Ha csak egy könyvet olvasol el a gyereknevelés témában, ez legyen az!

Könyvajánló: Dr. Henry Cloud & Dr. John Townsend (2018). Gyerekhatárok. Mikor mondjunk igent és mikor mondjunk nemet gyermekeinknek?

Ma már, ha felmerül bennünk, hogy tudományos alapokra helyezzük gyermekeink nevelését, szakkönyvek és laikusoknak szóló könyvek tömkelegéből válogathatunk. Ha sokat kiabálunk, találunk könyvet arra, hogyan tegyünk ordításmentessé a gyereknevelést, ahogy arra is, hogyan kell pozitívan fegyelmezni, hogy ne kelljen a hagyományos büntetési módszerekhez folyamodni. De tanulhatunk más nemzetektől is, ma már találunk könyveket, amelyek a dán és a francia gyermeknevelési szokásokat mutatják be. Bár a határok szinte mindegyikben megjelennek valamilyen szinten, Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend könyve kifejezetten csak ezekről szól. Előzménye egy 2009-ben megjelent változat, amely még a Határok címet viselte. Az alapelv ott is hasonló volt: a határok szabásával – és betartásával, vagy még inkább betartatásával – elérhetjük azt, hogy mi magunk és gyermekeink is szeretetteljesebb emberekké váljanak, illetve jobban, magabiztosabban tudják irányítani a saját életüket. Ki ne akarná ezt magának és a gyermekének?

Igen ám, de a feladat azért nem ennyire egyszerű. Elméletben jól és könnyűnek hangzik, a gyakorlatban ez azonban sok befektetett energiával jár, és nagy kitartást igényel minden résztvevő részéről. Különösen azért, mert a kisebb-nagyobb összetűzések bizony velejárói lesznek ezeknek a folyamatoknak. Érdemes azonban a határhúzásra úgy tekinteni, mint befektetés a jövőbe.

Az eredmény pedig egy felelősségvállalásra képes, sikeres, magabiztos, önmaga képviseletére képes felnőtt lesz.

Szerencsére a könyv első része már meg is alapozza az olvasó motivációját azzal, hogy részletesen kifejti, miért is van szüksége a gyerekeknek határokra. Hosszasan ír a gyerekek jellemfejlődéséről, és arról is, hogy milyen szerepei vannak a szülőknek abban, hogy ez megfelelően alakuljon. Már itt is kiemelt témája a felelősségvállalás segítése, illetve felkészít arra a néhány nagyon gyakori, tipikusnak mondható helyzetre, ami olyankor szokott előállni, amikor a szülő meghúzza – vagy megpróbálja meghúzni – azokat a bizonyos határokat. Ilyen lehet például a szülő határtalan szeretete, ami miatt úgy érzi, nem szabad határokat állítania, a túlzottan szoros szülő-gyerek kapcsolat, vagy akár a szülő kimerültsége is, amelynek eredményeképp a határok határozott képviselete helyett hajlamos lesz inkább engedni a gyerek akaratának.

A könyv második nagy része „A határok tíz törvénye” alcímet viseli. Következmények, felelősségvállalás, tisztelet, motiváció – ezek mind-mind fontos témái ezeknek a fejezeteknek, ráadásul nemcsak elméleti szinten beszél erről, hanem párbeszédeket is hoz, amiben akár saját magát is viszontláthatja az olvasó. Segítség érkezik a könyvtől például abban, hogy miként lehet és érdemes kezelni a gyerek ellenséges érzéseit, hogy hogyan nevelhet aktív, kezdeményező felnőttet, vagy akár abban is, hogyan támogathatja leginkább azt, hogy a gyermek megtanuljon őszintén kommunikálni. Ez utóbbi a felnőtt kapcsolatok (munkahelyi, családi és párkapcsolati szinten egyaránt) az egyik legfontosabb eleme, így jól látható, hogy ha ezt már időben megtanítjuk gyermekünknek, óriási ajándékot kap a felnőtt életére.

A harmadik részben részletesen is megismerhetjük, miként is működnek a határok. Pontosabban, hogy hogyan lehet őket működtetni. Érezhető tehát, hogy ezek nem „csak úgy maguktól” működnek, hanem megkövetelik, hogy szülőként aktív energiabefektetéssel működtessük őket. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a hatodik lépés az, hogy tartsunk ki akkor is, amikor azt különösen nehéznek érezzük. Talán ez a legnehezebb rész mind közül. A gyermek könyörögni fog, alkudozni, vagy lehet, hogy zsarolni, dacolni, sírni, ordibálni, esetleg bánatosan szipogni. Ez nem megjátszás, valóban szomorú lesz, elkeseredett, de hosszú távon ezek a határok az ő érdekeit szolgálják. Egyikünk sem született úgy, hogy tudja, mit szabad és mit nem, mégis minden egyes nap különféle határok mentén élünk. Segítsünk ezeket elsajátítani gyermekünknek is, ehhez pedig legyen ez a könyv az első lépés.

Zaka Dóra
Zaka Dóra
Zaka Dóra vagyok, tanácsadó szakpszichológus, képzésben lévő pár-és családterapeuta. Munkámat részben egy Pedagógiai Szakszolgálatnál, részben a kolléganőmmel megálmodott Relation-Ship pár-és családterápiás szolgáltatás keretein belül végzem. Szakmai szemléletmódom alapvetően a rendszerszemléletre épül: arra, hogy mindannyian hatással vagyunk a környezetünkben élőkre. Fontosnak tartom továbbá a pszichoedukációt, és szeretném, ha idővel a pszichológushoz járás nem járna stigmatizáltsággal, hanem a tudatos és önreflektív élet egyik mutatója lehetne.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

Lelkünk sorozatgyilkosai, a hűtlenek

Küldött egy e-mailt a főszerkesztőm, hogy szeretné, ha írnék egy cikket a hűtlenségről.” Menne, van valami véleményed a témáról?”  Viccelsz ??!!!! - kérdeztem -...

5+1 intő jel, hogy inkább menekülj a randiról

Időben felismerni az érzelmileg instabil, „mérgező” embereket olykor nem egyszerű, azonban van néhány olyan intő jel, melyre odafigyelve hónapok vagy évek fájdalmát spórolhatjuk meg...