Érezted már azt, hogy otthon is leterhelt vagy, elárasztanak a feladatok és rengeteg mindent kell észben tartanod? A mentális terhelés egy párkapcsolatban azt a felet érinti a leginkább, aki fejben tartja a dolgokat, azaz aki észreveszi, hogy elfogyott a tej, aki megkeresi a legjobb árat egy új beszerzendő bútor kapcsán és aki az emlékezetében tartja azt, hogy a gyereknek mit kell vinnie másnap az iskolába. Ez a háttérben futó, folyamatos mentális projektmenedzselés pedig igazán fárasztó tud lenni. Hogyan lehet ezeket a ’láthatatlan terheket’ olyan módon elosztani, hogy egyik fél se égjen ki benne? Cikkünkben ezt a témát járjuk körbe.
A kutatások szerint heteroszexuális pároknál a nők viszik a háztartással kapcsolatos teendők több mint 70%-át, akkor is, ha mindkét fél teljes állásban dolgozik.
Mi mindent foglal magába a mentális terhelés?
- a tervezést,
- az előrelátást,
- a szervezést,
- az emlékeztetést,
- és a problémák megoldását.
Amikor egyetlen ember tölti be ezt a szerepet, hosszú távon az történik, hogy ő lesz a főnök, a másik pedig a ’segítő’. A felek egyre kevésbé működnek egyenrangú társként ezekben a feladatokban, ami feszültséget, a neheztelést, és idővel érzelmi távolságot eredményezhet. Ilyenkor pedig nem is csak konkrétan a feladatok mennyisége a megterhelő, hanem az, hogy mindig egy lépéssel előrébb kell járni.
Ha úgy érzed, te vagy a párkapcsolatotokban az a fél, aki fejben akkor is pörög, amikor épp nem csinál semmit, mindig tervezel, szervezel, figyelsz, és mindez megterhelő számodra, akkor érdemes ezt kommunikálni a másik felé is. Van erre egy hasznos megközelítés, ami ebben segíthet.
Így adj visszajelzést
Sokan azért nem mernek erről beszélni, mert félnek a védekezéstől: „De hát én is egy csomó mindent megcsinálok…!”. Éppen ezért érdemes elismeréssel kezdeni és elmondani, hogy tudod, hogy a másik is sokat tesz a közös életetekért és ezt értékeled is. Ez együttműködő hangnemet teremt és nem érzi a másik úgy, hogy semmisnek tartod az ő hozzájárulását.
Ezt követően viszont elmondhatod, hogy úgy érzed, mintha a háztartás projektmenedzsere lennél, akinek mindent össze kell fogni, és ez számodra megterhelő, mert nem tudsz kikapcsolni, és úgy érzed, mindent neked kell fejben tartani és irányítani. Fontos, hogy a saját megéléseidről beszélj és ne vádaskodj, mert ez adja meg a lehetőséget a konstruktív párbeszédre.
A delegálás nem elegendő
Sokan ott rontják el, hogy egyszerűen több feladatot adnak a másiknak, például, hogy akkor innentől tegye be ő a mosást, hozza el a gyereket vagy vegyen tejet hazafele.
Csakhogy ilyenkor a mentális teher még mindig nálad van: te figyelsz, te adod a feladatot, te emlékeztetsz, te ellenőrzöd a feladatok elvégeztét.
Ez pedig nem tehermentesít mentálisan olyan módon, ahogy arra szükséged lehet, hiszen ezzel ’csak’ kiszervezed a fizikai részét (ami természetesen szintén fontos és nagy segítség, de ettől fejben még nem szűnik meg a pörgés és folyamatos előre gondolkodás).
A valódi tehermentesítés akkor történik, amikor a másik is felveszi a ’tulajdonosi szemléletet’, azaz felelősséget vállal egy konkrét életterületért.
Például így:
- „Én intézem a kutyával kapcsolatos feladatokat: orvosi időpontokat, gyógyszerek beszerzését stb.”
- „Én vállalom a háztartási termékek utánpótlásának teljes kezelését: nyomon követés, beszerzés.”
- „Én kezelem az összes iskolai kommunikációt.”
Itt kerül át a felelősség, így te elengedheted a fejedben az adott terület nyomon követését.
Természetesen nem a mérlegen kimért 50-50 elosztása a cél, hanem az, hogy igazságosnak érezzétek a feladatok megosztását és ne terhelje túl egyik felet sem. Lehet, hogy az egyikőtök több érzelmi munkát vállal a családban, a másik fél pedig a logisztikában segít többet – a lényeg az, hogy ebben ti jól legyetek. Ha pedig úgy érzitek, elcsúszik az egyensúly, beszéljetek róla nyíltan, mielőtt még túl nagyra nő bennetek a feszültség.
Ihász-Novák Dóra
Felhasznált forrás:
https://www.paired.com/articles/how-do-i-explain-the-mental-load-to-my-partner