Nem csak a csók fájhat – hogyan tegyünk a mikrohűtlenség ellen?

Évekkel ezelőtt szakítottak már, mégis elképesztően szoros barátságban van az exével. „Ő csak egy haver”, rólad mégsem esik soha szó. Késő esti üzengetések, lájkok és kommentek kihívó fotókra, persze mindez „nem jelent semmit”, neked mégis furcsa görcs van a gyomrodban. Vajon hol a határ az ártalmatlan kapcsolattartás és a túl sokat jelentő figyelem között?

Ty Tashiro, az életre szóló kapcsolatokat kutató pszichológus úgy definiálja a mikrohűtlenséget, mint „az érzelmi hűtlenség apró cselekedetei valakivel az elkötelezett kapcsolatunkon kívül”, mely leggyakoribb színtere az online közeg.

De vajon megcsalás a mikrohűtlenség? Tashiro szerint igen, mégpedig a hűség szubjektív jellege miatt. Bár ezen jelenség nem jár együtt a szexuális érintkezéssel, a másik bizalmát és ezáltal a kapcsolat integritását ugyanúgy alááshatja. Az, ami az egyik párnak már megcsalás, lehet, hogy másoknak csak mikrohűtlenség, míg egy harmadiknak egy abszolút lényegtelen cselekedet. Így a hangsúly inkább azon van, mennyire tartjuk tiszteletben a közösen meghúzott határokat.

Arról pedig, hogy van-e összefüggés ezen viselkedés és a megcsalás súlyosabb formái között, a Florida Állami Egyetem készített nemrégiben egy kutatást. Néhány éve házasodott párokat vizsgáltak, akiknek fotókat mutattak potenciálisan vonzó emberekről. Azok, akik rövidebb ideig nézték ezeket a képeket, hamarabb elkapták tekintetüket, kevésbé voltak hajlamosak a megcsalásra, mint azok, akik hosszú ideig legeltették szemüket a bemutatott személyeken. Továbbá azt is kimutatták, hogy az, ha a párodon kívül minden más potenciális partner attraktivitását leértékeled, szintén csökkentette a hűtlenség esélyét.

Vagyis agyunk okkal kapcsolhatja össze a mikromegcsalást a partner tényleges elvesztésétől való félelemmel. De hol húzzuk meg azt az emlegetett határt, ami elválasztja a szimpla egosimogatás céljából történő flörtöt a komolyabb következményektől? Természetes, hogy mindannyian érdeklődünk és vágyunk megerősítésre másoktól, és legtöbbször ez a szimpla dopamin-löketet szolgálja, mintsem bármi mást.

Egy másik ember iránt mutatott figyelmünk is rengetegszer sokkal inkább arról szól, milyen az, amilyennek megéljük magunkat az adott személy mellett, nem pedig a másikról. Tehát bármi is történjék, reflektálhatunk rá: mi az, amilyen érzelmi szükségletet elégít ki ez a helyzet, ez a kapcsolódás? Hogy vannak ezek a kapcsolatomban, és mit lehetne tenni, hogy jobban meg tudjuk adni egymásnak ezeket? Életem mely más területein élhetném meg biztonsággal ezt, anélkül, hogy fenyegetném vele a kötődésünket?

Sokan emlegetik, hogy ne csináljunk olyat, ami tudjuk, hogy nekünk fordított esetben rosszul esne, de ennél fontosabb beszélgetni arról, hogyan érintenek minket bizonyos dolgok, és tiszteletben tartani a párunk által kommunikált kéréseket. Lehet, hogy nekem nem esik rosszul az, ami neki igen, és fordítva, így célravezetőbb nem magunkról, hanem a másik igényeiről gondolkodni. Fontos intő jel lehet például, ha titkolózni kezdünk, vagy észrevesszük, hogy a párunk egyre több mindent rejteget. Talán azt gondoljuk, fájna a másiknak, ha tudna róla, ez azonban már magában foglalja azt is, hogy megsértünk egy – akár kimondatlan – határt arról, mi az, ami belefér köztünk. Ezekről pedig beszélgetnünk kell, többször is, hiszen a legnagyobb bizalmi sérülést éppen azzal okozhatjuk a másiknak, ha egyszerűen nem vagyunk őszinték.

Az érzelmeink pedig jogosak, akkor is, ha a mögöttük meghúzódó elméleteink nem.

A kulcs pedig valahol itt rejlik: onnantól, hogy tudom, mi fáj a másiknak, mivel teszem boldoggá, miért választom mégis azt, hogy ezt figyelmen kívül hagyjam? Egy kapcsolatban hiába gondolkodunk másképp dolgokról, ha az egyik félnek valami gond, akkor az gond a kapcsolatnak is. Ha pedig a sorozatos kommunikáció ellenére a másik ezt ignorálja, akkor az egy nagy piros felkiáltójel lehet arra, hogy inszenzitív az érzelmi jóllétemre, hogy nem tud eléggé kettőnkben gondolkodni. Ehhez először azonban szükségünk van néhány vádaskodás és racionalizálás nélküli őszinte beszélgetésre arról, hogyan is érint a másik viselkedése minket, és hogyan tudjuk mi közösen megtalálni az egyensúlyt a biztonságot adó határok és izgalmat rejtő szabadság között.

A képek forrása: FreePik

Felhasznált forrás

news.fsu.edu/news/education-society/2018/02/12/lead-us-not-temptation-predictors-infidelity-divorce-highlighted-new-fsu-research/

Csirmaz Luca
Csirmaz Luca
Csirmaz Luca vagyok, pszichológus, a PszichoLive szakmai vezetője. Hiszem, hogy együtt könnyebb, hogy önmagunkon dolgozni a legnagyszerűbb dolog amit tehetünk, és hogy mindenki megérdemel egy szeretetteljes környezetet és csillogó szempárokat - beleértve azt is, amikor tükörbe néz.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

A nárcisztikus szülő gyermeke örökké a „nem elég jóság” árnyékában élhet – 5 jel, hogy felismerd

„Ha egy mondatban kellene jellemeznem, milyen érzés egy ilyen örömgyilkos édesanyával élni egy életet, akkor annyit mondanék, hogy olyan, mintha rátett volna a hátadra...

Gázlángozás – A manipulációs stratégia, mely eléri, hogy őrültnek gondold magad

„Oh, ugyan már! Soha nem mondtam ilyet! Csak túlságosan érzékeny vagy. Nem tudom, hogy miért csinálsz akkora ügyet ebből…” – ha ismerősek ezek a...