“Légy pozitív!” – hirdetik az újságok és a tévé, a közösségi média pedig ontja magából a mosolygós, boldog emberek fotóját és mindig vidám gondolatait.
A boldog, kiegyensúlyozott élethez azonban az kell, hogy néha teret engedjünk sötétebb gondolatoknak is, esetleg úgy igazán kisírjuk magunkat. Röviden: az állandó pozitív attitűd nem csak, hogy nem őszinte, de kifejezetten káros is!
Ha megpróbálunk csak a jó dolgokra összpontosítani, és mindig elnyomni a negatív érzéseket, előbb-utóbb vulkánként fog kitörni belőlünk az elfojtott, mérgező lávafolyam.
Az ember agya és szíve eleve nem erre lett “berendezve”. Ha például veszély fenyeget minket, elönti az agyunkat a pánik, ami segít abban, hogy el tudjunk menekülni, gyorsabban tudjunk cselekedni vagy nagyobb erőt tudjunk kifejteni (betörni egy ablakot, vagy elszaladni a medve elől). Tehát például a veszélyérzet és a pánik nem pozitív érzések ugyan, mégis, kellenek a túléléshez.
Ahhoz, hogy jól, őszintén és egészségesen tudjunk kapcsolatot teremteni másokkal, el kell fogadnunk, meg kell élnünk azt, hogy érzéseink sokszínűek és változékonyak. Így lesz izgalmas és változatos az emberekkel való kapcsolatunk (most őszintén, ki akarna barátkozni egy mindig csak nevetgélő nővel vagy békésen pislogó férfival?). A düh, csalódottság, kedvetlenség vagy szomorúság ugyanúgy megélendő, mint a vidámság és derű.
Ne állítsunk fel kategóriákat, hogy amit érzünk, azok éppen “jó” vagy “rossz” érzések, hiszen nem erről van szó: hanem arról, hogy az érzéseink ezerfélék, és mindegyik “jó valamire”. Találjuk meg a középutat a boldogsághoz!
fotó: Pinterest