Sokan tapasztaljuk, hogy párkapcsolatainkban gyakran ismétlődnek bizonyos minták: hasonló típusú partnerekkel kerülünk kapcsolatba, és sokszor hasonló dinamikák jelennek meg újra meg újra. De vajon mi állhat ennek a hátterében? Tudatos döntések vagy mélyebb, tudattalan folyamatok irányítanak minket a párválasztásunk során?
A pszichológiai kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy párválasztásaink mögött komplex, gyakran tudattalan motivációk húzódnak, melyek hatással vannak életünkre és kapcsolatainkra, még ha nem is mindig vagyunk ezeknek a tudatában (Frenkl & Rajnik, 2012). A teljesség igénye nélkül most nézzük meg, milyen tényezők is állhatnak párválasztásaink hátterében.
Előfordulhat olyan helyzet, amikor a szülői mintáink alapján, vagy pont annak teljesen hátat fordítva választunk magunknak társat. Ha „jó” volt előttünk a szülők nyújtotta minta, akkor sokszor talán pont olyan, vagy nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkező társat választunk, mint amilyen tulajdonságokkal az adott szülőnk rendelkezik. Abban az esetben azonban, hogyha ez a koragyermekkori minta kevésbé volt biztonságos vagy éppen szeretettel teli, gyakran az adott szülő tulajdonságaitól szinte teljesen eltérő jellemű társat választunk magunk mellé (Frenkl & Rajnik, 2012).
Az egyik legfontosabb pszichológiai megközelítés a párkapcsolatok megértésében a kötődési elmélet, amely John Bowlby és Mary Ainsworth munkásságára épül. Gyermekkori kötődési mintáink – legyenek azok biztonságosak, szorongó-ambivalens, vagy szorongó-elkerülők – alapvetően befolyásolják, hogyan választunk társat, hogyan alakítunk ki és tartunk fenn párkapcsolatokat felnőttként. A biztonságosan kötődők általában képesek egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatokat fenntartani, míg a szorongó vagy elkerülő kötődésűek gyakran nehezebben találják meg az intimitást, a bizalmat vagy az önállóságot egy párkapcsolatban (Cole, 2016). Mindez pedig szorosan összefügg a szülői minták szerepével, hiszen ezekből a korai tapasztalatokból alakul ki a kötődési stílusunk, ami aztán hatással van a párválasztási mintázatunkra is.
A társválasztás mögötti további tudatalatti motiváció lehet az is például, amikor valaki saját önértékelési nehézségeiből fakadóan olyan társat választ maga mellé, aki nálánál bizonytalanabb, „gyengébb”. Egy ilyen választással aztán könnyen kompenzálni tudja saját maga kishitűségét azzal, hogy a gyengébb fölé „kerekedik”. Azonban ezek a kapcsolatok nem egyenrangúságon alapulnak, hanem leginkább alá-fölérendeltségi viszonyokon és kiszolgáltatottságon (Frenkl & Rajnik, 2012).
Egy másik ismert jelenség, hogy a párkapcsolatban a társunkban keressük mindazt, ami belőlünk hiányzik, vagy amit mi elutasítunk saját magunkból. Carl Gustav Jung szerint mindannyiunkban vannak „lehasított” személyiségrészek, amelyeket nehéz elfogadni önmagunkban (Jung, 1993). Sokszor ezeket a részeket a társunkban találjuk meg, és mindez lehet egyaránt vonzó és kihívást is jelentő folyamat, amely a kapcsolatot egy önismereti úttá alakíthatja (Frenkl & Rajnik, 2012).
A párválasztást azonban nemcsak pszichológiai tényezők, hanem kulturális és társadalmi normák is alakítják. A családi háttér, társadalmi és nemi szerepek, valamint a társadalmi elgondolások, kimondott és ki nem mondott elvárások is mind befolyásolják, hogy kit is választunk párunknak.
Ahhoz, hogy tudatosabb párkapcsolatokat alakíthassunk ki, elengedhetetlen az önismeret fejlesztése. Minél jobban értjük saját mintáinkat, érzelmi szükségleteinket, határainkat és értékrendünket, annál kevésbé sodródunk bele a múlt sebeiből fakadó minták ismétlésébe – és annál nagyobb eséllyel tudunk egészséges, önazonos és egyenrangú párkapcsolatot teremteni.
Az alábbi kérdések segíthetnek jobban rálátni párkapcsolati működésed mozgatórugóira:
- Milyen kötődési stílusok, tudattalan minták befolyásolják választásaidat?
- Hogyan kommunikálsz a pároddal, és miként kezeled a konfliktusokat?
- Tisztában vagy-e az érzelmi szükségleteiddel és személyes határaiddal?
- Milyen társadalmi és kulturális elvárások formálják párkapcsolati döntéseidet?
- Mennyire van összhangban az, amire vágysz egy párkapcsolatban, azzal, amit valóban megélsz?
- Felismerhető-e bármilyen párhuzam szüleid kapcsolata és saját párkapcsolati mintáid között?
Források:
Jung, C. G. (1993). Az ember és szimbólumai. Göncöl Kiadó.
Frenkl, S., & Rajnik, M. (2012). Életesemények a fejlődés tükrében. Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány
Cole, M., & Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó