Az elutasítás vagy a figyelmen kívül hagyás nem kellemes érzés senki számára sem. Azonban azoknak, akik elhagyástól való félelemmel küzdenek, a partnerük általi elutasítás lehet az egyik legnagyobb félelemforrás. Ezt a félelmet gyakran tévesen túlzott ragaszkodásnak vagy kétségbeesésnek is tekinthetik, pedig valójában ennek sokkal mélyebb gyökerei vannak. Mit tehetünk, ha ez a félelem jellemző ránk, vagy épp a párunkra?
Az elhagyástól való félelem olyan szorongásos gondolkodási- és viselkedéses minta, amely a korábbi elhanyagoltság, elutasítottság vagy szeretetlenség érzéséből ered, és jelentősen hatással lehet a kommunikációra, a bizalomra és az intimitásra is a kapcsolatokban. Ezek a félelmek képesek megmérgezni az egészséges kapcsolatokat, mert az egyik fél folyamatosan attól tart, hogy a másik elutasítja, ezáltal megnehezíti a bizalom és az őszinte kommunikáció kialakulását.
Az elhagyástól való félelem jelei
Amennyiben ezek a viselkedéses minták folyamatosan jelen vannak egy kapcsolatban, és nincsenek felismerve, az egészségtelen minták kialakulásához vezethet. A tudatlanság eredményeként ugyanis akaratlanul is ráerősíthetünk a másik félelmére, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy hol a legsérülékenyebb, és mitől is tart. Éppen ezért az első lépés az, hogy beazonosítjuk, ha mi vagy a párunk érintett ennek a félelemnek a kapcsán.
Nézzük meg, mik a leggyakoribb jelei az elhagyástól való félelemnek:
- Elutasítástól való félelem: Állandó aggodalom az elutasítás vagy az egyedüllét miatt, ami gyakran túlzott függéshez és folyamatos megerősítés iránti igényhez vezet.
- Mások előtérbe helyezése: Saját szükségleteik háttérbe szorításával próbálnak másoknak megfelelni, hogy elkerüljék azt, hogy egyedül maradjanak.
- Ragaszkodás: Fokozott figyelem és szeretet iránti igény, melynek hiánya akár szorongásban is megnyilvánulhat.
- Bizonytalanság: Önértékelési problémák, melyek kisebb konfliktusokban vagy egyedüllét esetén is erős bizonytalanságot váltanak ki.
- Bizalmatlanság: Nehezen bíznak másokban, még akkor is, ha partnereik igyekeznek megtenni mindent, hogy kivívják bizalmukat.
- Távolságtartás: Paradox módon védelmük érdekében akár el is taszíthatják maguktól az embereket.
- Kapcsolatok szabotálása: Félelmeik miatt gyakran önkéntelenül rombolják kapcsolataikat.
- Megalkuvás: Inkább megelégszenek egy boldogtalan kapcsolattal, minthogy egyedül maradjanak.
Mit lehet tenni, ha elhagyástól való félelemmel küzdünk?
Az elhagyástól való félelemnek nem kell egy egész életen át hatással lennie a romantikus kapcsolatainkra. Ez a félelem átdolgozható, azonban ehhez elsősorban a saját jóllétünk prioritásba helyezésére, illetve rengeteg önreflexióra, gondoskodásra és megértésre van szükség.
Mindemellett egy terápiás folyamat segít az érintetteknek felismerni és átalakítani önmagukhoz és kapcsolataikhoz fűződő negatív hiedelmeket, fejleszteni a kommunikációs készségeiket, valamint építeni a bizalmat és intimitást a partnerükkel. A dialektikus viselkedésterápia (DBT), a kognitív viselkedésterápia (CBT), valamint az kötődés-alapú és pszichodinamikus terápiák segíthetnek a múltbéli tapasztalatok feldolgozásában és a jelenlegi kapcsolati mintázatok javításában. Fontos, hogy képzett szakember segítségét kérjük a megfelelő támogatás érdekében!
Ihász-Novák Dóra