Az érzelmileg éretlen szülők típusai (II. rész)

Egy előző cikkemben már írtam arról, hogy kik is az érzelmileg éretlen szülők, és hogy milyen jelekből ismerhetjük fel őket. Folytatásként ebben a cikkben szeretném körbejárni, hogy milyen típusai lehetnek az érzelmileg éretlen szülőknek. Ahhoz, hogy felnőttként felelősségteljes lépéseket tudjunk tenni annak érdekében, hogy meggyógyítsuk lelki sebeinket, és visszavegyük az irányítást az életünk felett, elengedhetetlen annak tudatosítása, hogy miket tapasztaltunk meg a neveltetésünk során.

- Advertisement -

Az érzelmileg éretlen szülők 4 típusa

Fontosnak tartom elmondani, hogy az érzelmileg éretlen szülők 4 típusa egyaránt rendelkezhet enyhébb vagy súlyosabb vonásokkal, egyes gondozók pedig egynél több típust is képviselhetnek különböző helyzetekben.

  1. Az érzelmes szülő
  • Alacsony empátia a gyermekei (és mások) iránt
  • A saját szükségleteikkel és vágyaikkal való túlzott elfoglaltság
  • Impulzívan reagál ahelyett, hogy értelmesen és átgondoltan válaszolna
  • A kommunikáció gyenge és énközpontú

Ahogy a nevük is sugallja, az érzelmes szülők tetteit, szemléletmódját és viselkedését elsősorban az érzelmeik vezérlik. Gyakran kiszámíthatatlan és kaotikus módon „reagálnak” ahelyett, hogy „válaszolnának” a helyzetekre. A rendezetlen kötődési stílushoz hasonlóan az érzelmes szülő is erőltetheti az elsöprő közelséget egyetlen alkalommal, de hirtelen, figyelmeztetés nélkül visszahúzódhat gyermekétől. Manipulációt és más érzelmi taktikákat is gyakran alkalmaznak, hogy elérjék, amit akarnak. Az érzelmes szülő vagy „megmentőként”, vagy „elhagyóként” tekint gyermekére, mivel szüksége van rá, hogy egyensúlyba hozza az érzéseit. Ha gyermeke – akár csak kicsit is – az elhagyó szerepébe lép, úgy bánhat vele, mintha tettei katasztrofálisak és megbocsáthatatlanok lennének. Az érzelmes szülő gyermeke sosem tudja, mire számíthat, ami magas szintű szorongáshoz, sőt félelemhez vezethet. Az ilyen gyerekek végül megtestesíthetik gondozóik minden szorongását, frusztrációját, csalódottságát és haragját. Úgy érzik, mintha folyamatosan tojáshéjon járnának.

  1. A céltudatos szülő
  • Saját igényeikkel, céljaikkal és véleményükkel való elfoglaltság
  • Alacsony empátia
  • Az „egyéb” szempontok hiánya
  • Az irányítás iránti preferencia
  • Függetlenség és önállóság

Kívülről nézve a céltudatos szülők sikeres embereknek tűnhetnek. Tudják, mit akarnak, és el is érik azt. Az ilyen gondozóknak minden helyes válaszuk megvan a saját életükre – és gyermekeik életére – nézve. A függetlenség és az önállóság rendkívül fontos a céltudatos szülők számára. Egész életükben egyedül csinálták a dolgokat, így most nincs szükségük mások segítségére. Nem meglepő módon valószínű, hogy a céltudatos szülők érzelmileg hideg családban nőttek fel. Gyermekeiket legtöbbször arra tanítják, hogy ugyanazokat a célokat és indítékokat válasszák az életben, mint ők, így amikor nem olyan irányt választanak, amelyet a céltudatos szülő helyesel, rosszallást, szégyent éreznek, és úgy érzik, mintha semmit sem tudnának jól csinálni. Ráadásul a céltudatos szülők általában nem nyújtanak vigaszt és empátiát, így a gyermek már kiskorától fogva önmaga kell, hogy enyhítse a szorongását.

  1. A passzív szülő
  • Feltételes empátia
  • Énközpontúság és önmagunkkal való foglalkozás
  • Inkább a szórakozást részesítik előnyben a védelmezéssel szemben
  • Nehéz helyzetek elkerülése vagy elutasítása
  • Vagy beágyazódott (túl közeli), vagy eltávolodott a gyermek életétől

A passzív szülő hajlamos megengedő hozzáállást tanúsítani gyermekei nevelésében, sőt, akár játékosnak is tűnhet. Bár a passzív szülő elsőre nem annyira tűnik érzelmileg éretlennek, mint a többi típus, azonban ennek a nevelési formának is vannak jelentős negatív hatásai. Például egy passzív szülő szemet hunyhat a bántalmazás vagy az elhanyagolás formái felett, mert inkább minimalizálja a helyzet súlyosságát. Olyan partnereket is választhat, akik érzelmileg ugyanolyan éretlenek, mint ők. Ezért, amikor az élet nehézzé válik, inkább tagadja vagy visszahúzódik a problémától – így a gyermekre marad a következmények kezelése. A passzív szülők képesek empatikusak lenni, de nem akkor, ha ez a saját szükségleteik feláldozását jelenti. Végül a passzív szülők gyermekei iránytalannak és passzívnak érezhetik magukat a saját életükben. Soha nem kaptak útmutatást vagy egészséges modellt a gondozójuktól, így „elveszett” felnőttekké válhatnak.

  1. Az elutasító szülő
  • Dühös, megvető és elutasító viselkedés megnyilvánulásai
  • Alacsony empátia
  • Az önreflexió hiánya
  • Túlzottan képviselik a saját szükségleteiket és határaikat
  • Visszahúzódás a családi életből

Az elutasító szülők nem szeretik az érzelmi közelséget és intimitást. A nevelésben a „beavatkozás” megközelítését részesítik előnyben, különösen gyermekeik érzelmi szükségleteivel kapcsolatban. Jobban szeretnek egyedül lenni, mint a családjuk körében, és szigorú határokat szabnak. Az elutasító szülők gyermekei már kiskoruktól kezdve megélhetik, hogy jobb, ha inkább nem zavarják a szüleiket. Az ilyen gyerekek úgy érzik, ha figyelemet igényelnek, az egyenlő azzal, hogy bosszantóvá, zavaróvá válnak a szülő számára. Ezért, hogy elkerüljék szüleik haragját vagy elutasítását, kerülik a közeledést hozzájuk, amikor vigasztalásra, szeretetre vagy együttérzésre lenne szükségük.

Sokan érzelmileg éretlen szülők mellett nőnek fel, és ezt nem is veszik észre. A tudatosság hiánya gyakran a viselkedés transzgenerációs hatásának köszönhető – a cselekedetek a családi rendszereken keresztül öröklődnek, és bizonyos értelemben normalizálódnak. Azonban van remény! Tehetsz felelősségteljes lépéseket afelé, hogy felépülj és meggyógyítsd lelki sebeidet. Ezeket a lépéseket a következő (és egyben a témában utolsó) cikkemben tárgyalom majd. Tarts velem!

 

A téma kapcsán szeretettel ajánlom a következő könyveket:

  • Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei – Hogyan gyógyíthatjuk meg az elérhetetlen, elutasító vagy én-központú szülők okozta lelki sebeinket?
  • Lindsay C. Gibson. Leválás az érzelmileg éretlen emberekről – Önérvényesítés, határszabás, gyógyulás

Egy előző cikkemben már írtam arról, hogy kik is az érzelmileg éretlen szülők, és hogy milyen jelekből ismerhetjük fel őket. Folytatásként ebben a cikkben szeretném körbejárni, hogy milyen típusai lehetnek az érzelmileg éretlen szülőknek. Ahhoz, hogy felnőttként felelősségteljes lépéseket tudjunk tenni annak érdekében, hogy meggyógyítsuk lelki sebeinket, és visszavegyük az irányítást az életünk felett, elengedhetetlen annak tudatosítása, hogy miket tapasztaltunk meg a neveltetésünk során.

- Advertisement -

Az érzelmileg éretlen szülők 4 típusa

- Advertisement -

Fontosnak tartom elmondani, hogy az érzelmileg éretlen szülők 4 típusa egyaránt rendelkezhet enyhébb vagy súlyosabb vonásokkal, egyes gondozók pedig egynél több típust is képviselhetnek különböző helyzetekben.

  1. Az érzelmes szülő
  • Alacsony empátia a gyermekei (és mások) iránt
  • A saját szükségleteikkel és vágyaikkal való túlzott elfoglaltság
  • Impulzívan reagál ahelyett, hogy értelmesen és átgondoltan válaszolna
  • A kommunikáció gyenge és énközpontú

Ahogy a nevük is sugallja, az érzelmes szülők tetteit, szemléletmódját és viselkedését elsősorban az érzelmeik vezérlik. Gyakran kiszámíthatatlan és kaotikus módon „reagálnak” ahelyett, hogy „válaszolnának” a helyzetekre. A rendezetlen kötődési stílushoz hasonlóan az érzelmes szülő is erőltetheti az elsöprő közelséget egyetlen alkalommal, de hirtelen, figyelmeztetés nélkül visszahúzódhat gyermekétől. Manipulációt és más érzelmi taktikákat is gyakran alkalmaznak, hogy elérjék, amit akarnak. Az érzelmes szülő vagy „megmentőként”, vagy „elhagyóként” tekint gyermekére, mivel szüksége van rá, hogy egyensúlyba hozza az érzéseit. Ha gyermeke – akár csak kicsit is – az elhagyó szerepébe lép, úgy bánhat vele, mintha tettei katasztrofálisak és megbocsáthatatlanok lennének. Az érzelmes szülő gyermeke sosem tudja, mire számíthat, ami magas szintű szorongáshoz, sőt félelemhez vezethet. Az ilyen gyerekek végül megtestesíthetik gondozóik minden szorongását, frusztrációját, csalódottságát és haragját. Úgy érzik, mintha folyamatosan tojáshéjon járnának.

  1. A céltudatos szülő
  • Saját igényeikkel, céljaikkal és véleményükkel való elfoglaltság
  • Alacsony empátia
  • Az „egyéb” szempontok hiánya
  • Az irányítás iránti preferencia
  • Függetlenség és önállóság

Kívülről nézve a céltudatos szülők sikeres embereknek tűnhetnek. Tudják, mit akarnak, és el is érik azt. Az ilyen gondozóknak minden helyes válaszuk megvan a saját életükre – és gyermekeik életére – nézve. A függetlenség és az önállóság rendkívül fontos a céltudatos szülők számára. Egész életükben egyedül csinálták a dolgokat, így most nincs szükségük mások segítségére. Nem meglepő módon valószínű, hogy a céltudatos szülők érzelmileg hideg családban nőttek fel. Gyermekeiket legtöbbször arra tanítják, hogy ugyanazokat a célokat és indítékokat válasszák az életben, mint ők, így amikor nem olyan irányt választanak, amelyet a céltudatos szülő helyesel, rosszallást, szégyent éreznek, és úgy érzik, mintha semmit sem tudnának jól csinálni. Ráadásul a céltudatos szülők általában nem nyújtanak vigaszt és empátiát, így a gyermek már kiskorától fogva önmaga kell, hogy enyhítse a szorongását.

  1. A passzív szülő
  • Feltételes empátia
  • Énközpontúság és önmagunkkal való foglalkozás
  • Inkább a szórakozást részesítik előnyben a védelmezéssel szemben
  • Nehéz helyzetek elkerülése vagy elutasítása
  • Vagy beágyazódott (túl közeli), vagy eltávolodott a gyermek életétől

A passzív szülő hajlamos megengedő hozzáállást tanúsítani gyermekei nevelésében, sőt, akár játékosnak is tűnhet. Bár a passzív szülő elsőre nem annyira tűnik érzelmileg éretlennek, mint a többi típus, azonban ennek a nevelési formának is vannak jelentős negatív hatásai. Például egy passzív szülő szemet hunyhat a bántalmazás vagy az elhanyagolás formái felett, mert inkább minimalizálja a helyzet súlyosságát. Olyan partnereket is választhat, akik érzelmileg ugyanolyan éretlenek, mint ők. Ezért, amikor az élet nehézzé válik, inkább tagadja vagy visszahúzódik a problémától – így a gyermekre marad a következmények kezelése. A passzív szülők képesek empatikusak lenni, de nem akkor, ha ez a saját szükségleteik feláldozását jelenti. Végül a passzív szülők gyermekei iránytalannak és passzívnak érezhetik magukat a saját életükben. Soha nem kaptak útmutatást vagy egészséges modellt a gondozójuktól, így „elveszett” felnőttekké válhatnak.

  1. Az elutasító szülő
  • Dühös, megvető és elutasító viselkedés megnyilvánulásai
  • Alacsony empátia
  • Az önreflexió hiánya
  • Túlzottan képviselik a saját szükségleteiket és határaikat
  • Visszahúzódás a családi életből

Az elutasító szülők nem szeretik az érzelmi közelséget és intimitást. A nevelésben a „beavatkozás” megközelítését részesítik előnyben, különösen gyermekeik érzelmi szükségleteivel kapcsolatban. Jobban szeretnek egyedül lenni, mint a családjuk körében, és szigorú határokat szabnak. Az elutasító szülők gyermekei már kiskoruktól kezdve megélhetik, hogy jobb, ha inkább nem zavarják a szüleiket. Az ilyen gyerekek úgy érzik, ha figyelemet igényelnek, az egyenlő azzal, hogy bosszantóvá, zavaróvá válnak a szülő számára. Ezért, hogy elkerüljék szüleik haragját vagy elutasítását, kerülik a közeledést hozzájuk, amikor vigasztalásra, szeretetre vagy együttérzésre lenne szükségük.

Sokan érzelmileg éretlen szülők mellett nőnek fel, és ezt nem is veszik észre. A tudatosság hiánya gyakran a viselkedés transzgenerációs hatásának köszönhető – a cselekedetek a családi rendszereken keresztül öröklődnek, és bizonyos értelemben normalizálódnak. Azonban van remény! Tehetsz felelősségteljes lépéseket afelé, hogy felépülj és meggyógyítsd lelki sebeidet. Ezeket a lépéseket a következő (és egyben a témában utolsó) cikkemben tárgyalom majd. Tarts velem!

 

A téma kapcsán szeretettel ajánlom a következő könyveket:

  • Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei – Hogyan gyógyíthatjuk meg az elérhetetlen, elutasító vagy én-központú szülők okozta lelki sebeinket?
  • Lindsay C. Gibson. Leválás az érzelmileg éretlen emberekről – Önérvényesítés, határszabás, gyógyulás
Dr. Truzsi Alexandra
Dr. Truzsi Alexandra
Egyetemi adjunktus, pszichológus vagyok. Pszichológus diplomámat a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetében szereztem Tanácsadás- és iskolapszichológia specializáción. Hiszek a jelenlét tudatos megteremtésében, és a külső célkeresés mellett a belső cél elérésében. Szeretném a hozzám fordulókat abban segíteni, hogy a teljesség felé vezető úton életük minél több területét a tudat fénye világítsa be (https://drtruzsialexandra.hu/). Továbbá szenvedélyesen szeretek festeni. Művészetem célja, hogy bemutassam, milyen különleges eszköze lehet a művészet az érzelmek feldolgozásának. Hiszek abban, hogy az alkotás folyamata gyógyító, lehetőséget ad az érzések felszínre hozására. Festményeim ösztönös megérzéseimen, élményszerű felismeréseimen alapulnak, ami által egy mély utazásra hívom a közönséget az önismeret és az érzelemkifejezés világába (https://truzsart.com/).

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

A nárcisztikus szülő gyermeke örökké a „nem elég jóság” árnyékában élhet – 5 jel, hogy felismerd

„Ha egy mondatban kellene jellemeznem, milyen érzés egy ilyen örömgyilkos édesanyával élni egy életet, akkor annyit mondanék, hogy olyan, mintha rátett volna a hátadra...

Gázlángozás – A manipulációs stratégia, mely eléri, hogy őrültnek gondold magad

„Oh, ugyan már! Soha nem mondtam ilyet! Csak túlságosan érzékeny vagy. Nem tudom, hogy miért csinálsz akkora ügyet ebből…” – ha ismerősek ezek a...