Mi számít manipulációnak?
Ha egy több ezres facebook csoportban pocskondiázzuk egy webáruház termékét, az már annak számít? Igen, ugyanis, ha lehúzzuk a cuccot, valószínűleg mások is megfontolják majd, hogy megvegyék-e. Vagy, ha sértődötten kivonulunk egy teremből, szintén befolyásolunk másokat: kifejezzük nemtetszésünket és ezzel az ott maradtak is módosíthatják nézőpontjukat. A manipuláció tehát ezerféle lehet, mégsem számítunk azonnal manipulátornak, ha elejtünk egy-egy lesajnáló megjegyzést:
egy manipulátor ugyanis ezt rendszeresen és tudatosan gyakorolja azért, hogy előnyt szerezzen magának, és, hogy elnyomjon másokat.
Negatív manipulációnak számít a kritika, a megszégyenítés vagy a kiközösítés. Pozitív manipuláció pedig például a színlelt barátság, a hamis ígérgetések, vagy a nem őszinte hízelgés. De ezen kívül is léteznek még manipulációs formák: a szándékos mártírkodás vagy részvétet kiváltani szándékozó színlelés, a csúfolódás, a hazudozás vagy csalás, az igazság elferdítése…
De vajon miért manipulálnak egyesek?
Nem meglepő módon a legtöbb manipulátor a családi mintát követve viselkedik befolyásoló módon. Ha a családban az volt a szokás, hogy játszmázással, az igazság elferdítésével lehetett előnyre szert tenni, például dicséretet vagy több zsebpénzt kapni, akkor ez a viselkedésforma egy idő után már kórossá, rendszeressé és természetessé válik.
A kora felnőttkorban pedig azok változnak manipulátorrá, akik valahogy nem képesek az elvárt “normának” engedelmeskedni: ekkor folyamodnak különféle taktikákhoz, játszmához, mellyel elfogadottá tehetik magukat egy közegben.
Végül pedig van olyan, aki a munkahelyén, a szakmájában válik taktikussá, befolyásolóvá, mert az adott szakma ezt várja el tőle. Ha pedig a nap nagy részében önmagát megtagadva, különféle játszmákat bevetve kell viselkednie, előbb-utóbb ez lesz számára természetes a magánéletben is.
Miért érdemes vigyázni az egyértelműen manipulatív személyekkel? Azért, mert kóros esetben ez a viselkedésforma átcsaphat verbális vagy fizikai bántalmazásba…