Közeledik a Karácsony, a szeretet és a családok ünnepe. Sokak számára az idei ünnep más és nehezebb lesz, hiszen valaki már nem ülhet az ünnepi asztalnál. Gyász Karácsonykor – de hogyan lehet ezt megélni? Lehet-e jól vagy rosszul gyászolni az ünnepekkor? Milyen érzések és gondolatok kavaroghatnak a gyászolókban ilyenkor?
Sokan talán nem is tudják, hogyan közelítsenek az idei Karácsonyhoz, és legszívesebben kitörölnék az ünnepet a naptárból. Ugyanakkor sokakban ott van az a vágy is, hogy a család, a gyerekek és a megszokott szokások mellett mégis díszbe öltöztessék a fát, és együtt legyenek, még ha gyászolnak is. Vannak veszteségek, amelyekre próbálunk felkészülni, és vannak olyanok, amelyekre soha nem lehet. De hogyan lehet a gyászban mégis megélni a Karácsonyt?
Fontos elfogadnunk, hogy az idei Karácsony lehet más, mint az eddigiek, és ennek is lehet tere. Nem kell az előző évekhez mérnünk az ünnepet. Másképp is megélhetjük, és ez nem csökkenti a szeretetet, a meghittséget vagy a hagyományok fontosságát. Megengedhetjük magunknak, hogy lassabban haladjunk a készülődésben, hogy több időt szánjunk a pihenésre, vagy akár új szokásokat vezessünk be, amelyek számunkra most segítik a gyász feldolgozását.
A veszteség olyan sebeket hagyhat bennünk, amelyek az ünnepek közeledtével újra felszakadhatnak. Előre félünk attól, milyen érzések törnek majd ránk, amikor ránézünk a fára, vagy amikor az ünnepi asztalt terítjük. Ezek a pillanatok számtalan emléket idéznek fel, a közösen eltöltött perceket, a nevetést, a régi készülődéseket, a nagyszülők, szülők, testvérek vagy a párunk korábbi jelenlétét.
Az emlékezésnek nincs egyetlen helyes módja. Lehet, hogy idén úgy döntünk, az ünnepet elengedjük, vagy éppen megtartjuk a család kedvéért. Mindkét döntés teljesen rendben van. Ami igazán számít, hogy engedjük meg magunknak az érzelmek megélését. Normális, ha elsírjuk magunkat, normális, ha egyik pillanatról a másikra szomorúak leszünk, és az is, ha közben nevetni tudunk. A gyász mindenki számára egyedi, nincs „jó” vagy „rossz” módja.
Egy forgatókönyv kialakítása az idei Karácsonyra segíthet a kiszámíthatóságban és biztonságérzetet adhat. Érdemes lehet előre átbeszélni a családdal, ki hogyan képzeli el az ünnepet, milyen programokat szeretne, mikor lesz lehetőség az emlékezésre, mikor pihenünk és mikor lehetnek nehéz pillanatok. Ha tudjuk, mi következik, könnyebb kezelni az érzelmeket, és csökken a váratlan helyzetek miatti stressz. A forgatókönyv nem merev terv, hanem iránymutatás, amelyhez rugalmasan alkalmazkodhatunk, ha közben új érzések, emlékek vagy szükségletek merülnek fel.
Néhány példa arra, hogy hogyan is emlékezhetünk Karácsonykor elvesztett szerettünkre:
- Megfőzhetjük kedvenc ételét az ünnepi menü egyik fogásaként
- Megteríthetünk számára is az asztalnál
- Előkereshetünk közös családi képeket, amelyeken ő is rajta van, és ezek mentén elmesélhetjük, feleleveníthetjük a közös történeteket
- Feltehetjük a kedvenc zenéjét, vagy megnézhetünk közös családi videókat, amelyek újra életre keltik az együtt töltött pillanatokat
- Tarthatunk pár perces csöndet ebéd előtt a tiszteletére
- Gyújthatunk egy gyertyát az emlékére az ünnepi asztalnál
- Készíthetünk neki egy apró ajándékot, vagy írhatunk egy levelet, amelyet elvihetünk a temetőbe, hogy kifejezzük a hiányát és a szeretetünket
- Elmehetünk a családdal kirándulni, felkereshetjük a közös kedvenc helyeket, ahol korábban együtt jártunk, és újra átélhetjük az emlékeket
- Készíthetünk kézzel írt kártyákat vagy díszeket, amelyeken a legszebb emlékeket, kedvenc idézeteket írjuk fel, majd a karácsonyfára akaszthatjuk őket, hogy szimbolikusan is köztünk legyen
Emellett érdemes önmagunkról is gondoskodni, hogy a nehéz pillanatokban stabilizálni tudjuk az érzelmeinket.
Néhány példa az öngondoskodó és önstabilizáló tevékenységekre:
- Mély légzés vagy rövid meditáció
- Séta a szabad levegőn
- Naplóírás az érzéseinkről
- Rövid szünetek az ünnepi készülődésben
- Kedvenc zene vagy mozgás a hangulatunk javítására
- Teázás, ölelés a családtagokkal
- Relaxációs gyakorlatok, rövid lazító torna vagy a légzőgyakorlatok segíthetnek abban, hogy a gyász intenzív pillanataiban is visszataláljunk a nyugalomhoz
- Hasznos lehet egy kis „menedékhely” kijelölése otthon, ahová elvonulhatunk pár percre, ha szükséges, ahol biztonságban érezzük magunkat
- Vagy akár egy meleg ital vagy egy puha takaró is hozzájárulhat az érzelmi stabilitásunkhoz
Fontos azonban tiszteletben tartani mások érzéseit is. Lehet, hogy a család egy-egy tagja még nem áll készen a beszélgetésre, vagy nem akarja felidézni a veszteséget. Engedjük meg neki, hogy a saját módján dolgozza fel a hiányt, és ne erőltessük a témát. Eközben próbáljunk megértők lenni önmagunkkal és egymással is.
Bár fizikailag ők már nincsenek mellettünk, amit tőlük kaptunk – a szeretetük, a nevetésük, a tanításaik – a miénk marad, formálja mindennapjainkat, velünk marad. A gyász folyamatában megtanuljuk, hogyan éljünk együtt úgy a hiánnyal, hogy életünk méltó legyen az emlékükhöz.
Az idei Karácsony legyen lehetőség arra, hogy új módon kapcsolódjunk egymáshoz, a családhoz és önmagunkhoz. Megengedhetjük magunknak a mosolyt, az emlékezést, a csendet és a könnyeket is egyaránt. Ha felkészülünk, kommunikálunk egymással, tervezünk és tudatosan gondoskodunk magunkról, az ünnep még gyász mellett is lehet szeretetteljes és meghitt.
Kívánom, hogy az idei Karácsony mindannyiunk számára szeretetben, békességben és emlékezéssel teli pillanatokban teljen, és hogy megadjuk magunknak a lehetőséget, hogy másképp is ünnepelhessünk, ha erre van szükségünk.