Az internet segítségével és a közösségi médiában könnyűszerrel válhat bárki bármilyen téma szakértőjévé. A recept a következő: először tapints rá arra, hogy mi az, ami sokaknak fáj, vagy kellemetlen érzéseket okoz, például azért, mert a média összes szegletéből az sugárzik, hogy az elengedhetetlen része „az ideális” képnek, a többségnek még sincs meg. Legyen csodás alakod, hosszú hajad, sok pénzed, filmbeillő párkapcsolatod… Csinálj egy rossz fénybeállításokkal és kevés megapixellel készült előtte fotót lefolyt sminkkel. Majd ajánlj fel egy szimpla, csak „mindset váltást igénylő”, vagy valamilyen apró szokást átformáló technikát, aminél az ember a fejéhez kap, hogy jaj, hát erre tényleg nem gondoltam, ilyen egyszerű lenne?!, végül pedig játszd meg az utána videóban vagy képeken, hogy tényleg mennyit változott az életed. Csak attól az adott dologtól. Hogy most már teljes vagy. Bár hamarabb tudtad volna.
Ráharapunk az instant megoldásokra, mert annyira jó lenne, ha végre nem kellene ennyit küszködni, ha az élet jó dolgai olyan természetességgel szálldogálnának felénk, mint méh a virágra, és valóban elég lenne csak azt a teát meginnunk, hogy karcsúak legyünk, rizsvízzel mosni a hajunkat, hogy el legyen tőle ájulva a fodrászunk, és tudni a néhány lépéses útmutatót ahhoz, hogyan legyünk annyira vonzók, hogy senki ne tudjon ellenállni nekünk. (Már ha ez valóban egyáltalán a cél, szerintem senki nem arra vágyik, hogy ellenállhatatlan legyen, csupán arra, hogy a számára vonzó emberek számára legyen tartósan attraktív.) Tehát érthető, hogy szeretnénk hinni ezekben a trükkökben, vagy megosztani a világgal, ha végre megoldottunk egy addig feszültséggel teli helyzetet, a tanácsok minősége azonban sajnos nem feltétlenül tükrözi ezt az eredeti jó szándékot.
Különösen érdekes szétnézni az ismerkedési tanácsok között, ahol a párkeresés és egyedüllét nyomasztásában gyakran találkozunk olyan tippekkel, melyek a manipulációt, vagy bizonytalan kötődésű dinamikát romantizálnak. Ezekből hoztam néhány olyat, melyre tapasztalatom szerint talán érdemesebb nem hallgatni.
1, Azzal érdemes lenni, akinek kizárólagos prioritás vagy az életében
„Ha nem ír vissza egy órán belül, nincs oda érted” – üzeni néhány videó, idealizálva a folyamatos elérhetőséget és válaszkészséget, mely a modern világban egyébként is népbetegség. Attól, hogy van telefonunk, hogy lenne lehetőségünk válaszolni, nem azt jelenti, hogy folyamatosan kontaktban kell lenni, hogy minden élethelyzetbe be kell ezáltal engedni az egész világot. Erre a tematikára épül az elképzelés, hogy az igazi az, akinek te vagy élete értelme, az egyetlen, ami igazán számít, és amint megismeritek egymást, fontosabb leszel, mint a barátok, család, munka, hiszen így van a filmekben is, nem? Egy egészséges kapcsolatban van tér több prioritásnak is, és ez a közös energiabefektetéssel tud olyan szintre mélyülni, hogy egymás fontossági sorrendjének elejére kerüljetek. Az előbbi – eldobni minden mást, csak hogy összekapaszkodjunk – inkább a bizonytalan ambivalens (szorongó) kötődés jellemzője.
2, Ha nem hozza le a csillagokat az égről, nem ő kell neked
Hatalmas rózsacsokrok a második randevún, lufikkal és gyertyákkal telipakolt szobák, drága ajándékok és utazások. Természetesen a szeretet kimutatása akár az ajándékozás szeretetnyelvén is megnyilvánulhat, azonban közel sem jelenti, hogy attól, hogy ez a látványos rajongás ott van, van a kapcsolatnak érzelmi mélysége. Sőt, a külsőségekkel való elhalmozás gyakran pont a lényegi elemekről veszi el a fókuszt, nem tűnik fel a csillogás közepette, hogy nem tudunk beszélgetni, hogy a fontos helyzetekben magunkra hagynak, vagy hogy nem hallják meg, amit kérünk tőlük. Ráadásul nem feltétele egy egészséges kapcsolódásnak az, hogy partnered képes legyen extravagáns meglepetésekkel elhalmozni.
3, Egy férfi kezdeményezzen/legyen jobban oda/fizesse a randikat
Sajnos hiába teperünk ezerrel az egyenjogúságért, ha közben máshol épp azzal az indokolatlan feljogosítottsággal várunk el dolgokat a másik nemtől, ami fordítva minket is felháborít. Egy nő, férfi lehet ilyen, vagy olyan, de semmilyennek nem KELL lennie, vagy kell azt csinálnia. Nyugodtan kezdeményezhetünk, hívhatjuk meg a másik felet, mint mindenben, itt is azt kell figyelnünk, mennyire kölcsönös az erőfeszítés. Megbeszélhetünk kereteket a kapcsolódásunkban, de ha azt várjuk el, hogy valaki vegye fel a kizárólagos szerepet valamiben, akkor jogosan várhatja el tőlünk, hogy mi pedig felvállaljunk kizárólagosságot másikban, és ez véleményem szerint nem feltétlenül ahhoz a kölcsönös, tiszteleten és megosztáson alapuló egyensúlyhoz vezet, amiben változatos életkörülmények között is boldogok lennénk.
4, Ne válaszolj túl gyorsan, ne legyél túl elérhető
Számos tipp egyenesen a kiszámíthatatlanságot sugallja vonzalmat keltő praktikaként, vagyis azt, hogy dicsérj, emelj egekbe valakit, figyelj rá oda teljes energiáddal, majd a legváratlanabb pillanatban vond meg azt tőle, ezzel elbizonytalanítva őt. Azt hiszem, ez a „hogyan legyél mérgező” receptje is lehetne, és bár lehet, hogy el tudunk vele érni olyanokat, aki lelkét manipulálhatjuk, de azok számára nem lesz ez vonzó, akikkel valóban mély és intim kapcsolatot tudnánk kialakítani. A kérdés, hogy mire vágyunk, építsünk lufi vonzalmat és játszmákat, vagy inkább vállaljuk be, hogy aki velünk szeretne kapcsolódni, annál alapvető az, hogy konzisztensek legyünk egymással, és bizonytalanság keltése helyett erősítsük egymást.