Amikor a szülők elválnak, a gyerekek nemcsak két otthon között, hanem két érzelmi világ között is ingáznak. A lojalitáskonfliktus – vagyis az a belső feszültség, amikor a gyermek úgy érzi, választania kell a két szülő között – az egyik leggyakoribb, mégis legtöbbször rejtett következménye a válásnak.
A lojalitáskonfliktus az elvált szülők gyerekeinél egy olyan érzelmi és pszichológiai helyzet, amelyben a gyermek mindkét szülőhöz kötődni szeretne, de közben úgy érzi, hűsége valamelyik fél iránt megkérdőjelezhetővé válik. A gyerek a szeretet természetes igényéből fakadóan próbál mindkét szülőhöz hű maradni – miközben ez sokszor lehetetlennek tűnik.
Mediátorként kiemelten fontosnak tartom, hogy ezt a témát ne söpörjük a szőnyeg alá.
Miért kulcsfontosságú ezzel foglalkozni?
Azért lényeges, hogy ezt a témát komolyan vegyük, mert hosszútávon súlyos hatással lehet a gyermek mentális egészségére és személyiségfejlődésére. A folyamatos belső feszültség és bűntudat aláássa az önértékelését, hiszen úgy éli meg, hogy sosem tud elég jó lenni mindkét szülő számára.
A lojalitáskonfliktus azért különösen veszélyes, mert belülről emészti a gyereket. Nem mindig látványos: nem kiabálásban vagy hisztiben jelenik meg, hanem gyakran csendben, megfelelési vágyban, túlzott alkalmazkodásban, szorongásban, testi tünetekben vagy akár tanulási nehézségekben.
Fontos tudatosítani: a lojalitáskonfliktus nem a válásból, hanem a szülők viszonyából fakad. Ha a két szülő képes egymást tisztelettel kezelni, együttműködni és a gyerek érzelmi biztonságát szem előtt tartani, akkor a válás önmagában nem okoz maradandó lelki sérülést. Az igazi probléma akkor kezdődik, amikor a gyerek kapcsolattartási eszközzé, postássá vagy szövetségessé válik – tehát bevonódik a felnőttek közti konfliktusba.
Milyen jelek utalhatnak lojalitáskonfliktusra?
Egyik gyakori tünet az érzelmi megnyilvánulások széles skálája: a gyerek szoronghat, ingerlékenység vagy hangulatzavarok is előfordulhatnak nála. Ugyanakkor fizikai tünetek is megjelenhetnek, mint például fejfájás, gyomorfájás, alvászavar vagy akár bepisilés, melyek mögött gyakran érzelmi stressz húzódik meg. A gyermek néha visszahúzódóvá válik, visszatarthat információkat és nehezebb számára a nyílt kommunikáció. Gyakran reflex-szerűen támogatja az egyik szülőt, még akkor is, ha ezzel elfogult vagy torzított képet fest a másikról.
Mit tehet a szülő?
A lojalitáskonfliktus megelőzésének és oldásának alapja a szülői együttműködés. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a szülőknek mindenben egyet kell érteniük, hanem azt, hogy a gyerek érdekeit képesek közösen előtérbe helyezni.
A gyereknek mindkét szülőre szüksége van, lehetőleg úgy, hogy mindkét kapcsolatot biztonságosnak és elfogadónak élhesse meg.
- Ne kritizáld a másik szülőt!
A gyerek mindkettőtöket szeret és minden negatív megjegyzés belső törést okozhat benne. - Ne tedd a gyereket hírvivővé!
Ne kérdezd, mit csinált, mit mondott a másik szülő és ne rajta keresztül üzenj! Ez látszólag ártalmatlan lehet, de a gyerek számára óriási teher. - Engedd meg, hogy jól érezze magát a másik szülőnél is!
Ha a gyerek boldogan tér vissza a másik szülőtől, örülj vele! Az, hogy jól érzi magát ott, nem azt jelenti, hogy téged kevésbé szeret. - Tartsátok fenn a kiszámíthatóságot!
A gyerekek számára a stabilitás ad biztonságot. Lehet, hogy két otthonban él, de a szabályok, határok és a szeretet lehet következetes mindkét helyen. - Különítsétek el a felnőtt problémákat a gyerek világától!
A szülők közötti anyagi, jogi vagy személyes vitáknak nincs helyük a gyerekek előtt. Ezeket próbáljátok felnőtt módon, a gyerek bevonása nélkül rendezni! - Ne kényszerítsd állásfoglalásra!
Ha dönteni kell valamiről (pl. hova menjen hétvégén), ne úgy tedd fel a kérdést, hogy ezzel választania kelljen anya és apa között! Inkább kínálj választási lehetőséget más módon. - Beszélj nyíltan az érzésekről!
Mondd el neki, hogy természetes, ha összezavarodott vagy szomorú. Biztosítsd róla, hogy bármelyikőtöket szabad szeretnie és ezért soha nem fogsz rá haragudni! - Kérjetek segítséget, ha elakadtok!
A mediáció vagy családterápia nem a gyengeségnek, hanem annak a felelősségteljes döntésnek a jele, hogy a gyerek érdekét helyezitek előtérbe.
