Az ADHD napjaink egyik legfelkapottabb és leginkább félreértelmezett terminusa és címkéje. Mivel a kifejezésre nagyon sok negatív értelmezés került, ezért az emberek vagy félnek használni, vagy rosszul használják.
A fogalom a figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar szavakra utal, mely egy idegrendszert érintő fejlődési szindróma, és Magyarországon 70 ezer fiatalkorút (6-18 éves korosztályt) érint. Mivel későn vagy egyáltalán nem veszik észre a tüneteket, a nagy részük felnőttkorában szembesül a diagnózissal. Ez az arány azt jelenti, hogy minden általános és középiskolai osztályban van legalább egy ADHD-s gyerek, akit „kezelhetetlennek, neveletlennek” vagy csak egyszerűen „rossznak” címkéznek a pedagógusok, szülők vagy kortársak, mivel nem áll rendelkezésükre hatékony módszer a felismerésre, így nem is tudják eljuttatni a megfelelő szakemberhez az érintett gyereket, hogy megkapja a megfelelő kezelést/ellátást.
A kezeletlen ADHD tanulási nehézséget, sok esetben pedig magatartási problémát is jelent. Nehézséget jelenthet a gyerkőc számára a beilleszkedés, a szociális kapcsolatok ápolása, így nehézzé válik a továbbtanulás lehetősége és a munkába állás is.
Első tünetei óvodáskor végén vagy kisiskolás korban jelentkeznek, amikor a teljesítményt már tesztekkel mérik, és kiderül, hogy a gyermek nem vagy csak nagy nehezen tud koncentrálni egy feladatra. Mindennek háttérében az agyban található figyelemközpont működési zavara áll , ami egy neurobiológiai zavar, ami lehet örökletes, de kialakulhat magzatkorban oxigénhiányos állapot következtében is,
így nem nevelési probléma.
Mivel nem tudnak hosszasabban összpontosítani, figyelni egy adott dologra – a tanórára – mert fárasztó számukra, túlzott aktivitással vagy figyelmük „kikapcsolásával” kompenzálják ezt a diszkomfort-érzést.
Mivel a szülő és a pedagógus az, aki a viselkedés alapján észreveheti az ADHD jeleit, ők is tudják jelezni a helyileg illetékes pedagógiai szakszolgálat szakembereinél, akik a gyermekpszichiátriára tudják tovább küldeni az érintett gyermeket. Ott történik a diagnózis felállítása, és a beavatkozás megkezdése, általában komplex terápiával: gyógypedagógiai, mozgás, pszichoedukáció, viselkedésterápiával, szülőtréning tartásával, szükség esetén gyógyszeres terápiával.
Legjellemzőbb tünetei:
- figyelemhiány: könnyen, hamar elkalandozik figyelme, elfelejt dolgokat, belekap tevékenységekbe, de nem tudja befejezni. Sokszor elhagy dolgokat, ábrándozik, nem figyel, ha beszélnek hozzá, nehezen követ utasításokat. Nehézséget jelent a feladatok megszervezése, feledékeny, szétszórt.
- hiperaktivitás: nehezen ül meg egy helyben, folyton izeg-mozog és beszél; mindent megfog és mindennel játszik, ami a keze ügyébe kerül. Nehezen tudja csendben elvégezni a feladatait, türelmetlen, nem tudja kivárni a sorát. Akaratlanul is oda nem illő megjegyzések törnek elő belőle, és úgy viselkedik, hogy közben nem számol a következményekkel, képtelen kivárni a sorát.
- kísérő tünetek: nehezen tudják ápolni szociális kapcsolataikat, 50%-uk tapasztal rendszeresen visszautasítást társaiktól. Hangulatingadozások, antiszociális és deviáns viselkedés is megjelenhet.
Az életkor előrehaladtával enyhül a hiperaktivitás, de a figyelemzavar megmarad, és nagyobb kárt okozhat. Kezelése nélkül gyakrabban jelentkeznek kapcsolati, életvezetési problémák, társuló szerhasználati-, hangulatzavarok.
A legfrissebb kutatások pedig arra mutatnak rá, hogy elképzelhető, hogy a mikroműanyag is felelhet az ADHD-val diagnosztizált egyének megugrott számáért. A vizsgálatokból kiderült ugyanis, hogy az autizmus spektrumzavarral diagnosztizált és az ADHD-s gyerekek szervezete nem tudta annyira hatékonyan üríteni a BPA-t (mikoműanyag), mint az egészségeseké.
Nagy kérdés, hogy a digitális, okos eszközök hogyan hatnak a mai óvodások és kisiskolások fejlődésére, hiszen ezek egyre szélesebb körben történő megjelenése és használata látványosan megugrott az utóbbi években. Elképzelhető, hogy a kettő oda-vissza hat egymásra: minél mozgékonyabb, türelmetlenebb a gyerkőc, minél több ingerre van szüksége, annál inkább fogja igényelni a digitális eszközök használatát, ami átmenetileg megnyugtathatja. Hogy átok-e vagy áldás az okostelefon és tablet a mai generáció számára, az még egyelőre megválaszolatlan kérdés.
Forrás: Dr. Pulay Attila Józseg: Felnőttkori ADHD,
https://semmelweis.hu/pszichiatria/files/2016/10/adhd_el%C5%91ad%C3%A1s_magyar_20170403.pdf
Eduline: Autizmus és ADHD,
https://eduline.hu/campus_life/20231026_ADHD_autizmus_mikromuanyag_BPA