Sokak számára bármilyen függés egy fontos másik személytől felvillantja a piros lámpát. Vajon baj-e, ha függünk a másiktól? Hol húzódik a határ az önfeladás, társfüggőség és az önálló, független lét között?
Legyen szó házasságról, közös lakhatásról egy lakótárssal, romantikus partnerről, vagy akár egy igazán közeli barátról, bizonyos fokig mindannyian függünk egymástól. Nap mint nap elérhetőek vagyunk egymás számára, gyorsabban reagálunk egyes személyek üzeneteire, mint másokéra, és megosztjuk a hétköznapi feladatainkat. Honnan tudhatjuk, mikor egészséges a függés és mikor kezdődik az önfeladás?
Kölcsönös függés vs. társfüggőség
Az egészséges, kölcsönös függés azt jelenti, hogy a felek támogatják egymást, ugyanakkor megőrzik önállóságukat és döntési szabadságukat is. Ebben a kapcsolatban mindkét fél egyenrangúan járul hozzá a közös döntésekhez, és mindketten érezhetik, hogy értékesek és meg vannak hallgatva.
Ezzel szemben társfüggőség akkor alakul ki, amikor az egyik vagy mindkét fél túlzottan a másikra támaszkodik, gyakran saját jóllétük rovására. Ilyenkor előfordulhat, hogy a felek állandóan elérhetők egymás számára, a házimunka vagy a közös feladatok egyenlőtlenül oszlanak el, vagy például a pénzügyi döntéseket az egyik fél a másik tudta vagy beleegyezése nélkül hozza meg.
Sok kultúrában, ahol az önállóságot és függetlenséget értékelik, gyakran összekeverik a két jelenséget. Pedig a kölcsönös függés számos előnnyel jár: lehetővé teszi, hogy biztonságban és támogatva érezzük magunkat, növeli az önbizalmunkat, erősíti az érzelmi kötődést, segít a nehézségek és stresszhelyzetek kezelésében, miközben mindkét fél megtarthatja önállóságát és identitását.
Mikor válik egészségtelenné a függőség?
A társfüggőség felismerése nem könnyű. Tipikus jele lehet az önálló döntésképtelenség, a túlzott megfelelési vágy, vagy az, ha a másik nélkül már nem is tudod jól érezni magad.
Egy egészséges kapcsolatban a kölcsönösség egy fontos érték, a kölcsönös adás és elfogadás rugalmas, nem jár bűntudattal vagy haraggal. Ha például a partnered szomorú, képes vagy támogatni őt, biztos tudatában annak, hogy amikor te érzed így magad, ő is ott lesz neked. Ha a kapcsolati dinamika kibillen, mindkét fél felelősséget kell, hogy vállaljon a saját viselkedéséért, és nyitott kell, hogy legyen a változásra.
Egyenlő alapok
Összefoglalva tehát, a kulcs az egyensúly: az önállóság és a társfüggőség két végpontja között létezik a kölcsönös, egészséges függés optimális szintje. Akár romantikus partner, családtag, közeli barát vagy lakótárs az illető, egy jó kapcsolatban mindkét fél értékesnek, egyenlőnek érzi magát, és képes a közös célok felé törekedni.
Az egyensúly megtalálása nem mindig könnyű, de amikor sikerül, a kapcsolat mindkét fél számára értékes, támogató és inspiráló lesz.
Ihász-Novák Dóra
Felhasznált forrás:
https://www.breathemagazine.com/2025/02/13/get-the-balance-right/