Előfordult már veled, hogy azt hallottad: „De hát én csak elmondtam a véleményem, nem értem mi a baj…”, aminek az eredménye aztán megbántódás lett? Fontos különbség van ugyanis aközött, hogy valaki kritizál, vagy építő visszajelzést fogalmaz meg. Az, hogy miként adjuk a másik tudtára azt, hogy valami nem esik jól vagy valami hiányzik, nagyban meghatározza, hogy közelebb tudunk-e kerülni egymáshoz, vagy esetlegesen még jobban eltávolodunk.
Az őszinte kommunikáció és annak visszajelzése, hogy egy kapcsolatban valami nem működik, alapvető része kell(ene), hogy legyen a jól működő kapcsolatoknak, ám korántsem olyan könnyű ezt a gyakorlatban is megvalósítani. Először is fontos megérteni, mi a különbség a kritika és az építő visszajelzés között.
Hogyan hangzik például, ha valakit kritizálunk?
„Te sosem figyelsz rám.”
„Olyan megbízhatatlan vagy!”
„Állandóan nekem kell mindent megcsinálnom…”
Ezek a mondatok támadóak, és nagy eséllyel védekezést váltanak ki a másikból. A kritika gyakran felismerhető abból, hogy minősítjük, címkézzük a másikat és tartalmazza a ’soha’, ’mindig’, ’állandóan’ szavakat, azaz túláltalánosító, nem elég konkrét.
Az építő visszajelzés ezzel szemben konkrét viselkedésről és a saját érzéseinkről szól. Nézzünk néhány példát:
„Amikor mesélek valamit, és közben a telefonodat nézed, azt érzem, mintha nem lenne fontos, amit mondok. Jól esne, ha ilyenkor rám figyelnél.”
„Nagyon kimerült vagyok mostanában, és jól esne, ha felváltva mosogatnánk vacsora után. Sokkal könnyebb lenne így nekem is.”
Ezekben az esetekben a saját megéléseinkről, érzéseinkről beszélünk és konkrét kérést fogalmazunk meg, de nem vagyunk támadóak vagy bántóak, így a másik is nagyobb eséllyel reagálhat együttműködően.
Három lépés az építő visszajelzés elsajátításához
Kezdd a saját érzéseid kifejezésével! Ne azt mondd, mit csinál rosszul a másik, hanem hogy te mit érzel és mire van szükséged.
Konkrét megfogalmazásra törekedj! A „mindig” és „soha” szavak elzárják a konstruktív problémamegoldás lehetőségét. Próbáld meg konkrétan megfogalmazni azokat a helyzeteket, amikor valami rosszul érintett, így a másik is könnyebben megérti, mi váltotta ki benned a rossz érzést.
Például: „A múlt heti vacsorán hiányzott, hogy kérdezz valamit a napomról.”
Fejezd ki, mire lenne szükséged a másiktól! Amellett, hogy elmondod, mi esik rosszul, próbáld meg azt is megfogalmazni, mivel lennél elégedett, mit szeretnél kérni a másiktól.
Például: „Annak örülnék, ha legközelebb minőségi időt tudnánk együtt tölteni vacsora közben és átbeszélnénk a napunkat.”
Kis lépés, nagy változás
Ha tehát legközelebb azon kapod magad, hogy „Te mindig…” kezdetű mondat formálódik a fejedben, állj meg egy pillanatra, és próbáld így átfogalmazni:
„Azt érzem, hogy…”
„Nekem fontos lenne, ha…”
Fontos ugyanis, hogy ki tudjuk fejezni, ha valami nem megfelelően működik a kapcsolatunkban, vagy valamit másképp szeretnénk, ám az nem mindegy, hogy ezt hogyan kommunikáljuk. Szerencsére azonban a konstruktív visszajelzés adása tanulható és apró lépésekben, fokozatosan egy-egy tippet beépítve tehetünk azért, hogy jobban tudjunk egymáshoz kapcsolódni, és ezek a helyzetek erősíteni is tudják a kapcsolatainkat.
Te mit fogsz változtatni holnaptól a párkapcsolati kommunikációdban?
Ihász-Novák Dóra