Amikor túl sokat osztunk meg – az oversharing nyomában

Belépsz egy partira és megismerkedsz egy idegennel, aki néhány perc beszélgetés után megosztja veled, hogy egyébként hogyan szakított a párjával, mi okoz számára konfliktust a munkahelyén és miért jár terápiára… Hirtelen egy kissé sok információ egy idegentől, nemde? Miért van az, hogy bizonyos emberek túl sokat osztanak meg magukból olyanokkal is, akikkel nincs elmélyült, bizalmas kapcsolatuk? Mi áll emögött a jelenség mögött és hogyan kezelhetjük?

Az ’oversharing’, azaz a ’túlzott megosztás’ jelensége azt takarja, amikor valaki rövid ismertség után több információt oszt meg magáról, mint amire számítunk és emiatt a másik félből diszkomfort, zavar érzését válthatja ki. Különböző formái jelenhetnek meg, van, amikor éppen egy ilyen feltárulkozás indít el egy mélyebb beszélgetést és kapcsolódást, de van olyan is, amikor inkább menekülnénk egy ilyen helyzetből.

A színfalak mögött

Az oversharing okai különbözőek lehetnek. Egyrészt a kutatások azt mutatják, hogy azok, akik többet osztanak meg maguknál a társadalmi sztenderdeknél és a megszokottnál, azok vágynak a kapcsolódásra és hiányként élhetik meg az emberi kapcsolatokat az életükben aktuálisan, így, ha végre van lehetőségük közösségben lenni, akkor nem érzékelik a határokat. Sokszor tudattalanul öntik az információkat másokra, de van olyan eset is, amikor a megosztó tudja, hogy eltér a megszokott mennyiségű információtól, ám ez nem zavarja.

A túlzott megosztókkal végzett kutatások azt mutatják, hogy van, amikor a beszélgetés közben veszik észre, hogy a másikat zavarja a megosztott tartalom és ekkor bűntudat, szégyenérzet jelenik meg bennük. A kutatások azt is vizsgálták, van-e olyan személyiségzavar, melynél gyakrabban fordul elő a jelenség, és a nárcisztikus személyiségzavarnál találtak ilyen irányú összefüggést, hiszen számukra fontos, hogy minden gondolatuk meghallgatásra találjon.

Az oversharing jelenségének gyakorlásában szerepet játszhat a környezet is: ha például valaki úgy nő fel, hogy a társadalmi normáktól eltérően több információ került kimondásra, akkor elképzelhető, hogy nem is érzi, amikor egy másik társaságban mások zavarban érzik magukat emiatt.

Összességében a túlzott megosztók nehezen érzékelik a hallgatóságuk benyomásait az elmondottakról és nehezebben tartják a határokat.

Hol a határ az énfeltárás és a túlzott megosztás között?

Ez az a kérdés, amire a legnehezebb választ találni. Mindenkinek máshol van ugyanis a komfortzónája, és ahogy azt már a cikk elején is említettük, mindenkiből mást válthat ki egy szenzitívebb információ megosztása. Tegyük fel, hogy egy nő egy társaságban elkezd részleteket megosztani a szexuális életéről. Különböző reakciók születhetnek: valakinek egyértelműen ez egy tabutéma, legalábbis idegenekkel, ezért zavarban van és menekülni akar a helyzetből. Másvalakinek ez az információ el sem éri az ingerküszöbét és teljesen normálisnak érzi, hogy beszélgessenek róla. Még valakinek pedig egyenesen felkelti a kíváncsiságát és további részletek után kérdezősködik.

Nehéz tehát meghatározni, hogy mi számít egy mélyebb önfeltárásnak és mi jelenthet túlzott megosztást. Az határozza meg, hol húzódik a határ, hogy milyenek az adott csoportnak a normái és komfortzónája. A túlzott megosztók pedig sajnos gyakran éppen abban a képességükben gyengébbek, hogy ezt felmérjék.

A The University of Edinburgh és a Northwestern University kutatói azt találták, hogy a jelenség előfordulása életkorral nő. Talán mindannyian fel tudunk idézni olyan idős emberrel való interakciót, amikor nem érezték a határokat és kényes témákban találtuk magunkat. Ez attól a ponttól válhat veszélyessé, amikor idegenekkel is bizalmasan osztanak meg privát információkat, pl. lakhelyet, belépési adatokat stb.

Közösségi média: a túlzott megosztók festővászna

A közösségi média platformok megjelenésével a túlzott megosztók új birodalmat kaptak, számos lehetőséggel, hiszen korlátlanul oszthatnak meg tartalmakat. Valószínűleg mindannyiunknak van olyan ismerőse, akinek napjait végigkövethetjük az Instagramon a reggeli kávétól az esti rutinig. Pszichológusok szerint sokkal könnyebb az interneten tartalmakat megosztani és a közösségi média megjelenésével a megosztással kapcsolatos komfortzónánk is megváltozott. Nem véletlen merül fel a kérdés, hogy vajon szóban is elmondanál ennyi mindent ennyi embernek, mint amit posztolsz százak, ezrek előtt?

Így találd meg a határt!

A pszichológus szakértők azt javasolják, ha szeretnénk elkerülni a túlzott megosztást, akár online, akár személyesen, hogy gondoljuk végig, hogy azzal, amit posztolni vagy elmondani szeretnénk, mi a célunk? Milyen igényünket elégíti ki a megosztás? Ez öncélú vagy hasznos és érdekes mások számára is?

Tedd fel magadnak a kérdést: mit nyersz a túlzott megosztással? Előfordulhat, hogy úgy érzed, mélyíted a kapcsolataidat vagy lehetőséget adsz másoknak, hogy tudjanak kapcsolódni hozzád. De az is lehetséges, hogy szeretnél mélyebben beszélgetni másokkal, de a fokozatosság hiánya miatt ez túlzott megosztásba megy át.

Ha egy túlzott megosztóval van dolgunk, érdemes kijelölni a saját határainkat és visszaterelni a beszélgetést abba a mederbe, amelyikben még mi is jól érezzük magunkat. Ha a munkahelyünkön fordul elő egy ilyen helyzet, akkor mondhatjuk például azt, hogy „Izgalmasnak hangzik, de komfortosabb vagyok azzal, ha leginkább a munkáról beszélünk és nem vonjuk be ennyire a magánéletünket – remélem megérted.”

Ha pedig az a benyomásunk támadt a cikk végére, hogy esetleg mi magunk is túlzott megosztók vagyunk, akkor azt javaslom, gondoljuk végig, hogy a barátainkkal mennyire kölcsönös a megosztott információk mennyisége és mélysége. Minél inkább megérted az okát annak, miért fontos számodra megosztani bizonyos információkat és minél nagyobb figyelmet szentelsz annak, mások hogyan reagálnak erre, annál könnyebb változtatni.

Novák Dóra
Novák Dóra
A nevem Novák Dóra, munka-és szervezetpszichológia szakirányon végeztem. Jelenleg az újságírás mellett junior tanácsadóként és trénerként dolgozom, és főként vezetőfejlesztési programok és mentális jóllét programok kidolgozásában és megvalósításában veszek részt nagyvállalatok számára. Szenvedélyem az emberekkel való foglalkozás, mások erősségeinek felszínre hozása és az általam megszerzett pszichológiai tudás átadása, hogy ezáltal kiegyensúlyozottabb életvitelt és minőségibb kapcsolatokat tudjunk létrehozni és fenntartani.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

A nárcisztikus szülő gyermeke örökké a „nem elég jóság” árnyékában élhet – 5 jel, hogy felismerd

„Ha egy mondatban kellene jellemeznem, milyen érzés egy ilyen örömgyilkos édesanyával élni egy életet, akkor annyit mondanék, hogy olyan, mintha rátett volna a hátadra...

Gázlángozás – A manipulációs stratégia, mely eléri, hogy őrültnek gondold magad

„Oh, ugyan már! Soha nem mondtam ilyet! Csak túlságosan érzékeny vagy. Nem tudom, hogy miért csinálsz akkora ügyet ebből…” – ha ismerősek ezek a...