A kapcsolódás alapszükségletünk, azonban vannak, akik azt tapasztalták meg gyermekként, hogy érzéseikkel, igényeikkel egyedül maradtak. Amikor pedig egy gyermek egyedül marad a nehézségekkel, meg kell tanulnia azokat önállóan megoldani. Ilyen esetben az önállóság és a függetlenség túlfejlődhet, és ez adja számukra a biztonságot. Nem tanulják meg, milyen másokra támaszkodni, és hogy egy intim, szeretetteljes, közeli kapcsolatban is meg lehet élni a biztonságot. Hogyan tudunk egy ilyen működésen felnőttként csiszolni, hogy képesek legyünk az intim kapcsolódásra? És milyen jelei vannak annak, ha túlságosan függetlenek vagyunk?
A függetlenség egyszerre tud erősség és akadályozó tényező is lenni. Egyrészről azok, akik magas autonómiával, önállósággal rendelkeznek, rugalmasan tudnak reagálni a változásokra és tudják, hogy képesek lesznek megoldani a felmerülő helyzeteket. Azonban a másik oldalon a túlzott függetlenség megakadályozhatja a valódi kapcsolódást és az önállóság elszigetelődésként jelenhet meg egy kapcsolaton belül.
A következőkben nézzük meg, mik lehetnek annak a jelei, ha te is túlfejlesztetted a függetlenséget magadban és ez akadályozhatja egy párkapcsolat kialakítását vagy fenntartását.
- Nehéz segítséget kérned
Azaz gyengeségnek, kiszolgáltatottságnak éled meg, amikor másoktól segítséget kérsz. Azok az egyének, akiket túlzott önállóság jellemez, szoronghatnak attól, hogy valakitől segítséget kérjenek és megmutassák sebezhető oldalukat, azaz felvállalják azt, hogy valamit nem tudnak megcsinálni egyedül.
A kutatások alátámasztják, hogy akik gyermekként következetlen módon tapasztalták meg a támogatást, azoknál gyakran alakul ki az önállóság, mint védőmechanizmus.
Előfordulhat, hogy ezek az egyének a személyes kihívásaikat megtartják maguknak, mivel nem akarják „terhelni” a partnerüket, ami viszont idővel távolságtartást eredményezhet.
A függetlenség és a kapcsolódás közötti szakadékot érdemes alacsony kockázatú helyzetekben való kísérletezgetéssel áthidalni. Azaz találni olyan szituációkat, ahol a segítségkérés még nem a teljes kiszolgáltatottságot jelenti és ahol először kicsiben meg lehet tapasztalni a másikra való támaszkodást egy biztonságos, támogató környezetben. Például, segítséget kérhetsz egy házimunka elvégzéséhez vagy kikérheted a másik véleményét egy személyes döntésedről.
- Érzelmi falat húzol fel a távolságtartás érdekében
Akiknek a függetlenség jelenti a biztonságot, az érzelmi távolságot védelmező stratégiaként alkalmazhatják. Attól tarthatnak (korábbi, legtöbbször már gyermekként szerzett tapasztalataikból adódóan), hogy a közelségnek ára van, például az emberek előbb-utóbb otthagyják őket vagy elérhetetlenné válnak. Ezt elkerülve csak a jó pillanatokat osztják meg a másikkal, a nehézségeket és a sebezhetőséget pedig rejtve hagyják.
Egy 2016-os tanulmány rávilágít, hogy az elkerülő kötődés – amely gyakori azoknál, akik életük korai szakaszában instabilitást vagy kielégítetlen szükségleteket tapasztaltak – arra készteti az egyéneket, hogy eltávolodjanak partnerüktől szorongató helyzetekben.
Első lépésként fontos megkérdőjelezni azt a meggyőződést, hogy a közelség mindig csalódást fog okozni. Ehhez jó gyakorlat lehet a napi rutinodba beépíteni azt, hogy valami jelentőségteljes vagy sebezhető dolgot megossz a pároddal vagy egy közeli, megbízható barátoddal. Utána pedig gondold végig, milyen érzés volt nyitottabbnak lenned és feltárnod a nehezebb érzéseid.
- Előnyben részesíted az egyedüllétet a közös élményekkel szemben
A túlzott függetlenséggel rendelkező egyének gyakran merev határokat tartanak fenn, amelyek megerősítik önállóságuk érzését, és ritkán fejezik ki igényüket partnerük támogatására, tanácsaira vagy jelenlétére. Az önálló elfoglaltságokat helyezik előtérbe a közös élményekkel szemben, ami miatt a kapcsolataik háttérbe szorulnak.
Ráadásul a kompromisszumok meghozatalának gondolata kellemetlen érzés lehet számukra, mivel ezek megkérdőjelezik mélyen gyökerező autonómia- és kontrolligényüket. Számukra a kompromisszumok inkább függetlenségük veszélyeztetésének tűnhetnek, mint a kapcsolat természetes részének. Ellenállhatnak az időbeosztás közös megtervezésének, a személyes célok kapcsolati célokhoz igazításának, vagy akár kisebb áldozatok meghozatalának a kapcsolat érdekében, attól tartva, hogy ezek a lépések nem kívánt függőségi viszonyhoz vezetnek.
Na de hogyan lehet egészséges egyensúlyt kialakítani a függetlenség és az intimitás között? Ennél a szempontnál is elsődleges fontosságú felismerni, hogy a túlzott autonómia egy kompenzáló stratégia a korábbi hiányokra reagálva, azonban egy biztonságos kapcsolatban az intimitás kialakulásának fontos része az, hogy legyenek közös célok, minőségi együtt töltött idő és közös gondolkodás. Érdemes természetesen itt is kis lépésekkel elindulni, mivel a szélsőséges vagy túl nagy változások ijesztőek lehetnek.
Emellett fontos tudatosan figyelmet fordítani arra, milyen előnyökkel jár a másikkal való időtöltés, a megnyílás, a sebezhetőség megmutatása. Ilyen módon fel lehet fedezni ezt a működést és ki lehet alakítani egy jó egyensúlyt a függetlenség és egy biztonságosnak ítélt kapcsolatban való feloldódás között.
Ihász-Novák Dóra
Felhasznált forrás: