Gondoltál már arra, hogy az életkorunk vajon mennyire befolyásolja, hogyan tekintenek ránk, vagy hogyan bánnak velünk a munkahelyen, a társadalomban, sőt, akár a saját családunkban is? Pedig ez egy mindennapos jelenség, aminek van neve is: ageism, vagyis az életkor alapú diszkrimináció. És ami igazán érdekes, hogy ez nem csak az idősebb korosztályt érinti!
Az életkor alapú diszkrimináció egy olyan jelenség, amelyben valakit kizárólag a kora miatt ér hátrányos megkülönböztetés. Bár gyakran az idősek hátrányba kerülésével azonosítjuk, az ageism kétirányú: ugyanúgy érintheti a pályakezdő huszonévest, mint a tapasztalt hatvanévest. A közös pont: az előítélet.
A WHO megfogalmazásában az ageizmus az életkoron alapuló sztereotípiákra (ahogyan gondolkodunk), előítéletekre (ahogyan érzünk) és megkülönböztetésre (ahogyan cselekszünk) utal másokkal vagy önmagunkkal szemben.
A fiatalság hátránya
Bár elsőre meglepő lehet, a fiatalokat érintő diszkrimináció (reverse ageism) sokkal gyakoribb, mint hinnénk. Egy friss diplomás sokszor szembesül azzal az elutasítással, hogy „nincs elég tapasztalata”, vagy hogy „úgysem marad hosszú távon”. A fiatal munkavállalókat gyakran alulfizetik, miközben túlórát és rugalmasságot várnak el tőlük.
A társadalmi diskurzusban is gyakran jelenik meg a fiatalság hibáztatása: „ezek a mai fiatalok” kezdetű mondatok alattomosan sulykolják a generációs előítéletet. Pedig a fiatal generáció új nézőpontokat és friss gondolkodást, innovatív ötleteket hozhat – amely a szervezetek és közösségek megújulásának záloga lehet. Az Y és Z generáció tagjai gyakran sokkal agilisabbak a digitális világban, gyorsabban tanulnak új technológiákat, és másfajta problémamegoldó képességekkel rendelkeznek, amire hatalmas szükség lehet.
Idős = értéktelen?
A diszkrimináció másik arca – és talán a legismertebb formája -, amikor az idősebb generáció kerül hátrányba. „Már túl öreg, lassú, nehezen tanul”, „nem ért a technológiához”, „drága a fenntartása” – csak néhány a gyakori sztereotípiák közül, amelyekkel szembesülnek.
Sok 50 feletti ember tapasztalja meg, hogy kiöregedett a munkaerőpiacról, vagy hogy nem tud lépést tartani a változásokkal. Az idős kor gyakran társul a lelassulás, a tanulást érintő nehezítettség vagy a rugalmasság hiányának sztereotípiájával. Holott számos kutatás igazolja: a szakmai tapasztalat, a komplex problémák átlátása, a konfliktuskezelési készségek vagy épp az empátia gyakran az életkorral mélyül.
Az egészségügyben is előfordulhat, hogy az idősebb betegek tüneteit kevésbé veszik komolyan, vagy természetesnek ítélik a koruk miatt. Társadalmilag pedig néha láthatatlanná válnak, marginalizálódnak, holott óriási élettapasztalattal, bölcsességgel, és gyakran aktív életvitelükkel értékes tagjai lennének a közösségnek.
Az idősek társadalmi láthatatlansága is komoly probléma. A reklámok, a média, sőt, sokszor a közösségi terek is elsősorban a fiatalokat szólítják meg. Mintha a nyugdíjas kor után már nem lenne mit mondani, adni, képviselni.
Miért veszélyes az ageism?
Az agyunk hajlamos a kategóriákba sorolásra, és sajnos az életkor is ilyen kategória lehet, amihez aztán előítéleteket társítunk. Az ageism mögött gyakran a félelem húzódik meg: a saját öregedéstől, az ezzel járó kontroll elvesztésétől vagy éppen az ismeretlentől.
Az életkor szerinti diszkrimináció csökkenti az önértékelést, megnöveli a stressz-szintet, és hosszú távon akár depresszióhoz is vezethet – legyen szó fiatalkori bizonytalanságról vagy időskori izolációról. Ráadásul társadalmi szinten is kárt okoz: elveszítjük a lehetőséget a generációk közti együttműködésre, a kölcsönös tanulásra és a sokszínűbb nézőpontok integrálására.
Hogyan lépjünk túl rajta?
Az ageism elleni küzdelem a tudatosság növelésével kezdődik.
- Az első lépés: felismerni, hogy mindannyian lehetünk érintettek – akár most, akár majd később.
- A munkahelyi inklúzió, a rugalmas karrierutak támogatása, a generációk közti párbeszéd ösztönzése, a mentorprogramok – ahol fiatalok és idősek együtt dolgozhatnak – csodákat tehetnek.
- Tudatosan képviseljük az életkori sokszínűséget a médiában és reklámokban, felülírva a sztereotípiákat, és hitelesen ábrázolva minden korosztály értékeit.
- Ösztönözzük a személyes történetek megosztását és a tapasztalatcserét, hiszen az egyéni élmények segítenek lebontani az előítéleteket, és empátiát építeni a különböző korcsoportok között.
Hiszen egy sokszínű, minden korosztályt értékelő társadalom gazdagabb, kiegyensúlyozottabb és emberibb.