Új év, új kezdet – hogyan maradjon meg a lendület január után is?

Az új év kezdete sokunk számára a tiszta lap ígéretét hordozza. Egy év lezárása után természetes vágy, hogy magunk mögött hagyjuk mindazt, ami nehéz, fájdalmas vagy sikertelen volt, és január elsejével valami újba kezdjünk. Ilyenkor gyakran hangzanak el azok a mondatok, hogy „most majd lesz elég erőm”, „most tényleg megcsinálom”, „idén másképp lesz”. Ezek a gondolatok pszichológiai szempontból teljesen érthetők, hiszen az új év szimbolikusan határvonalat húz múlt és jövő közé.

- Advertisement -

Az ünnepi időszak – karácsony, két ünnep között, vagy január első napjai – sokak számára lelassultabb, védettebb időt jelöl. Kevesebb a külső elvárás, több idő jut pihenésre, önmagunkra, kapcsolódásra. Gyakran olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik biztonságot adnak, olyan környezetben, amely megnyugtató. Ebben az állapotban könnyebb befelé figyelni, rugalmasan gondolkodni, és kristálytisztán megfogalmazni, mire vágyunk valójában. Könnyebb meghallani a belső hangunk, vágyaink, céljaink is sokkal tisztábban és előrhetőbb formában jelennek meg.

Ebben a nyugalmi állapotban születnek meg a bakancslisták, az életmódváltási tervek, a nagy elhatározások. Ezek a célok sokszor teljesen validak, valódi belső igényeket tükröznek. A probléma nem a célokkal van, hanem azzal, hogy más lelkiállapotban születnek meg, mint amelyben később meg kellene őket valósítani.

A nehézség akkor jelenik meg, amikor visszatérünk a hétköznapokba. Január különösen kritikus hónap: hideg van, szürkeség, korán sötétedik, a szervezetünk energiaszintje alacsonyabb, az idegrendszerünk terheltebb. Visszakerülünk ugyanabba a munkakörnyezetbe, ugyanazokba az emberi kapcsolatokba, konfliktusokba, elvárásokba. A tanulással járó stressz, határidők, vizsgák újra megjelennek.

Ebben az állapotban gyakran megtörik a lendület. Nem jutunk el edzeni, nem sikerül tartani az étrendet, elfáradunk, túl soknak érezzük. Ezek a kudarcélmények gyorsan negatív belső narratívává válnak: „nem vagyok elég kitartó”, „velem van a baj”. Minél több ilyen élmény ér minket, annál inkább csökken a motiváció, és akár az egész évet elveszettnek élhetjük meg.

Fontos kimondani: ez nem akaratgyengeség. Sokkal inkább annak a következménye, hogy olyan célokat tűztünk ki, amelyek nem illeszkednek ahhoz az állapothoz, amelyben januárban ténylegesen vagyunk.

Ezért érdemes a bakancslistához visszatérni akkor is, amikor már benne vagyunk a mindennapok sodrásában. Január elején nem az a legfontosabb kérdés, mit szeretnénk elérni az év végére, hanem az, hogy ebből mi az, ami most, ebben az állapotban reálisan kivitelezhető.

A pszichológiában jól ismert SMART-célok szemlélete ilyenkor segíthet: olyan célokat érdemes kitűzni, amelyek konkrétak, mérhetők, reálisak, időben behatároltak és ellenőrizhetők. A túl nagy, túl gyors változások gyakran kudarchoz vagy akár krízishez is vezethetnek.

A nagy célokat ezért érdemes apró lépésekre bontani. Ha tudjuk, hogy nyugodt, biztonságos állapotban rugalmasabban gondolkodunk, akkor januárban is tudatosan teremthetünk ilyen állapotokat: rövid séták, relaxáció, jóga, csendes percek, friss levegő segítségével.

Nem elhanyagolható a testi, fiziológiai oldal sem. A kevés napfény, a D-vitamin hiánya, a mozgáshiány mind hozzájárulhatnak a levertséghez. Ez nem személyes kudarc, hanem környezeti hatás.

Január lehet a „nulladik lépés”. Nem a teljes átalakulás hónapja, hanem a felkészülésé. Van tizenkét hónapunk arra, hogy változtassunk.

Érdemes lehet ezeket az apró, de nagyon célzott gondolatokat megfogadni:

  1. A tartós változás alapelve, hogy mindig csak egy kicsivel legyünk jobbak, mint tegnap.
  2. Ebben segíthet az öt másodperces szabály: ha eszedbe jut egy jó gondolat, egy kedves gesztus, öt másodpercen belül cselekedj.
  3. Dicsérj legalább egy embert naponta!
  4. Ha kritikát fogalmazol meg, előtte emelj ki három pozitívumot, és zárd a beszélgetést pozitívan!
  5. Szólítsd az embereket a nevükön!
  6. Csökkentsd a képernyőidőt, ne a telefonnal kezdjük a napot!
  7. Ha egy probléma öt év múlva nem fog számítani, öt percnél tovább ne rágódj rajta!
  8. Mozogj rendszeresen, lehetőleg friss levegőn!
  9. Vedd körül magadat támogató emberekkel!
  10. Ha egy kapcsolat hosszú ideje nem működik, nem kudarc lezárni.
  11. A “nem tudom helyett” használd: a “ki fogom deríteni” kifejezést!
  12. Reagálás helyett válaszolj: várj 5 másodpercet, mielőtt megszólalsz!
  13. Bocsáss meg fejben másoknak!
  14. Szüntess meg egy zavaró tényezőt a munkaterületedről!
  15. Élményekbe fektess, ne tárgyakba!

A változás komfortzónán kívüli, sokszor fájdalmas, de ettől válik valódivá és tartóssá.

Az élet első szakaszában tanulunk, a másodikban megértünk, a harmadikban pedig mindaz, amit megtanultunk és megértettünk, visszaszáll ránk, és képessé válunk alkalmazni.

Az új év nem sprint, hanem hosszú út. És minden apró lépés számít.

Az új év kezdete sokunk számára a tiszta lap ígéretét hordozza. Egy év lezárása után természetes vágy, hogy magunk mögött hagyjuk mindazt, ami nehéz, fájdalmas vagy sikertelen volt, és január elsejével valami újba kezdjünk. Ilyenkor gyakran hangzanak el azok a mondatok, hogy „most majd lesz elég erőm”, „most tényleg megcsinálom”, „idén másképp lesz”. Ezek a gondolatok pszichológiai szempontból teljesen érthetők, hiszen az új év szimbolikusan határvonalat húz múlt és jövő közé.

- Advertisement -

Az ünnepi időszak – karácsony, két ünnep között, vagy január első napjai – sokak számára lelassultabb, védettebb időt jelöl. Kevesebb a külső elvárás, több idő jut pihenésre, önmagunkra, kapcsolódásra. Gyakran olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik biztonságot adnak, olyan környezetben, amely megnyugtató. Ebben az állapotban könnyebb befelé figyelni, rugalmasan gondolkodni, és kristálytisztán megfogalmazni, mire vágyunk valójában. Könnyebb meghallani a belső hangunk, vágyaink, céljaink is sokkal tisztábban és előrhetőbb formában jelennek meg.

- Advertisement -

Ebben a nyugalmi állapotban születnek meg a bakancslisták, az életmódváltási tervek, a nagy elhatározások. Ezek a célok sokszor teljesen validak, valódi belső igényeket tükröznek. A probléma nem a célokkal van, hanem azzal, hogy más lelkiállapotban születnek meg, mint amelyben később meg kellene őket valósítani.

A nehézség akkor jelenik meg, amikor visszatérünk a hétköznapokba. Január különösen kritikus hónap: hideg van, szürkeség, korán sötétedik, a szervezetünk energiaszintje alacsonyabb, az idegrendszerünk terheltebb. Visszakerülünk ugyanabba a munkakörnyezetbe, ugyanazokba az emberi kapcsolatokba, konfliktusokba, elvárásokba. A tanulással járó stressz, határidők, vizsgák újra megjelennek.

Ebben az állapotban gyakran megtörik a lendület. Nem jutunk el edzeni, nem sikerül tartani az étrendet, elfáradunk, túl soknak érezzük. Ezek a kudarcélmények gyorsan negatív belső narratívává válnak: „nem vagyok elég kitartó”, „velem van a baj”. Minél több ilyen élmény ér minket, annál inkább csökken a motiváció, és akár az egész évet elveszettnek élhetjük meg.

Fontos kimondani: ez nem akaratgyengeség. Sokkal inkább annak a következménye, hogy olyan célokat tűztünk ki, amelyek nem illeszkednek ahhoz az állapothoz, amelyben januárban ténylegesen vagyunk.

Ezért érdemes a bakancslistához visszatérni akkor is, amikor már benne vagyunk a mindennapok sodrásában. Január elején nem az a legfontosabb kérdés, mit szeretnénk elérni az év végére, hanem az, hogy ebből mi az, ami most, ebben az állapotban reálisan kivitelezhető.

A pszichológiában jól ismert SMART-célok szemlélete ilyenkor segíthet: olyan célokat érdemes kitűzni, amelyek konkrétak, mérhetők, reálisak, időben behatároltak és ellenőrizhetők. A túl nagy, túl gyors változások gyakran kudarchoz vagy akár krízishez is vezethetnek.

A nagy célokat ezért érdemes apró lépésekre bontani. Ha tudjuk, hogy nyugodt, biztonságos állapotban rugalmasabban gondolkodunk, akkor januárban is tudatosan teremthetünk ilyen állapotokat: rövid séták, relaxáció, jóga, csendes percek, friss levegő segítségével.

Nem elhanyagolható a testi, fiziológiai oldal sem. A kevés napfény, a D-vitamin hiánya, a mozgáshiány mind hozzájárulhatnak a levertséghez. Ez nem személyes kudarc, hanem környezeti hatás.

Január lehet a „nulladik lépés”. Nem a teljes átalakulás hónapja, hanem a felkészülésé. Van tizenkét hónapunk arra, hogy változtassunk.

Érdemes lehet ezeket az apró, de nagyon célzott gondolatokat megfogadni:

  1. A tartós változás alapelve, hogy mindig csak egy kicsivel legyünk jobbak, mint tegnap.
  2. Ebben segíthet az öt másodperces szabály: ha eszedbe jut egy jó gondolat, egy kedves gesztus, öt másodpercen belül cselekedj.
  3. Dicsérj legalább egy embert naponta!
  4. Ha kritikát fogalmazol meg, előtte emelj ki három pozitívumot, és zárd a beszélgetést pozitívan!
  5. Szólítsd az embereket a nevükön!
  6. Csökkentsd a képernyőidőt, ne a telefonnal kezdjük a napot!
  7. Ha egy probléma öt év múlva nem fog számítani, öt percnél tovább ne rágódj rajta!
  8. Mozogj rendszeresen, lehetőleg friss levegőn!
  9. Vedd körül magadat támogató emberekkel!
  10. Ha egy kapcsolat hosszú ideje nem működik, nem kudarc lezárni.
  11. A “nem tudom helyett” használd: a “ki fogom deríteni” kifejezést!
  12. Reagálás helyett válaszolj: várj 5 másodpercet, mielőtt megszólalsz!
  13. Bocsáss meg fejben másoknak!
  14. Szüntess meg egy zavaró tényezőt a munkaterületedről!
  15. Élményekbe fektess, ne tárgyakba!

A változás komfortzónán kívüli, sokszor fájdalmas, de ettől válik valódivá és tartóssá.

Az élet első szakaszában tanulunk, a másodikban megértünk, a harmadikban pedig mindaz, amit megtanultunk és megértettünk, visszaszáll ránk, és képessé válunk alkalmazni.

Az új év nem sprint, hanem hosszú út. És minden apró lépés számít.

Szabó-Kiss Ágnes
Szabó-Kiss Ágnes
Szegeden végeztem mesterszakon, tanácsadás és iskolapszichológia szakirányon, Jelenleg a módszerspecifikus képzést végzem, tranzakció-analitikus jelölt vagyok. Két kicsi gyermekemmel és férjemmel élek, Mohácson, ahol két kolléganőmmel vezetjük a FordulóPont pszichológiai tanácsadó műhelyt. A hozzám kerülő – velem dolgozó kliensek számára igyekszem megteremteni azt a biztonságos környezetet, ahol megismerhetik jobban magukat, és kellő támogatással képesek megküzdeni elakadásaikkal.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

A nárcisztikus szülő gyermeke örökké a „nem elég jóság” árnyékában élhet – 5 jel, hogy felismerd

„Ha egy mondatban kellene jellemeznem, milyen érzés egy ilyen örömgyilkos édesanyával élni egy életet, akkor annyit mondanék, hogy olyan, mintha rátett volna a hátadra...

Gázlángozás – A manipulációs stratégia, mely eléri, hogy őrültnek gondold magad

„Oh, ugyan már! Soha nem mondtam ilyet! Csak túlságosan érzékeny vagy. Nem tudom, hogy miért csinálsz akkora ügyet ebből…” – ha ismerősek ezek a...