Egy előző cikkemben már írtam arról, hogy kik is az érzelmileg éretlen szülők, és hogy milyen jelekből ismerhetjük fel őket. Folytatásként ebben a cikkben szeretném körbejárni, hogy milyen típusai lehetnek az érzelmileg éretlen szülőknek. Ahhoz, hogy felnőttként felelősségteljes lépéseket tudjunk tenni annak érdekében, hogy meggyógyítsuk lelki sebeinket, és visszavegyük az irányítást az életünk felett, elengedhetetlen annak tudatosítása, hogy miket tapasztaltunk meg a neveltetésünk során.
Az érzelmileg éretlen szülők 4 típusa
Fontosnak tartom elmondani, hogy az érzelmileg éretlen szülők 4 típusa egyaránt rendelkezhet enyhébb vagy súlyosabb vonásokkal, egyes gondozók pedig egynél több típust is képviselhetnek különböző helyzetekben.
- Az érzelmes szülő
- Alacsony empátia a gyermekei (és mások) iránt
- A saját szükségleteikkel és vágyaikkal való túlzott elfoglaltság
- Impulzívan reagál ahelyett, hogy értelmesen és átgondoltan válaszolna
- A kommunikáció gyenge és énközpontú
Ahogy a nevük is sugallja, az érzelmes szülők tetteit, szemléletmódját és viselkedését elsősorban az érzelmeik vezérlik. Gyakran kiszámíthatatlan és kaotikus módon „reagálnak” ahelyett, hogy „válaszolnának” a helyzetekre. A rendezetlen kötődési stílushoz hasonlóan az érzelmes szülő is erőltetheti az elsöprő közelséget egyetlen alkalommal, de hirtelen, figyelmeztetés nélkül visszahúzódhat gyermekétől. Manipulációt és más érzelmi taktikákat is gyakran alkalmaznak, hogy elérjék, amit akarnak. Az érzelmes szülő vagy „megmentőként”, vagy „elhagyóként” tekint gyermekére, mivel szüksége van rá, hogy egyensúlyba hozza az érzéseit. Ha gyermeke – akár csak kicsit is – az elhagyó szerepébe lép, úgy bánhat vele, mintha tettei katasztrofálisak és megbocsáthatatlanok lennének. Az érzelmes szülő gyermeke sosem tudja, mire számíthat, ami magas szintű szorongáshoz, sőt félelemhez vezethet. Az ilyen gyerekek végül megtestesíthetik gondozóik minden szorongását, frusztrációját, csalódottságát és haragját. Úgy érzik, mintha folyamatosan tojáshéjon járnának.
- A céltudatos szülő
- Saját igényeikkel, céljaikkal és véleményükkel való elfoglaltság
- Alacsony empátia
- Az „egyéb” szempontok hiánya
- Az irányítás iránti preferencia
- Függetlenség és önállóság
Kívülről nézve a céltudatos szülők sikeres embereknek tűnhetnek. Tudják, mit akarnak, és el is érik azt. Az ilyen gondozóknak minden helyes válaszuk megvan a saját életükre – és gyermekeik életére – nézve. A függetlenség és az önállóság rendkívül fontos a céltudatos szülők számára. Egész életükben egyedül csinálták a dolgokat, így most nincs szükségük mások segítségére. Nem meglepő módon valószínű, hogy a céltudatos szülők érzelmileg hideg családban nőttek fel. Gyermekeiket legtöbbször arra tanítják, hogy ugyanazokat a célokat és indítékokat válasszák az életben, mint ők, így amikor nem olyan irányt választanak, amelyet a céltudatos szülő helyesel, rosszallást, szégyent éreznek, és úgy érzik, mintha semmit sem tudnának jól csinálni. Ráadásul a céltudatos szülők általában nem nyújtanak vigaszt és empátiát, így a gyermek már kiskorától fogva önmaga kell, hogy enyhítse a szorongását.
- A passzív szülő
- Feltételes empátia
- Énközpontúság és önmagunkkal való foglalkozás
- Inkább a szórakozást részesítik előnyben a védelmezéssel szemben
- Nehéz helyzetek elkerülése vagy elutasítása
- Vagy beágyazódott (túl közeli), vagy eltávolodott a gyermek életétől
A passzív szülő hajlamos megengedő hozzáállást tanúsítani gyermekei nevelésében, sőt, akár játékosnak is tűnhet. Bár a passzív szülő elsőre nem annyira tűnik érzelmileg éretlennek, mint a többi típus, azonban ennek a nevelési formának is vannak jelentős negatív hatásai. Például egy passzív szülő szemet hunyhat a bántalmazás vagy az elhanyagolás formái felett, mert inkább minimalizálja a helyzet súlyosságát. Olyan partnereket is választhat, akik érzelmileg ugyanolyan éretlenek, mint ők. Ezért, amikor az élet nehézzé válik, inkább tagadja vagy visszahúzódik a problémától – így a gyermekre marad a következmények kezelése. A passzív szülők képesek empatikusak lenni, de nem akkor, ha ez a saját szükségleteik feláldozását jelenti. Végül a passzív szülők gyermekei iránytalannak és passzívnak érezhetik magukat a saját életükben. Soha nem kaptak útmutatást vagy egészséges modellt a gondozójuktól, így „elveszett” felnőttekké válhatnak.
- Az elutasító szülő
- Dühös, megvető és elutasító viselkedés megnyilvánulásai
- Alacsony empátia
- Az önreflexió hiánya
- Túlzottan képviselik a saját szükségleteiket és határaikat
- Visszahúzódás a családi életből
Az elutasító szülők nem szeretik az érzelmi közelséget és intimitást. A nevelésben a „beavatkozás” megközelítését részesítik előnyben, különösen gyermekeik érzelmi szükségleteivel kapcsolatban. Jobban szeretnek egyedül lenni, mint a családjuk körében, és szigorú határokat szabnak. Az elutasító szülők gyermekei már kiskoruktól kezdve megélhetik, hogy jobb, ha inkább nem zavarják a szüleiket. Az ilyen gyerekek úgy érzik, ha figyelemet igényelnek, az egyenlő azzal, hogy bosszantóvá, zavaróvá válnak a szülő számára. Ezért, hogy elkerüljék szüleik haragját vagy elutasítását, kerülik a közeledést hozzájuk, amikor vigasztalásra, szeretetre vagy együttérzésre lenne szükségük.
Sokan érzelmileg éretlen szülők mellett nőnek fel, és ezt nem is veszik észre. A tudatosság hiánya gyakran a viselkedés transzgenerációs hatásának köszönhető – a cselekedetek a családi rendszereken keresztül öröklődnek, és bizonyos értelemben normalizálódnak. Azonban van remény! Tehetsz felelősségteljes lépéseket afelé, hogy felépülj és meggyógyítsd lelki sebeidet. Ezeket a lépéseket a következő (és egyben a témában utolsó) cikkemben tárgyalom majd. Tarts velem!
A téma kapcsán szeretettel ajánlom a következő könyveket:
- Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei – Hogyan gyógyíthatjuk meg az elérhetetlen, elutasító vagy én-központú szülők okozta lelki sebeinket?
- Lindsay C. Gibson. Leválás az érzelmileg éretlen emberekről – Önérvényesítés, határszabás, gyógyulás