne számítsunk), ha pszichológushoz fordulunk?
- Ne gondoljuk, hogy minden nehézségünk megoldódik
A pszichológiai ülések lényege nem az, hogy kiradírozza élményeinkből a negatív érzéseket, hanem hogy megtanítson tartalmazni azokat. A segítőnkkel való kapcsolódáson keresztül, az ő szavain és viszonyulásán át idővel belsővé tehetjük érzelmeink kezelésének megfelelő módját. Ehhez nem feltétlenül a konkrét technikák tanulásán vezet az út, hanem azon implicit működésen át, amit egy gyermek is átél a gondozójával: az, hogy valakivel megoszthatjuk minden nehézségünk, hogy összeomolhatunk, sírhatunk, és a másik biztonságot adó jelenlétet tud adni ebben, szép lassan elkezdi ezt bennünk is kialakítani, és azt vehetjük észre, hogy hónapok vagy évek után, miközben azt hisszük, „nem történt semmi”, teljesen másképp tudunk megküzdeni a nehézségekkel, mint azelőtt.
Egy jó segítő kezet nyújt abban, hogy megértsd saját érzéseidet, és azok jelző funkcióját, és
elsősorban nem a dolgok lesznek könnyebbek, csak te tudsz majd sokkal ügyesebben bánni velük.
- Nincs objektíven jó pszichológus, van viszont kémia
A pszichológusokról nem lehet objektív értékelést nyújtani, egy terapeuta nem olyan, mint egy hajnövesztő szérum, hogy magamra kenem, és megnő tőle a hajam vagy sem. Még a legkiválóbb szakemberek sem lesznek jók mindenkinek, mert a legfőbb erő a terápiás kapcsolatban rejlik, és hasonlóan más kötődéseinkhez, itt nagyon fontos a kémia, van, akivel egyszerűen úgy érezzük, nehezebb ezt kialakítanunk. Bátran osszuk meg érzéseinket a másikkal, és keressük olyat, akivel megvan ez a bizalom. Ráadásul, még ha meg is találjuk a számunkra ideális szakembert, fejlődésünk mértéke nagyrészt rajtunk fog múlni. Nyíltságunkon, elköteleződésünkön, őszinteségünkön és a belefektetett energiánkon, hogy az üléseken átbeszélteket a mindennapok során is alkalmazni kezdjük.
- Amit megélünk a terápia során, azt megéljük a mindennapi életünkben is
A terápia az élet főpróbája – írja Irvin D Yalom. Az alkalmak során nem csak lehetőségünk van felkészülni a kinti megmérettetésekre egy biztonságos közegben, de minden, amit a segítőnkkel való kapcsolódásban érzünk, elárul valamit a tárgyképünkről, vagyis arról, hogyan vagyunk mindennapi kötődéseinkben. Lehet, hogy azt érezzük, nem sírhatunk, nem omolhatunk össze az üléseken, mert megszoktuk, hogy mondjuk a szüleink sem tudtak megtartani minket. Ezen élmények kommunikálása elsődleges a sikeres folyamathoz, így bárhogy is éljük meg az üléseket, ne féljünk megosztani azt pszichológusunkkal, hiszen ez elképesztően értékes információval szolgál működésünkről.