Nehéz elképzelni, de valójában szeretni is meg kell tanulni. Mindannyian megtanuljuk ezt valahogy, többnyire a szüleinktől, hiszen ők azok, akiktől ennek az alapjait (jó esetben) megkapjuk akkor, amikor mi magunk még apró kis sebezhető lények vagyunk, akik mások gondoskodása nélkül életben sem tudnánk maradni.
Nehéz ezt elképzelni, igaz? Hívhatjuk ősbizalomnak. Nem emlékszünk arra, hogy mit mondtak nekünk, hogy hogyan nyúltak felénk, hogy hogyan öleltek meg, hogyan pusziltak meg – vagy éppen hogyan nem. De mégis kialakul egy belső, bizonyosan eleinte tévedhetetlennek vélt elképzelésünk arról, hogy milyen szeretve lenni – s ennek párjaként milyen szeretni valaki mást. Kapcsolódni valaki máshoz. Szeretet, szerelem, jelen esetben mindegy.
Egyszer hallottam egy hasonlatot. A teljesség igénye és idézőjelek nélkül, a lényege az volt, hogy az egészséges szeretetben igenis létezik egy körülbelül derékig érő kerítés. Jól lehet látni a Másikat teljes egészében, meg lehet érinteni Őt, lehet egymás mellett kéz a kézben sétálni, de létezik a két oldal: az Övé és az enyém.
Ez a kerítés jelzi azt, hogy hol végződöm én és hol kezdődik a Másik. Furcsa paradoxon ez, alapvetőnek tűnhet, de az a helyzet, hogy a Másikban el lehet veszni. Van határ testileg, hiszen addig tartok én, ameddig a bőröm felszíne tart, a fejem búbjától a lábujjam hegyéig, a Másik pedig ugyanígy. De hol van a határ érzelmileg, pszichésen, mentálisan? – Ehhez kell a kis kerítés.
Szeretek, ezért adok magamból. De szeretnem kell saját magamat ahhoz, hogy amit adok, az jó legyen. A saját részemen lévő pázsit szépsége az én felelősségem, ezért nekem azon az oldalon kell lennem. Szeretnem kell a saját kis udvarrészemet, ott vannak a tulipánjaim, árvácskáim, rózsabokraim. Fontos, hogy ha a szeretett Másik átnéz oda, akkor szépet lásson.
A kerítés hozott anyag és tapasztalat keverékéből épül. A kerítés egy olyan tanulási folyamat eredménye, aminek a végére érthetővé válik az a furcsaság, hogy annak ellenére, hogy elválaszt, valójában összeköt.
Így tanulunk meg szeretni.