Hogyan osszuk el egy párkapcsolatban a ‘láthatatlan terheket’?

Érezted már azt, hogy otthon is leterhelt vagy, elárasztanak a feladatok és rengeteg mindent kell észben tartanod? A mentális terhelés egy párkapcsolatban azt a felet érinti a leginkább, aki fejben tartja a dolgokat, azaz aki észreveszi, hogy elfogyott a tej, aki megkeresi a legjobb árat egy új beszerzendő bútor kapcsán és aki az emlékezetében tartja azt, hogy a gyereknek mit kell vinnie másnap az iskolába. Ez a háttérben futó, folyamatos mentális projektmenedzselés pedig igazán fárasztó tud lenni. Hogyan lehet ezeket a ’láthatatlan terheket’ olyan módon elosztani, hogy egyik fél se égjen ki benne? Cikkünkben ezt a témát járjuk körbe.

- Advertisement -

A kutatások szerint heteroszexuális pároknál a nők viszik a háztartással kapcsolatos teendők több mint 70%-át, akkor is, ha mindkét fél teljes állásban dolgozik.

Mi mindent foglal magába a mentális terhelés?

  • a tervezést,
  • az előrelátást,
  • a szervezést,
  • az emlékeztetést,
  • és a problémák megoldását.

Amikor egyetlen ember tölti be ezt a szerepet, hosszú távon az történik, hogy ő lesz a főnök, a másik pedig a ’segítő’. A felek egyre kevésbé működnek egyenrangú társként ezekben a feladatokban, ami feszültséget, a neheztelést, és idővel érzelmi távolságot eredményezhet. Ilyenkor pedig nem is csak konkrétan a feladatok mennyisége a megterhelő, hanem az, hogy mindig egy lépéssel előrébb kell járni.

Ha úgy érzed, te vagy a párkapcsolatotokban az a fél, aki fejben akkor is pörög, amikor épp nem csinál semmit, mindig tervezel, szervezel, figyelsz, és mindez megterhelő számodra, akkor érdemes ezt kommunikálni a másik felé is. Van erre egy hasznos megközelítés, ami ebben segíthet.

Így adj visszajelzést

Sokan azért nem mernek erről beszélni, mert félnek a védekezéstől: „De hát én is egy csomó mindent megcsinálok…!”. Éppen ezért érdemes elismeréssel kezdeni és elmondani, hogy tudod, hogy a másik is sokat tesz a közös életetekért és ezt értékeled is. Ez együttműködő hangnemet teremt és nem érzi a másik úgy, hogy semmisnek tartod az ő hozzájárulását.

Ezt követően viszont elmondhatod, hogy úgy érzed, mintha a háztartás projektmenedzsere lennél, akinek mindent össze kell fogni, és ez számodra megterhelő, mert nem tudsz kikapcsolni, és úgy érzed, mindent neked kell fejben tartani és irányítani. Fontos, hogy a saját megéléseidről beszélj és ne vádaskodj, mert ez adja meg a lehetőséget a konstruktív párbeszédre.

A delegálás nem elegendő

Sokan ott rontják el, hogy egyszerűen több feladatot adnak a másiknak, például, hogy akkor innentől tegye be ő a mosást, hozza el a gyereket vagy vegyen tejet hazafele.

Csakhogy ilyenkor a mentális teher még mindig nálad van: te figyelsz, te adod a feladatot, te emlékeztetsz, te ellenőrzöd a feladatok elvégeztét.

Ez pedig nem tehermentesít mentálisan olyan módon, ahogy arra szükséged lehet, hiszen ezzel ’csak’ kiszervezed a fizikai részét (ami természetesen szintén fontos és nagy segítség, de ettől fejben még nem szűnik meg a pörgés és folyamatos előre gondolkodás).

A valódi tehermentesítés akkor történik, amikor a másik is felveszi a ’tulajdonosi szemléletet’, azaz felelősséget vállal egy konkrét életterületért.

Például így:

  • „Én intézem a kutyával kapcsolatos feladatokat: orvosi időpontokat, gyógyszerek beszerzését stb.”
  • „Én vállalom a háztartási termékek utánpótlásának teljes kezelését: nyomon követés, beszerzés.”
  • „Én kezelem az összes iskolai kommunikációt.”

Itt kerül át a felelősség, így te elengedheted a fejedben az adott terület nyomon követését.

Természetesen nem a mérlegen kimért 50-50 elosztása a cél, hanem az, hogy igazságosnak érezzétek a feladatok megosztását és ne terhelje túl egyik felet sem. Lehet, hogy az egyikőtök több érzelmi munkát vállal a családban, a másik fél pedig a logisztikában segít többet – a lényeg az, hogy ebben ti jól legyetek. Ha pedig úgy érzitek, elcsúszik az egyensúly, beszéljetek róla nyíltan, mielőtt még túl nagyra nő bennetek a feszültség.

Ihász-Novák Dóra

 

Felhasznált forrás:

https://www.paired.com/articles/how-do-i-explain-the-mental-load-to-my-partner

Érezted már azt, hogy otthon is leterhelt vagy, elárasztanak a feladatok és rengeteg mindent kell észben tartanod? A mentális terhelés egy párkapcsolatban azt a felet érinti a leginkább, aki fejben tartja a dolgokat, azaz aki észreveszi, hogy elfogyott a tej, aki megkeresi a legjobb árat egy új beszerzendő bútor kapcsán és aki az emlékezetében tartja azt, hogy a gyereknek mit kell vinnie másnap az iskolába. Ez a háttérben futó, folyamatos mentális projektmenedzselés pedig igazán fárasztó tud lenni. Hogyan lehet ezeket a ’láthatatlan terheket’ olyan módon elosztani, hogy egyik fél se égjen ki benne? Cikkünkben ezt a témát járjuk körbe.

- Advertisement -

A kutatások szerint heteroszexuális pároknál a nők viszik a háztartással kapcsolatos teendők több mint 70%-át, akkor is, ha mindkét fél teljes állásban dolgozik.

- Advertisement -

Mi mindent foglal magába a mentális terhelés?

  • a tervezést,
  • az előrelátást,
  • a szervezést,
  • az emlékeztetést,
  • és a problémák megoldását.

Amikor egyetlen ember tölti be ezt a szerepet, hosszú távon az történik, hogy ő lesz a főnök, a másik pedig a ’segítő’. A felek egyre kevésbé működnek egyenrangú társként ezekben a feladatokban, ami feszültséget, a neheztelést, és idővel érzelmi távolságot eredményezhet. Ilyenkor pedig nem is csak konkrétan a feladatok mennyisége a megterhelő, hanem az, hogy mindig egy lépéssel előrébb kell járni.

Ha úgy érzed, te vagy a párkapcsolatotokban az a fél, aki fejben akkor is pörög, amikor épp nem csinál semmit, mindig tervezel, szervezel, figyelsz, és mindez megterhelő számodra, akkor érdemes ezt kommunikálni a másik felé is. Van erre egy hasznos megközelítés, ami ebben segíthet.

Így adj visszajelzést

Sokan azért nem mernek erről beszélni, mert félnek a védekezéstől: „De hát én is egy csomó mindent megcsinálok…!”. Éppen ezért érdemes elismeréssel kezdeni és elmondani, hogy tudod, hogy a másik is sokat tesz a közös életetekért és ezt értékeled is. Ez együttműködő hangnemet teremt és nem érzi a másik úgy, hogy semmisnek tartod az ő hozzájárulását.

Ezt követően viszont elmondhatod, hogy úgy érzed, mintha a háztartás projektmenedzsere lennél, akinek mindent össze kell fogni, és ez számodra megterhelő, mert nem tudsz kikapcsolni, és úgy érzed, mindent neked kell fejben tartani és irányítani. Fontos, hogy a saját megéléseidről beszélj és ne vádaskodj, mert ez adja meg a lehetőséget a konstruktív párbeszédre.

A delegálás nem elegendő

Sokan ott rontják el, hogy egyszerűen több feladatot adnak a másiknak, például, hogy akkor innentől tegye be ő a mosást, hozza el a gyereket vagy vegyen tejet hazafele.

Csakhogy ilyenkor a mentális teher még mindig nálad van: te figyelsz, te adod a feladatot, te emlékeztetsz, te ellenőrzöd a feladatok elvégeztét.

Ez pedig nem tehermentesít mentálisan olyan módon, ahogy arra szükséged lehet, hiszen ezzel ’csak’ kiszervezed a fizikai részét (ami természetesen szintén fontos és nagy segítség, de ettől fejben még nem szűnik meg a pörgés és folyamatos előre gondolkodás).

A valódi tehermentesítés akkor történik, amikor a másik is felveszi a ’tulajdonosi szemléletet’, azaz felelősséget vállal egy konkrét életterületért.

Például így:

  • „Én intézem a kutyával kapcsolatos feladatokat: orvosi időpontokat, gyógyszerek beszerzését stb.”
  • „Én vállalom a háztartási termékek utánpótlásának teljes kezelését: nyomon követés, beszerzés.”
  • „Én kezelem az összes iskolai kommunikációt.”

Itt kerül át a felelősség, így te elengedheted a fejedben az adott terület nyomon követését.

Természetesen nem a mérlegen kimért 50-50 elosztása a cél, hanem az, hogy igazságosnak érezzétek a feladatok megosztását és ne terhelje túl egyik felet sem. Lehet, hogy az egyikőtök több érzelmi munkát vállal a családban, a másik fél pedig a logisztikában segít többet – a lényeg az, hogy ebben ti jól legyetek. Ha pedig úgy érzitek, elcsúszik az egyensúly, beszéljetek róla nyíltan, mielőtt még túl nagyra nő bennetek a feszültség.

Ihász-Novák Dóra

 

Felhasznált forrás:

https://www.paired.com/articles/how-do-i-explain-the-mental-load-to-my-partner

Ihász-Novák Dóra
Ihász-Novák Dóra
A nevem Novák Dóra, pszichológus és kognitív viselkedésterápiás (CBT) konzultáns- jelölt vagyok. Szenvedélyem az emberekkel való foglalkozás, mások erősségeinek felszínre hozása és az általam megszerzett pszichológiai tudás átadása, hogy ezáltal kiegyensúlyozottabb életvitelt és minőségibb kapcsolatokat tudjunk létrehozni és fenntartani. Az egyéni pszichológiai konzultációk mellett egy tréning-tanácsadó cégnél dolgozom, ahol több különböző nagyvállalatnak tartok vezetőfejlesztési – és mentális jóllét képzéseket. Legfőbb érdeklődési területem és szívügyem a mentális jóllét fejlesztés (stresszkezelés, munka-magánélet egyensúly, kiégés megelőzése, az önmagunkkal való kapcsolat erősítése, hatékony szokások kialakítása stb.), így a PszichoLive oldalán is számos írást olvashattok tőlem ezekben a témákban.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

A nárcisztikus szülő gyermeke örökké a „nem elég jóság” árnyékában élhet – 5 jel, hogy felismerd

„Ha egy mondatban kellene jellemeznem, milyen érzés egy ilyen örömgyilkos édesanyával élni egy életet, akkor annyit mondanék, hogy olyan, mintha rátett volna a hátadra...

Gázlángozás – A manipulációs stratégia, mely eléri, hogy őrültnek gondold magad

„Oh, ugyan már! Soha nem mondtam ilyet! Csak túlságosan érzékeny vagy. Nem tudom, hogy miért csinálsz akkora ügyet ebből…” – ha ismerősek ezek a...