ADHD-snak vagy borderline személyiségzavarosnak (BPD) lenni nem pusztán diagnózis, hanem egy sajátos idegrendszeri és érzelmi működésmód. Ezek az állapotok bizonyos élethelyzetekben komoly nehézségeket okozhatnak, máskor viszont – megfelelő támogatással – akár erőforrássá is válhatnak. A két zavar ráadásul nem ritkán együtt is megjelenik, ami tovább bonyolítja az önértelmezést és a segítséghez jutás útját. Így indította gondolatmenetét Dr. Unoka Zsolt pszichiáter és pszichoterapeuta is legutóbbi írásában, amelyben az ADHD és a borderline személyiségzavar közötti átfedéseket és különbségeket járta körül. Jelen cikk ennek mentén foglalja össze a legfontosabb pszichológiai szempontokat.
Fontos különbséget tenni az ADHD és a borderline személyiségzavar belső élményvilága között. ADHD esetén sokan úgy írják le a működésüket, mintha az agyuk egyszerre lenne gyors és szétszórt. Könnyen lelkesednek új ötletekért, de ugyanilyen gyorsan elveszítik a fókuszt. Gyakori az impulzivitás: félbeszakítanak másokat, hirtelen döntéseket hoznak, nehezen várják ki a sorukat. Ez az impulzivitás többnyire „kifelé megy”: kapkodó viselkedésben, impulzív költésben, gyors reakciókban jelenik meg. Az érzelmi kilengések is inkább pillanatnyi, külső eseményekhez kötődnek – egy kritika, igazságtalanság vagy frusztráló helyzet válthatja ki őket. Bár a kapcsolataik sérülékenyek lehetnek, az ADHD-s személyek nem feltétlenül élnek át mély, krónikus ürességet vagy állandó elhagyatottságtól való félelmet.
Ezzel szemben a borderline személyiségzavar belső élménye gyakran úgy írható le, hogy „belül minden túl sok”. Az érzelmek nem csupán felerősödnek, hanem időnként elárasztják az embert. A kapcsolatok középpontjában az elhagyatástól való félelem áll: a „nem vagyok elég”, „mindjárt eldobnak” gondolatok. Jellemző a hasítás jelensége, amikor a másik ember egyik pillanatban idealizált, a következőben teljesen leértékelt. Az identitás bizonytalan és változékony lehet, megjelenhet az önsértés, az öngyilkossági gondolatok, a krónikus üresség érzése, valamint stresszhez kötött disszociatív vagy paranoiás élmények. Az impulzivitás itt inkább érzelmi áttörések formájában jelentkezik.
Amikor az ADHD és a borderline személyiségzavar együtt van jelen, a két állapot felerősítheti egymást. A figyelmi nehézségek és a szétszórtság miatt elmaradt válaszok, elfelejtett találkozók tovább mélyíthetik az elhagyatottság félelmét, ami erős önváddal és szégyennel társulhat. Kívülről mindez gyakran kaotikusnak tűnik, belülről azonban sokszor kétségbeesett túlélési kísérletként élik meg az érintettek.
A DSM–5 alapján fontos hangsúlyozni: a borderline személyiségzavar alapvető jellemzői – az érzelmi instabilitás, az üresség, az identitásproblémák, az elhagyatástól való félelem és az önsértés – nem részei az ADHD diagnózisának. ADHD-ban a figyelemzavar, a hiperaktivitás és az impulzivitás áll a középpontban, jellemzően már gyermekkorban megjelenő mintázatokkal. Ugyanakkor a két zavar közös metszete az impulzivitás és az érzelemszabályozás nehézsége, ami a hétköznapokban nagyon hasonló konfliktushelyzeteket eredményezhet.
A jó hír az, hogy az ADHD felismerése és célzott kezelése gyakran a borderline tünetekre is kedvezően hat: rendezettebbé válhat a mindennapi működés, csökkenhet a reaktivitás, jobban beépülhetnek a terápián tanult készségek. Ugyanakkor a gyógyszeres kezelés önmagában ritkán oldja meg a BPD mögött húzódó mélyebb, kapcsolati és fejlődési sebeket. Ezek feldolgozásához hosszabb távú, biztonságos pszichoterápiás munka szükséges. Ennek egyik kulcsa az önegyüttérzés: felismerni, hogy a mai reakciók sokszor érthető válaszok korábbi, elviselhetetlenül nehéz tapasztalatokra – és nem pusztán „hibák” vagy „gyengeségek”.
Összességében bár a két állapot több ponton hasonlíthat egymásra – különösen az impulzivitás és az érzelemszabályozás nehézségei terén –, a mögöttük húzódó belső élmények, szükségletek és fejlődési utak eltérőek. A pontos felismerés lehetőséget ad arra, hogy ne „akaraterőből” próbáljon valaki jobban működni, hanem olyan támogatást kapjon, amely illeszkedik az idegrendszeri és érzelmi sajátosságaihoz. Legyen szó gyógyszeres kezelésről, készségfejlesztésről vagy hosszabb távú pszichoterápiáról, a valódi változás alapja annak felismerése, hogy a tünetek nem jellemhibák, hanem érthető válaszok.