„Mi a baj?” „Semmi…!” Ismerős ez a párbeszéd? Ha valaha voltál olyan helyzetben, hogy a párodtól ezt a reakciót hallottad, vagy amennyiben te magad válaszoltál így, bizonyára tudtad, hogy van valami mögöttes üzenet. Ezek a kerülőutak rengeteg feszültséget, bizonytalanságot okoznak a kapcsolatokban, sőt, sokszor energia- és időigényes is kibogozni a valós mondanivalót. Ennek ellenére mégis igen gyakran élünk ezekkel a megfogalmazásokkal. Nézzük, melyek a leggyakoribb mondatok, melyek mögött rejtett üzenet bújik meg.
- „Semmi baj…”
A klasszikus passzív-agresszív üzenet, mely valójában annyit jelent: „Nagyon is baj van, csak nem akarom megosztani veled…”. Általában csak olaj a tűzre, vagy épp a másik egy idő után belefárad abba, hogy tovább kérdezgesse, mi a baj.
- „Nem nagy ügy.”
Ha valaki ezt mondja, gyakran éppen az ellenkezője igaz: igenis fontos dologról van szó, de valami miatt inkább az érzelmek elbagatellizálása mellett dönt. Ez pedig megakadályozza azt, hogy segítséget kapjunk, vagy hogy empatizáljanak velünk.
- „Majd meglátjuk.”
Vagy úgy is mondhatnánk, hogy a diplomatikus megfogalmazása annak, hogy „Esélytelen, de nem akarok most vitát”. Ez a halogató kommunikáció egyik példája, amivel rövidtávon elkerülhető a nyílt feszültség, de hosszútávon a másik fél bizonytalanságát erősíti.
- „Hagyjuk.”
Ha valaki ezt mondja, általában épp tele van elfojtott érzelemmel. Pszichológiailag ez az elnyomott konfliktus tipikus jele: a vita látszólag lezárul, de a feszültség a háttérben tovább él, és később még erősebben törhet elő.
- „Csak viccesnek találom, hogy…”
Ez szintén egy passzív-agresszív megnyilvánulást takar. A humor itt valójában a feszültség álcázását szolgálja. Kutatások szerint a rejtett kritikával élő humor sokkal inkább rombolja, mint építi a kapcsolatot.
Miért fontos a valódi érzések kimondása?
A kapcsolatok tartósságát nem az dönti el, hogy van-e bennük konfliktus, hanem az, hogyan kezeljük ezeket. Amikor a fenti mondatokat használjuk, tulajdonképpen falakat húzunk magunk köré. Rövidtávon könnyebbnek tűnhet így reagálni, hosszútávon viszont érzelmi távolságot teremt.
A ’kódolt üzenetek’ elsőre ártalmatlannak tűnhetnek, de ha rendszeresen így kommunikálunk, az könnyen félreértésekhez, elhallgatott sérelmekhez és érzelmi távolsághoz vezethet. A megoldás tehát sokkal inkább az őszinte és tiszteletteljes kommunikáció: kimondani, ha fáj, ha bizonytalanok vagyunk, vagy ha elismerést várunk.
Ihász-Novák Dóra