Ross és Rachel a Jóbarátok egyik legismertebb párosa, akik sokak számára a „se veled, se nélküled” kapcsolatok mintapéldájává váltak. Bár történetük fikció, kapcsolati dinamikájuk pszichológiai szempontból jól értelmezhető a sémakémia fogalmán keresztül: azon a jelenségen, amikor gyerekkorban kialakult sémáink határozzák meg, kihez és hogyan vonzódunk.
Fontos hangsúlyozni, hogy az itt bemutatott értelmezés fiktív karakterekre épül, nem alkalmas öndiagnózisra.
A sémakémia lényege, hogy gyakran érzelmileg ismerős emberekhez vonzódunk – még akkor is, ha ez az ismerősség fájdalmas mintázatokat aktivál. Az ilyen kapcsolatok egyszerre intenzívek és instabilak, mert egyszerre érintik meg a vágyott kötődést és a sérült szükségleteket.
Ross Geller karakterében erősen megjelenik az elhagyatottság séma. Fél attól, hogy a számára fontos személyek elérhetetlenné válnak vagy lecserélik őt, ezért kapcsolataiban gyakran bizonytalan, féltékeny és túlzottan ragaszkodó. Ezt erősítik az elismerés-hajszolás és a csökkentértékűség elemei: bár intellektuálisan magabiztosnak tűnik, mélyen érzékeny arra, hogy „elég jó-e”, különösen Rachel számára. Ezért minden apró jelzést túlzott érzelmi jelentőséggel ruház fel.
Rachel Green története az idealizált biztonságról való leválásról szól. Olyan közegből érkezik, ahol sokáig nem volt szükség önálló felelősségvállalásra, ami később az autonómiával kapcsolatos konfliktusokhoz vezet. Nála is megjelenik az elismerés-hajszolás séma, valamint a korai szakaszban a dependencia elemei. A sorozat előrehaladtával azonban egyre inkább az önállósodás, az identitás és a saját döntések irányába fejlődik.
A Rachel és Ross közötti konfliktusok során egy tipikus érzelmi spirál indul el. Amikor Rachel azt érzi, hogy Ross túl közel kerül, kontrollálni próbálja a kapcsolatot vagy túl gyors elköteleződést vár, benne az autonómiavesztés élménye aktiválódik. Ilyenkor érzelmileg ambivalens marad, de viselkedésében eltávolodik. Ez Ross számára azonnali fenyegetés: a távolodást elutasításként éli meg, ami aktiválja az elhagyatottság sémáját. Szorongását kontrolláló megküzdéssel próbálja csökkenteni: kérdez, magyaráz, bizonyítani akar. Rachel ezt nyomásként éli meg, ami tovább erősíti benne a védekezést és a távolodást. Ross üldöz, Rachel menekül.
A legismertebb „szüneten voltunk” vita ennek a dinamikának a csúcspontja. Rachel számára a szünet nem szakítás, hanem kétségbeesett kísérlet az autonómiája visszaszerzésére. Ross azonban ezt végleges elhagyásként értelmezi. Az elviselhetetlen szorongás impulzív cselekvéshez vezet: másvalakivel kerül intim kapcsolatba, amit később racionalizál, hogy csökkentse a bűntudatát. Rachel számára ez mély árulás, amely az értéktelenség és lecserélhetőség élményét aktiválja. A vita azért válik végtelenné, mert nem ugyanarról beszélnek: Ross a szabályokról, Rachel az érzelmi sérülésről.
A sématerápiában megjelenő „Egészséges Felnőtt mód” megvalósulása esetén a konfliktusaik más irányt vehettek volna. Sématerápiás szemmel Ross és Rachel konfliktusai nem azért ismétlődnek, mert „nem illenek össze”, hanem mert mindketten gyakran sérült sémamódokból reagálnak. Ross esetében az Egészséges Felnőtt működés azt jelentené, hogy amikor Rachel távolodni kezd, nem automatikusan az elhagyatás bizonyítékát látná ebben. Képes lenne különválasztani a saját szorongását Rachel tényleges szándékaitól. A kontrolláló, túlmagyarázó reakciók helyett meg tudná fogalmazni a sérülékenységét: azt, hogy megijedt, bizonytalan lett, és szüksége van érzelmi visszajelzésre. Ez nem követelésként vagy számonkérésként jelenne meg, hanem önfeltárásként, ami teret adna Rachel válaszának is.
Rachel oldaláról az Egészséges Felnőtt mód azt jelentené, hogy amikor Ross közeledése feszültséget kelt benne, nem automatikusan védekezéssel vagy eltávolodással reagálna. Fel tudná ismerni, hogy az autonómiáját nem maga Ross veszélyezteti, hanem az a belső félelme, hogy egy kapcsolatban elveszíti önmagát. Így nem a kapcsolatból való meneküléssel próbálná szabályozni a feszültséget, hanem képes lenne kimondani: szüksége van térre és lassításra, miközben egyértelműen megerősíti Ross számára az érzelmi kötődést.
A sorozat végére is megmaradnak ezek a sémák, de fontos elmozdulás történik. Ross kevésbé kontrollál, Rachel pedig képes integrálni az autonómiát és a kötődést. A finálé nem egy tökéletes kapcsolat ígérete, hanem egy érzelmi korrekciós élmény: két sérült, de fejlődő ember képes újra egymást választani. Sématerápiás szemmel ez nem a konfliktusok hiányát, hanem az Egészséges Felnőtt mód megjelenésének lehetőségét jelenti.