A karácsonyi és szilveszteri időszak különösen érzékeny lehet azoknak a szülőknek,
akik azt tapasztalják, hogy a gyerekeik már nem velük ünnepelnek. A gyerekek felnőttek,
önálló életük, saját baráti körük lett, elutaznak, külön szilvesztereznek, a szülők pedig
ketten maradnak otthon. Ez az élethelyzet sokkal több, mint egy egyszerű logisztikai változás: érzelmi és kapcsolati szempontból is komoly átrendeződést jelenthet.
Fontos kimondani, hogy a gyerekek leválása a szülők számára is krízis. Akkor is, ha erre
részben számítottunk, és akkor is, ha tudjuk, hogy ez az élet rendje. A családi rendszer
megváltozik, és ezzel együtt újra kell rendeződnie a szerepeknek is. Tizenöt-húsz éven
keresztül az „anya” és az „apa” szerep volt a meghatározó, miközben a férfi–női,
párkapcsolati szerepek sokszor háttérbe szorultak.
Ilyenkor gyakran felmerül a kérdés: kik vagyunk mi ketten egymás számára a gyerekek nélkül?
Ismerjük-e még a másikat? Tudjuk-e, mivel foglalkozik pontosan, hogyan érzi magát, milyen vágyai, félelmei vannak most, ebben az életszakaszban? Nem ritka élmény, hogy a lakás kongóan üresnek tűnik, és a kettesben maradás egyszerre lehet vágyott és ijesztő.
Ha a kapcsolat alapvetően stabil, ez az időszak lehetőség is lehet egy új fejezet
megnyitására. Nem ugyanúgy, mint húsz évvel ezelőtt, hanem két érettebb, tapasztaltabb
felnőtt között. Ehhez azonban tudatosságra van szükség.
Sokat segíthet, ha aktivitáson keresztül próbálunk újra kapcsolódni. Ha tudjuk, hogy a
másik szeret sétálni, kitalálhatunk egy olyan napot, amikor közösen elmegyünk sétálni,
piacra, vagy egy közeli parkba. A mozgás gyakran oldja a feszültséget, és természetesebb
teret ad a beszélgetéseknek. De az is teljesen rendben van, ha csak csendben vagyunk
együtt, megosztva egymással az időt.
Az apró, hétköznapi figyelmességek különösen nagy jelentőséggel bírnak ebben az időszakban.
Egy reggel lefőzött kávé, egy kedves gesztus, egy meglepetés mind azt üzenik: fontos vagy nekem, és nem szeretném veszni hagyni ezt a kapcsolatot. Ha a másik fél ezt érzi, gyakran ő is elkezd nyitni és közeledni.
Ha a másik fáradt vagy túlterhelt, nem szükséges nagy programokat erőltetni. Egy közös
filmnézés is elég lehet, különösen, ha egy olyan régi kedvencet választunk, amin korábban sokat nevettünk együtt. Megsüthetjük párunk kedvenc sütijét, vagy elővehetünk egy régi közös emléket hordozó programot.
Ha vannak közös hobbijaink – ami ritkább, de előfordul –, érdemes újra elővenni őket.
A lényeg nem az, hogy mit csinálunk, hanem az, hogy láthatóvá váljon az igény a kapcsolódásra.
Ha az egyik fél érzi, hogy a másik nem adja fel, és a gyerekek nélkül is képesek jól lenni
együtt, az biztonságot adhat.
Ha úgy érezzük, hogy nagyon eltávolodtunk egymástól, érdemes kisebb lépésekben gondolkodni.
Egy közös vacsora, egy séta, egy beszélgetés is elindíthatja az újrakapcsolódást. Nem szükséges azonnal nagy utazásokat vagy látványos programokat szervezni. Már az is sokat segíthet, ha egy közeli faluba elutazunk egy éjszakára, kiszakadva a megszokott környezetből.
Az ünnepi időszak különösen alkalmas arra, hogy lelassuljunk és kiszakadjunk a hétköznapok szürkeségéből. Ha a másik pihenni szeretne, engedjük ezt meg neki. Nem kell korán kelni, nem kell mindent tökéletesre szervezni. Lehet lustálkodni, kávét vinni az ágyba, együtt nézni egy kedvenc műsort, rendelni ételt, vagy csak valami nagyon egyszerűt készíteni.
A lényeg az együtt töltött idő minősége. Ha sikerül lelassulni és egymásra hangolódni,
könnyebbé válhat egy mélyebb beszélgetés is, ami gyakran sokat segít az újrakapcsolódásban.
Egy csendes, kettesben töltött szilveszter is lehet nagyon meghitt és jelentőségteljes.
Ha büszkék vagyunk arra, hogy a gyerekeink felnőttek, önállóak és rendben vannak, akkor
megengedhetjük magunknak azt is, hogy mi is rendben legyünk. Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy újra egymásra figyeljünk, és tudatosan alakítsuk azt, hogyan szeretnénk együtt lenni a következő év(ek)ben.