Miért lehet az, hogy olykor hajlamosak vagyunk idegenekkel olyan dolgokat megosztani magunkról, amit még a barátainknak sem mondanánk el? Honnan tudjuk felismerni, ha túl sok információt osztottunk meg magunkról, és mit tehetünk, hogy rátaláljunk az arany középútra? Cikkünkben ezekkel a témákkal foglalkozunk.
Egy őszinte vallomás, egy közös nevetés vagy egy nehéz élmény megosztása valódi közelséget tud teremteni két ember között. A megosztás és a megnyílás a kapcsolódás egyik legfontosabb eszköze, ám ahogy minden eszközt, ezt is lehet előnyünkre is fordítani, ám a kevésbé tudatos használata sajnos vissza is üthet.
Túlzásba lehet-e vinni a megosztást?
A megosztás egyfajta meghívás: azt üzenjük vele, „beengedlek, közel jöhetsz hozzám”. Evolúciós szempontból a kapcsolódás alapvető emberi szükségletünk, a megosztás pedig ezt a közelséget erősíti, támogatja.
Ám előfordul, hogy túl sok információt osztunk meg, és nem jól mérjük fel, hogy egy kapcsolat vagy egy helyzet mennyit bír el. Például nem vesszük észre, hogy már hónapok óta csak a saját nehézségeink uralják a beszélgetéseket a barátainkkal, vagy épp váratlanul elkezdjük megosztani a fodrászunkkal a legbensőségesebb érzéseinket. Az, hogy mi motiválja ezt a viselkedést, személyfüggő, de íme néhány lehetséges ok:
- Megerősítést, validációt várunk a másiktól: jó érzés, ha valaki elismeri, hogy jogosak az érzéseink egy adott helyzetben, és megerősít abban, hogy helyesen látjuk a dolgokat.
- Vágyunk a kapcsolódásra: sokan a megosztással próbálnak bizalmat építeni, gyorsítani egy kapcsolat kialakulását.
- Magányosnak érezzük magunkat: így amikor végre valakinél megértő fülekre találunk, nem érezzük a határokat.
Hol van az arany középút?
Ahogy már említettük, a megosztás és az önfeltárás nagyban elősegíti a kapcsolódást, de mégsem mindegy, hol, kivel és mennyit osztunk meg. Vannak például olyan helyzetek, amelyek hamis intimitást kelthetnek, és emiatt könnyű megnyílni a legmélyebb titkainkkal kapcsolatban is: egy taxi hátsó ülésén utazva vagy egy kényelmes székben ülve, miközben épp a frizuránkat készítik. Ezekben a helyzetekben azért lehet veszélyes a legszemélyesebb dolgainkról beszélni, mert nem lehetünk abban biztosak, hogy a másiknál ezek az információk biztonságban vannak-e, nem köszönnek-e vissza később pletyka formájában. Az ilyen jellegű „egyszeri találkozások” gyakran nem rendelkeznek a bizalom és kölcsönös felelősségvállalás azon elemeivel, amelyek egy mélyebb kapcsolatban jelen vannak. Épp ezért érdemes lehet ezekben a helyzetekben tudatosabbnak lenni a megosztás mélységével, és inkább semleges, kevésbé sérülékeny témákról társalogni.
A túlzott megosztás jelei
Na de honnan vehetjük észre, ha többet osztottunk meg a kelleténél? Egyrészt saját érzéseink is árulkodóak lehetnek, például bűntudat, szégyen vagy szorongás jelenhet meg bennünk. Mindemellett általában a másik reakciói is mutatják, ha túlcsúsztunk egy határon: például zavarttá vagy visszahúzódóvá válhat a másik viselkedése, esetleg megpróbál kilépni a helyzetből vagy rosszabb esetben a kapcsolatból. Az is egy intő jel lehet, ha azt érezzük, hirtelen túl sebezhetővé váltunk, vagy ha néhány óra, esetleg egy nap elteltével már másképp látjuk a helyzetet és kevésbé tűnik jó ötletnek a korábbi feltárulkozás.
Az online megosztás veszélyei
Az online világ különösen ingoványos terep. Sokan bátrabban nyílnak meg a digitális térben, főként, ha csak írásban történik mindez. A láthatatlanság illúziója csökkenti a gátlásokat. A relatív anonimitás miatt az emberek kevésbé érzik magukat sérülékenynek, és az online énjüket viszonylag könnyen le tudják választani a valós énjükről. Az a hamis érzet keletkezhet, hogy biztonságban vagyunk, miközben ez egyáltalán nincs így. Ami az online térben történik, annak nyoma marad, hiába törlünk mondjuk egy posztot vagy egy képet: soha nem lehetünk például biztosak abban, hogy valaki nem csinált már róla egy képernyőfotót. Ráadásul sokkal nehezebb a megosztott információkat biztonságban tudni és korlátozni, hogy ki férjen azokhoz hozzá.
Tippek a túlzott megosztás elkerüléséhez
Ha szeretnél tudatosabb lenni abban, mit, kivel és mennyit osztasz meg magadról, gondold végig az alábbi kérdéseket és próbáld ki a következő stratégiákat:
- Figyeld meg magad: mikor jön az az érzés, hogy „most muszáj kiadnom magamból valamit”? Milyen szükséglet hajtja ezt?
- Ismerd fel a mintázatokat: kivel és mikor vagy hajlamos túlságosan megnyílni? Mi motivál ebben, mit szeretnél ezáltal kapni?
- Tanulj meg lassítani: legyen egy terved, hogy amikor jön az inger a megosztásra, mi segíthetne abban, hogy átgondoltabb tudj lenni. Például vegyél néhány mély lélegzet, vagy hordj magaddal egy kisebb tárgyat, ami emlékeztet arra: „kontrollom van afelett, mit osztok meg”.
- Online pedig alkalmazd az egy órás szabályt: mielőtt megosztasz valamit, várj egy órát, és tedd fel a kérdést: „Holnap reggel is rendben lesz számomra, hogy ezt posztoltam, megosztottam?”
Mértékkel egészséges, túlzásba vinni nem ajánlott
Az arany középút az önfeltárással, megosztással kapcsolatban valahol ott húzódik, ahol a kapcsolódás iránti vágy és az önvédelem egészséges egyensúlyban van. A biztonságos megosztás kulcsa nem az, hogy soha ne nyíljunk meg, hanem az, hogy fokozatosan tegyük ezt meg, figyelve önmagunkra, érzékelve a másik jelzéseit és időt adva a kapcsolat természetes fejlődésének.
Ihász-Novák Dóra