Az mindannyiunk számára természetes, hogy a gyerekek óvodába, majd iskolába járnak, hiszen évszázadok óta ez az élet rendje. Igen ám, de az iskola egy egészen másmilyen hely, mint az óvoda volt. Honnan lehet tudni, hogy egy gyerkőc készen áll-e már rá? És mi van azokkal, akik nem?
Míg korábban az óvodapedagógusok és a szülők együttes meglátása alapján szabadon dönthettek úgy, hogy maradjon még egy évet óvodában a gyermek, ma már ez nem megy ennyire egyszerűen. Ennél összetettebb, hivatalos úton intézendő folyamattá vált, ahol a lehető legtöbb oldalról kell megindokolni, alátámasztani azt, miért is szeretnénk, hogy gyermekünk később kezdje az iskolát, mint a kötelező 6 éves kor. Sokan vannak, akik nem iskolaérettek. Számukra sokkal nagyobb hátrány lenne a beiratkozás, mint az, hogy még egy évet az óvodában töltenek!
Ahhoz, hogy egy gyermek jól boldoguljon az iskolában, szükség van arra, hogy bizonyos mértékben megtanuljon alkalmazkodni. Erre már az óvodában is elkezdik rátanítani: a napirendi pontok, a feladatok, amik egymást követik, mind-mind ezt támogatják. Ugyanakkor vannak, aki számára ezt már az óvodai közegben sem egyszerű betartani. Ennek számtalan oka lehet, de az biztos, hogy nekik több időre, és esetleg külső támogatásra, fejlesztésre is szükségük van ahhoz, hogy elsajátítsák az alkalmazkodás képességét! Anélkül, lássuk be, nehezen tudjuk elképzelni, hogy bárki is végigüljön egy 45 perces tanórát, ahol esetleg frontális oktatás keretében egyetlen pedagógus mesél a táblánál. Ez a korábbi tapasztalatokhoz képest annyira ingerszegény lehet, hogy sok gyermek számára megnehezíti a figyelmének a fenntartását, különösen ilyen hosszú időn át.
De nemcsak alkalmazkodni kell megtanulni. Szükség van arra is, hogy a gyermek értelmileg elérje az iskolakezdéshez szükséges szintet. Tudnia kell például rövidebb instrukciókat megérteni és azokat betartani, ahogy arra is képesnek kell lennie, hogy emlékezetében tartson információkat. Ez is fejleszthető, például érdemes memóriajátékokat játszani, de mint minden készségnél, itt is érdemes időt hagyni a természetes fejlődésnek is. Fontos az is, hogy az emlékezőképességet ne abban mérjük, hogy meg tudja-e még mondani otthon, hogy mi volt az ebéd az óvodában. Ha nem tudja, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy emlékezeti nehézségei vannak!
Ahhoz, hogy gyermekünk jól boldoguljon az iskolában, arra is szüksége lesz, hogy képes legyen és akarjon is teljesíteni. Legyen motivációja arra, hogy feladatokat oldjon meg, tudjon leülni és tényleges koncentrációt mutatni. Ne várjuk azonban tőle azt, hogy több órán keresztül csak feladatokat oldjon meg, mert ez nem reális! Ha azonban képes rá, például leköti egy életkorának megfelelő foglalkoztató-füzet és örömmel hozza, hogy nézzük meg, milyen ügyes volt, az jó mutatója lehet az ő iskolaérettségének!
Az iskolaérett gyermeken külsőleg is látszik, ha azzá válik. Elkezd rendezettebb lenni a mozgása, mind a nagymozgások, mind a finommotorika terén. Ügyesebben, rendezettebben fog például futni, fejlődik a labdajátékokban, és jobban bánik az ollóval, szebben fogja a ceruzát, mint ahogy azt korábban tette. Testarányai is megváltoznak, a „babás testalkat”, amikor még kis pufók arca volt, és rövid karjai, lábai, eltűnik. Helyette arányosabb testformája lesz, magassága és súlya is változik. Ekkorra már kialakul az is, hogy milyen kezes. Szépen, választékosan, megfelelő szókinccsel beszél, és azt is megérti, amit mások mondanak neki vagy kérnek tőle. Tud kapcsolatot teremteni más emberekkel, legyenek azok kortársai, vagy éppen felnőttek. Vannak barátai, és képes arra, hogy szüleitől eltávolodva töltse el idejét.
Az iskolaérettségnek fontos jele az is, ha a gyermek maga kezdi el várni az iskolát. Ha emlegeti, hogy hogyan fog majd megtanulni írni, kikkel fog majd oda járni, vajon milyen lesz a tanító, vagy éppen milyen iskolatáskát szeretne, az mind-mind azt mutatja, hogy foglalkoztatja őt a kérdés. Rengeteg gyermek van, aki már betűket ír nagycsoportban, kéri a segítséget, ez is egy jó mutató lehet. Sőt néhányan már írás-olvasás tudás birtokában kezdik az első osztályt, ez azonban egyáltalán nem elvárás! Az első osztály feladata, hogy a gyermek elsajátítsa ezt a tudást. De az fontos, hogy legyen erre motivációja! Ebben segíthet a szülő, aki egy új, izgalmas kalandként tünteti fel az iskolakezdést. Hiszen az ő hozzáállásuk nagyban alakítja a gyermek látásmódját is. Ahol a tanulás érték, ott a gyermekek is szívesebben, nagyobb motivációval kezdik el és töltik el az iskolai éveket. Legyen tehát az otthonról hozott történet szerint az iskola az a tér, ahol sok vidámság, új barátok várják a gyermeket, ami egy olyan hely lesz, ahova szeretni fog járni, és ahonnan minden nap úgy jöhet majd haza, hogy valami újat tanult.