A párkapcsolati bántalmazás komplex és gyakran rejtett jelenség, amit sok film próbál megjeleníteni, ám kevés képes hitelesen visszaadni az érintettek lelki megéléseit és a kapcsolat mélyebb dinamikáit. A bántalmazás nem csupán testi bántást jelent – bár ide tartozik az ütés, rúgás, lökés vagy bármilyen fizikai ártalom, még akkor is, ha nem hagy nyomot – hanem kiterjed lelki, gazdasági és szexuális formákra is.
A lelki bántalmazás megnyilvánulhat például sértegetésben, lekezelő beszédben, mellőző viselkedésben, vagy éppen birtokló vagy büntető megnyilvánulási formákban. A cél minden esetben az áldozat önértékelésének leépítése.
A gazdasági bántalmazás során a bántalmazó a másik fél szabadságát korlátozza: meghatározza, kivel találkozhat, mikor hagyhatja el a lakást, sőt gyakran teljesen elszigeteli őt a környezetétől.
A szexuális bántalmazás pedig minden olyan közeledést magába foglal, amely a másik fél számára sértő vagy nem kívánt, legyen az akár egy csók, érintés vagy súlyosabb tett.
Az HBO „Big Little Lies” (Hatalmas kis hazugságok) című sorozata érzékenyen ábrázolja egy bántalmazó kapcsolat működését Perry és Celeste példáján keresztül. Kívülről idilli párnak tűnnek, ám a háttérben Perry fokozatosan válik verbális, majd fizikai bántalmazóvá. A sorozat erőssége, hogy megmutatja: a bántalmazó kapcsolatban élő személy belső vívódása valós és komplex. Celeste karakterén keresztül láthatjuk, milyen nehéz egyszerre szeretni és félni valakitől, és közben saját magával szemben és belső lelki világában hogyan jelenik meg fokozatosan a bűntudat, az önvád és a bizonytalanság. A bántalmazó viselkedése ciklikus: az agresszív fellépés után következik mindig egy „megbánó” szakasz, ahol ajándékokkal, ígéretekkel és bocsánatkéréssel halmozza el megbántott társát. Ezek a mézeshetek újra és újra megerősítik az áldozatban a reményt, hogy talán mégis változhat a helyzet. Ez a körforgás hosszútávon mélyíti az önértékelés csökkenését és fokozza az önvád érzését. Gyakori a bántalmazottak körében a tagadás is, hiszen Celeste történetében is jól lekövethető, hogy hiába kezd el szakemberhez járni, mégis nehezen – vagy egyáltalán nem – tudja bevallani magának, hogy milyen helyzetben van éppen.
Sokan nem értik, miért marad az áldozat. A válasz összetett: a bántalmazás sokszor fokozatosan épül be a kapcsolatba, amely érzelmileg is erős. Mire az áldozat felismeri a helyzetet, gyakran már elszigetelődött, anyagilag kiszolgáltatott, és nem tud hova fordulni. A bántalmazó gyakran eléri, hogy az áldozat saját magát tartsa alkalmatlannak az önálló életre.
A filmek – mint a Big Little Lies – fontos eszközei lehetnek a szemléletformálásnak. Segíthetnek felismerni a bántalmazás jeleit, és támogatást adhatnak azoknak, akik hasonló helyzetben vannak.
Előfordulhat azonban, hogy másképp jelenítik meg a bántalmazást egy filmben, és másabb jelleget kölcsönöznek a témának. Az „It Ends with us” (Velünk véget ér) adaptáció például elsiklik a kapcsolat ciklikussága és a lelki nehézségek felett, és beépíti a „hős”, a másik férfi karakterét, aki egyben a régi szerelmi szálat is jelenti, ezáltal viszont tovább erősíti a két főszereplő, Ryle és Lily szerelmének romantizálását, elfedve ezzel a valódi problémát.
A téma társadalmi jelentőségét mutatja, hogy Magyarországon minden második felnőtt nő átélt már verbális bántalmazást. A bántalmazás hosszútávon személyiségváltozást okozhat: sokan annyira félnek, hogy saját viselkedésüket is kontrollálni kezdik. A téma fontosságáról és veszélyeiről teljes képet nyújthat az Ökumenikus Segélyszervezet kampányfilmje „Az elfelejtett tejföl”, amelyben kisfilm formájában, népszerű magyar színészekkel nézhetjük meg a bántalmazó kapcsolatok valódi arcát.